Végül addig nézegettem, hogy megvettem egy kis aprítógépet a LIDL-ben. 
Nem nagyon kapkodták el, volt vagy 8 darab, én is gondolkodtam, hogy jó lesz-e ez nekem, de egyelőre elégedett vagyok általában a Parkside termékekkel és azt hiszen elég is lesz ez nekem. 
Ezt elbírja az elektromos hálózatom is (2400 W) és arra elég lesz, hogy leaprítsam vele a kertből kijövő ágakat, vastagabb, elfásodott növényi szárakat. Illetve ha további aprítékra lesz szükségem, akkor el tudom kérni a szomszédoktól is a levágott ágakat, vagy hozok az erdőről. 
Itt nő szemben az a rengeteg gyomfa, bele a vízelvezető árokba is, majd kivágom és leaprítom őket és mindenki jól jár. 

Közben össze is raktam, némi frásszal. Az egyik alkatrészt nem találtam. Már majdnem visszavittem a boltba (de emlékeztem, hogy láttam, hogy kettő van belőle), amikor észrevettem, hogy én dugtam bele a kerekébe (éppen azt szereltem föl). Nagy megkönnyebbülés, összeszerelés, hosszabbító kivisz, bedug és indít. Csak úgy üresen, hogy zúg-e és lőn.

Aztán behordtam a múltkor kihordott ágakat a ház elől (amiket a szilvafáról vágtam le) és szépen összeaprítottam vele. Ment mint a kisangyal, arra kell figyelni, hogy nagyon elágazó ágak ne maradjanak, mert nem férnek bele a töltőgaratba. A legjobban az egyenes ágakat szereti (ami ugye kevés van), tehát elő kell készíteni az aprításra az ágakat. 
A legvastagabb ág most olyan 2 centis volt, amit leaprítottam vele, azt szépen vitte, de a leírása szerint 4 centit is tud. 
Leaprította a nagyon vastag szárait a pillangóvirágoknak is, amiket még nem dobtam ki a múltkor és azokat a metszőollóval se tudtam már elvagdosni. 
Nagyon jól vitte a száraz fadarabokat is, kicsit porzott ugyan, de vitte. 

Így néz ki az apríték.

Arra kell vigyázni, hogy az ember szemébe ne csapódjon bele a hosszabb ág, amikor benyeli és már húzza befelé. 
Örülök neki nagyon! Egy csomó gondtól meg fog szabadítani, nem kell cipekedni a levágott ágakkal, hogy kihordjam a kertből pl. a tavaszi metszések után, de a hóbogyó bokrok egy részétől is meg fog szabadítani és nem lesz mulcs gondom, mert majd aprítok magamnak amikor kell. 
Nem kell majd elküldeni a rózsa és a tűztövis lenyesett ágait se a metszések után. Ezeket ugyanis nem tettem a komposztba, mert szúrósak és a cicák mindenhol mászkálnak. Most már ezeket is le fogom aprítani.  

Az aprítékot leterítettem a bordó levelű japán juhar alá, egyrészt télire hadd védje a gyökérzetét a fagyoktól, másrészt oda vastag réteget akarok, mert az tudja csak megőrizni neki a nedvességet nyáron. Szegény ez után a nagy szárazság után így is eléggé nyomorultul néz ki, megérdemel egy kis kényeztetést. 

Van egy csomó száraz ág lenn a kert végében az ól tetejére is felhalmozva, azokat is le fogom vele aprítani, de a füstölő tetejére halmozott, már elkorhadt növénytámasztó karókat is. Egy csomó aprítékom lesz belőle! 

Felcsodaásóvilláztam az örmény méteres uborka helyét is. Rengeteg folyondár volt ott is és szürke madársóska. Igyekeztem gyökerestől kiszedni az összeset, de kiirthatatlan mind a két növény. 
Volt egy nagy, érett uborka is, abból majd szedek magot, de nem tudom, hogy ültessek-e jövőre, mert nekem nem annyira ízlett ez az uborka. 
Talán inkább a Carosellót ültetem megint, mert az finomabb volt. Sokféle ilyen-olyan uborkát kipróbáltam már, de a hagyományos uborkákon kívül, csak a fehér és a Carosello volt jó nekem. A többi érdekes, de csak tele vannak nagy magokkal. 

Ilyen volt (ez a kép már volt valamelyik nap), ezen a képen még ott lóg a nagy ubi és csupa fű a hely... 

...és ilyen lett. Érdekes egyébként, hogy a képek mennyire csalókák. Egészen kicsinek mutatja azt a területet, pedig jó nagy hely van ott. A szélében még ott vannak a sárga céklák. 

 Átültettem az egyik jostát is, amit kapott ágakból dugványoztam le és kettő maradt életben. 
A fenti képen látszik a kép közepén felül egy nagy mángold (azt majd ki fogom szedni onnan, de még nem most), mellé ültettem be az egyik jostát, a másiknak még keresem a helyet. 

Levágtam egy csomó ágat a szilváról is, nem biztos, hogy ilyenkor szerencsés, de nem fértem el alatta az ásóvillával, zavartak az ágak. Jó lenne egy aprítógép, ilyenkor az összeset le lehetne aprítani... 
Alakulgat a kert, a hátul felvillázott egyik részre vittem ki trágyát és beforgattam, azon a részen már csak a paradicsom helyét kell megtrágyázni. 

Vetettem egy sor spenótot is (csak kipróbálandó zöldtrágyának) az egyik ágyás szélébe és egy másikba pedig téli vajfej salátát. 

Gyomláltam az évelőkertben is, muszáj szedni a füvet kifelé, mert így nem látom, hogy hová lehet még eltenni a hagymásokat, márpedig egy nagy rakás tavaszi hagymás várja még a pincében, hogy földbe kerüljön. 
Már egy részét kiültettem, mert ahogy találok helyet és úgy gondolom, hogy valamelyik éppen odaillene, akkor azokat rögtön kiültetem, de a tulipánok, a nárciszok és az íriszek még mind ültetésre várnak. 

Közben kiürült az egyik répaágyás is, azt is lehet villázni, illetve visszavágtam megint a citromfüvet is, majd abból is ások ki, mert nagyon terjed és akkor azt az ágyást is gatyába rázom.  
Eléggé darabokban alakul a kert, de van, ahol még vannak növények, pl. uborka is van még (a másodvetésem), de a petrezselyem, némi répa, a céklák, a paprikák és a padlizsánok és a tökfélék is kinn vannak még az ágyásokban. Sose tudom úgy feldolgozni a kertet, hogy nekiugrok és az egész területet megcsinálom, hanem ilyen sakktábla szerűen haladok, ahogy ürülnek ki az ágyások. 

Levettem a másik beérett fügémet is, nagyon finom füge. Az biztos, hogy nem Babits, de az íze csodás. Néha a boltban is szoktam venni fügét, de ég és föld az íze. 
Sajnos a többi nem fog beérni már, majd amikor lehullatja a leveleit, akkor leszedem róla az éretlen fügéket is. 

A fügebokor mellett van egy rész, amiben nem igazán van most semmi, egy sor valódi sáfrány kivételével. Nem akarom nagyon beültetni, mert a füge rohamosan növekszik és be fogja takarni azt a részt. 
Viszont ott is kigyomláltam, majd azt is fellazítom kicsit a villával és tavasszal majd a sáfrányt akarom szaporítani, mert annyi hely még van ott, hogy egy-két sor elférjen. Ha csak annyi fűszert tudok leszedni róla ami nekem elég, már az is jó lesz. 

 A japán szellőrózsák is újra feléledtek, az igaz, hogy nem olyan sok virággal, de még nyílnak. 
Itt az Árnyas kertben is visszavágtam az elnyílt szárakat a tűzgyöngyvirágokról, a borkórókról és a tollbugákról is. 
Van egy tollbuga, ami majd tavasszal derül ki, hogy túlélte-e a nyarat és egy páfrány is nagyon úgy tűnik, hogy kipusztult, de majd tavasszal meglátom. 

Herkulessel dokinál voltunk, megnézte őt és mondta, hogy javult, de a Prednisolonos gyógyszert még szednie kell, de már csak negyedeket. 
Akkora étvágya van tőle, hogy egész nap falna, én meg turmixolok, mint a katonatiszt. Dupla adagokat eszik és aztán még itt les az ablakban, mert éhes. 
Október 10-én viszem őt a műtétre, ki lesz húzva pár foga, fogatlan oroszlánná lesz a CicaÚr, de a szemét is rendbehozza a doki és ivartalanítva is lesz egy kalap alatt. Nem nagyon mászkált már ő sehová, de nem szeretném, hogy vénségére legyen valami nagyobb baja egy cicaharc miatt. Úgyis mindig annyira tönkrement, amikor rajtuk volt a párzás. Nem evett, csavargott... na, szóval meg lesz szabadítva a mehetnékjétől is. 
Biztos lesz egy darabig lábadozás, aztán majd csak rájövök, hogy mikortól tud majd enni rendesen is. Bár már annyira rászokott a turmixolt a kajára, hogy lehet, hogy élete (vagy az én életem) végéig bébipapit kell neki csinálnom. :))

Felcsodaásóvilláztam a hátsó paradicsomágyást is. Ebben már harmadszor paradicsom volt, mert azt olvastam egy biokertész könyvben, hogy a paradicsom a saját helyét szereti, de az idén már nem produkált sokat, ezért jövőre valami mást fogok oda tenni. Talán hagymát... majd meglátom, télen fogom tervezni az ágyásokat.  
Ezt a részt még nem trágyáztam meg, majd beszórom és újra átmegyek rajta a villával. 

Az ágakat a fokhagyma ágyására fektettem, mert a macskák kitúrnák. Eszméletlen, hogy mit művelnek a friss földben. Nemcsak belepisilnek meg beletrogyiznak, hanem porfürdőznek is, kiheverésznék az összes fokhagymát, ha nem takarnám le az ágakkal. 

 Elkezdtem beszedni a répát is, de csak annyit, amit fel is dolgozok. Nem akarom az egészet egyszerre, mert csak összefonnyadnak. Ezeket karikára fogom vágni és úgy mennek be a fagyasztóba, de sajnos az idén nem lesz elég a répám, hiába ültettem sokat. 
Az utóbbi években nem sikerült jól a répa és a petrezselyem sem. Az idén biztos, hogy kell vennem répát. 

 Nyílik a fehér japán szellőrózsa is, vártam, hogy legyen rajta több virág, de csak bimbók vannak, pedig az eső után azt hittem majd robban a virágzása, de valamiért nem. 

 Kinyíltak a vetővirágok is, ezeket is nemrég ültettem át, mert az előző helyen már benőtte a pálmaliliom és a másik oldalról a tarackoló kékgyökér. Ha nem szedem ki, talán nem is virágozna.