Apu hozott nekem josta likőrt. Amúgy szörpnek készült, de nem tett bele elég cukrot és elkezdett kiforrni neki. Aztán biztos adott hozzá még cukrot,  hogy ne forrjon tovább, de most van egy jó kis alkohol tartalma és nagyon finom. 
Meg fogom kérdezni, hogy pontosan mit csinált, mert ha lesz jostám, akkor én szeretnék ilyet készíteni.  A bort nem szeretem, de ez így nagyon finom, úgy kell visszafognom magam, hogy ne szopogassak el belőle túl sokat, mert nem kell nekem ebből túl sok, se a magas cukor tartalma miatt, se az alkohol tartalma miatt. 
Szépen le is vittem magam elől a pincébe, különben nagyon hamar elkóstolgatnám. :))))

A madáretetőt végül csak felfedezték a madárkák, most már elfogyott belőle a szotyi, utána is töltöttem. Majd meg kell szoknom megint, hogy töltögessem nekik az etetőt, mert ha ideszoknak, akkor már számítanak a kajára. 

Aprítottam is megint, ezúttal nem fát, hanem a levágott csicsókaszárakat aprítottam le, mielőtt megáztak volna. Pár nap múlva esőt mondanak (végre) és így szárazan könnyebb volt vele bánni. Nem is gondoltam volna, de másfél zsák apríték lett belőle. Viszont nem sokra lett elég, mert szerintem ezt sokkal hamarabb meg fogja enni az enyészet, ezért vastagabban raktam le. Látszik a képen, hogy honnan más színű, annyi lett a mostani aprításból, de legalább halad a dolog. 
A macskák egyébként tobzódnak a darálékban, bár szerencsére eddig nagy dolgot nem találtam benne, de jól össze van kaparászva, minden nap kell igazítani valahol. Ez nekik a színes, szagos, szélesvásznú élménybudi. :))

Kivettem az egyik faoszlopot is és hogy ne menjen pocsékba ez sem, lefektettem egy ágyás mellé, majd benövik a növények és a füvet is könnyebb lesz vágni mellette, de még a belehúzott faleveleket is ott tarja az ágyásban. 

A sárga krizantémok még most is bírják, akkor lesz majd végük, amikor jön az eső, de november második felében vagyunk, annak is örülök, hogy eddig megmaradtak. Sőt, még pár Asternek is van színe, bár azok már tényleg a végén vannak, párat már vissza is vágtam. 

Aztán kezdődik megint a téli időszak... nem vártam az idén. Nem mondom, hogy nem esik jól néha behúzódni, de kinn lenni is jól esik, amikor az idő nem nagyon vacak. Márpedig ez egy szép ősz volt eddig, egy szavunk se lehet, de bennem még van lendület. Majd ki kirándulom magamból vagy valamit csinálok, mert le kell vezetni az energiámat. 
Persze még a kertben is van mit tenni, még a jezsámen bokrokkal se végeztem, de vissza akarom vágni a borostyánt is. Remélem jó darálék lesz belőle. 

Tegnap visszaültettem a helyére a babérmeggyet, amit kivettem a fakivágás miatt. Remélem nem lesz baja, kb. 1-2 hete ültettem ki, még nem kezdett belegyökeresedni a talajba és mivel konténeres volt, gyakorlatilag a gyökerét nem is érintette az egész művelet. 

Kivettem a (sajnos) utolsó hatalmasra nőtt póréhagymámat is. Már írtam, de tényleg megfogadtam, hogy jövőre ültetek legalább 20-at. Kinn lehet hagyni, télen is lehet szedni. Sőt, ha kinn marad, a következő évben csodás virágot is hoz és persze magot is érlel. 
Nagyon szeretem, az egyik legfinomabb hagymaféle. 

Főztem folyékony szappant is egy Dove szappanból magamnak. Szeretem a folyékony szappant, de valami olyasmi kellett, amitől nem szárad ki annyira a kezem.
Az előzőt még a barátnőmtől kaptam, az egy kecskeszappanból volt és jó is, közel sem szárít annyira, mint más, de keresek még kíméletesebbet. Meglátom ez jó lesz-e.
Naponta nagyon sokszor mosok kezet a cicák miatt, meg a kertben mindenütt turkálások miatt is és estére - ilyenkor az őszi-téli időszakban - már olyan a kezem, mint a smirglipapír, viszont a kézkrémeket nem igazán szeretem. Muszáj valami használni, de nem lesz tőlük jobb, maximum pillanatnyilag, viszont utána véletlenül beledörzsölöm a szemembe és akkor ég a szemem is... ááááááá, kerülném, amennyire lehet. 

A képen az első felfőzés utáni besűrűsödött állapota van, azért hagytam benne a fakanalat, mert így talán jobban látszik az állaga. 

A folyékony szappant úgy csináltam, hogy lereszeltem egy Dove szappant (10 dkg) és felfőztem egy fél liter vízzel. 
Aztán ott hagytam a fazékban kihűlni a tűzhelyen. Főzéskor elég hígnak tűnt, de következő reggelre jól besűrűsödött, ezért még egy deci vizet adtam hozzá és újra felfőztem, tehát összesen 6 dl víz kellett a szappanhoz. 
Ezt így érdemes csinálni a különböző szappanoknál (első próbálkozásoknál) addig, amíg megfelelő sűrűséget nem kapunk. Amikor kihűlt, beletölthető a szappanadagolóba és már lehet is használni. 
Ez az első ilyen próbálkozásom, de majd szeretnék saját szappant is főzni később. 

Kitettem az etetőt is, de még nem járnak rá a madárkák. Pár cinke megtalálta, de még alig ettek belőle. Mentem le megrakni és majdnem az összes mag benne volt még. 
Maradt tavalyról legalább 3 kiló, azt kezdtem el kirakni nekik. Megkóstoltam, hogy esetleg avas-e, de semmi baja nincsen. Még nem találtak rá, vagy még van nekik kaja bőven kinn. 
A keleti életfák magtokjai most kezdtek még csak kipattogni, azt nagyon szeretik, lehet, hogy azzal vannak elfoglalva, meg a tűztövissel, mert azon is láttam madarakat csipegetni, bár azok nem cinkék voltak. 

Elza hordja az egereket, mint a bolond, van, hogy naponta többet is hoz, nem győzöm takarítani a lépcsőházat, mindig csupa vér a lépcső... Biztos rengeteg egér és pocok van kinn, mert kimegy és pár perc múlva megjelenik az egérrel. Rá is szokott mostanában, sokat van kinn és kevés kaját eszik, de azt is megfigyeltem, hogy ha nem a foga alá való a kaja (és bakker a lazacos pl. nem ízlik neki), akkor több egeret kapok. Szerintem megveszteget. :)))) 

Mostanában néha behívom Elzát (amikor Böbe nincs benn) és felveszem az ölembe. Annyira boldog tőle, fetreng és dorombol és nagyon élvezi. Máskor mindig nagyon erőszakosan be akar jönni, de mióta behívom és így megszeretgetem, azóta sokkal nyugodtabb. Utána bemegy a bungijába és nyugodtan alszik, nem dörömböl itt nekem folyamatosan az ajtóban. 
Egyébként most mindegyikük nagyon anyás, mind rajtam lógnak, alig győzöm őket, hogy elég figyelmet és szeretet kapjon az egész brancs. Mint egy óvoda... :)

Nagy munkán vagyunk túl és egyben nagyon nagy változáson is a kertben. Két napig tartott és lesz még folytatása is. Indulhat a tervezés! 

Jópár fa ki lett vágva... tudom, sokan rángatózni kezdenek, amikor valaki fát vág ki, de ezek betegek voltak és/vagy veszélyesek. 
Nagyon megváltozott a kert képe, viszont lesz helyem új fákat telepíteni. 
Kivágtuk a nagy cseresznyefát, mert már nagyon beteg volt, vastagon folyt belőle a gyanta (vagy valami olyasmi) és hát évek óta nem nagyon láttam rajta cseresznyét sem, amikor igen, akkor is elvitte a monília. Néha tudtam belőle enni valamennyit, de berakni pl. soha nem sikerült még egy üveggel sem. Egyébként a legtöbbször lefagyott, olyankor legalább nem mérgelődtem a monília miatt. 

Mögötte volt egy hatalmas diófa, amiről egy önmagában hatalmas fának megfelelő méretű ágat tavaly júniusban letört egy vihar és instabillá vált az egész fa. Így is két ágú volt a törzse, féltem, hogyha bármelyik rész is lehasad, akkor vagy az egyik oldalon vagy a másikon vitte volna a kerítést. 
Kiment még egy félig elszáradt almafa is, ami a dió alatt volt és megnőni se tudott és ugyancsak kiment egy meggyfa is, ami egy másik diófa alatt tengődött. 

Ilyen volt: 

Ezen a bal oldalon látszik a kiszáradt másik cseresznye is, sok képembe belelógtak a száraz ágai... ettől is elköszöntem. 

Borzalmasan ész nélkül voltak itt ültetve a fák, egymás hegyére hátára, nélkülözött minden koncepciót, de még a józan mérlegelést is, hogy mennyi hely kell egy fának ahhoz, hogy életképes maradjon. 
És még kiment pár szilvafa is, nagyon öregek voltak, szilvát soha nem láttam rajtuk. Azok, amik a ház előtt voltak kinn a kerítésen kívül, annyira össze voltak kaszabolva már, hogy kész csoda, hogy még levelet tudtak hajtani. A villanyászok vagdosták őket össze, amikor elérték volna a vezetéket. És persze öreg, nagyon öreg volt az összes.
Itt már ki vannak vágva, csak a két gyöngyvessző bokor maradt. 

Összesen két cseresznye, két dió, egy alma, egy meggy és 5 szilvafa. Ebből az öt szilva helyére nem is lehet ültetni fát, mert a ház elé már nem akarok, 3 fa pedig neki volt ültetve a kerítésnek, de teljesen. Emlékszem, hogy mit kínlódtak miattuk, amikor a kerítést csinálták. 
Itt látszik (valamennyire), hogy mennyire neki voltak ültetve a kerítésnek és szilvát se láttam rajtuk soha, ami mondjuk nem csoda a diófák alatt.  

Van még egy hatalmas diófa a kert végében, amit szerettem volna kivágatni, mert félig ki van már száradva, lassan az is veszélyessé válik. Egy-két éven belül ki kell onnan venni azt is, de ahhoz majd szakit kell hívnom, aki felülről óvatosan lebontja a fát, mert az is neki van ültetve a kerítésnek (még 3 diófa van most is és mind a kerítés mellett), a nagyobb ágai miatt így is veszélyben lesz a kerítés és a környezetében az új facsemetéim is. Az ott nagyon rázós lesz. 
A még meglévő 3 dióból az egyik egy szép fiatal fa és normális diót terem, de a koronája el van torzulva, mert a most kivágott nagy diófától nem tudott fejlődni, szerintem most majd helyre tud jönni az is. 
A másik kettő apró kődió, a kivágott is az volt, megtörhetetlen és a franc se Hamupipőkézik vele. Annyira kicsik, nem jók semmire. Igaziból nem sok értékes gyümölcsfa volt ebben a kertben. 

Itt látszik mind a 3 diófa, ami még megvan. A középső a jó dió, a jobb oldali szárad kifelé, annak nem mertünk most nekivágni.  

Így nézett ki a kert miközben ment a meló:

Viszont tényleg nyertem egy hatalmas helyet. Most már lesz helye a szelídgesztenyémnek is, ami most még egy hatalmas cserépben van. Azt olvastam róla, hogy az első 5-6 évben lassan fejlődik, aztán lódul neki. Ez még csak 1 éves, van ideje még a cserépben. 
Ki fogom majd takarítani a helyet ott a fák alatt, mert van ott minden, borostyán, vadszőlő, tavasztól irdatlan mennyiségű medvetalp, vérehulló fecskefű (pedig annak egyszer nekiugrottam és késsel egyesével kivagdostam) és bürök. 

Na meg térdig érő avar. Az alma és a cseresznyefa leveit össze fogom szedni és áthordom az ágyásokba takarónak, de ott van a rengeteg diófalevél is. Nem hagyom helyben elkomposztálódni, mert alatta a dióburokfúró légy a talajban szépen áttelel, ne adjon neki meleget és védelmet az a sok falevél. 

Egy almafát meghagytunk, borzalmasan néz ki szegény, öreg is, ki is van teljesen hajolva, gondolom menekült szegény ki a diófa alól, de minden második évben (az idén is), rengeteg alma volt rajta és nagyon finom. Nem tudom a fajtáját, talán Mutsu lehet. Zöld színű, nagy almák vannak rajta mindig. Most majd kap fényt és talán megnöveszti a másik irányban is a koronáját, majd meglátom és alakítok rajta. Ez a görbe...szegénykém. Nem volt szívem, ilyen mostoha körülmények között és mégis annyi finom almát adott, ezért ő kapott esélyt továbbra is. 

Illetve volt még a kivágott diófa alatt egy naspolya is (a fenti képen a bal oldalon látszik, kis vékonyka, még vannak rajta levelek), azt szerencsére meg tudtuk hagyni. Tört egy nagy ága, amikor dőlt a dió egyik része, de lefújtam a sebet és az egész fát tegnap lemosó permettel, majd a sebre kenek valami festéket, mert nincs itthon sebápolóm most. 
Szeretném megtartani, de majd azt is alakítani kell, mert égig nyúlik, törekedett szegény az is a fény felé a dió alól. 

Summa summárum, nagy irtást kellett rendezni itt, hogy megszűnjön ez az áldatlan helyzet, de most szabad a terep, a hely nagyon nagy. Nem is látszott mekkora, amikor még ott voltak a fák. Mehetnek bele az új csemeték, de előtte sokat és jól kell majd terveznem. 
Nem akarok kapkodni, idén már úgyse teszek bele fát. 

Tettem félre ágakat aprítani is, de ennyit persze nem lehet, ezért elhordattam. 

Ilyen lett:

Kicsit megváltozott a látkép ebből a szögből is, már nincs benne a kis diófa. Ez nem volt beteg, de a jujubáknak és a datolyaszilváknak kell a napfény, a dió azokat is csak tönkrevágta volna. 

Van 3 fehér őszibarack magom is, meglátom, hogy jövőre kikelnek-e. Úgy vettem, hogy a negyedik évben már termőre tud fordulni. Egyébként bátran merem ajánlani őket, én már a Vateráról is vásároltam tőlük, FB-n is, (a barackmagot onnan vettem) eddig minden bevált, a barack majd jövőre derül ki. Remélem jól ültettem el, nedves, perlittel kevert homokban van egy levágott tetejű műanyag flakonban, amire a teje vissza van téve, de levegőt azért kap és kinn van a ház előtt, hogy a téli hideghatást megkapja.