Befejeztem hátul - ahol a hóbogyó bokrokat lenyírtam - az ágyás rendezését. Végül ott is epres lett, egy kétszer termő eperből, ami az idén nem termett kétszer, de nem is volt olyan az időjárás. 
3 darabot kaptam a barátnőmtől és már 2 ágyás van belőle, most is beültettem jó pár tövet, még lesz ideje begyökeresedni. Valószínűleg majd jövő nyáron már nekiadom a szaporulatot és kiültetheti, mert azóta neki is van már kertje. 
Jól belocsoltam a palántákat és ráhordtam az ágyásra egy csomó szalmát. 
Az ágyás bokrok felőli szélét letakartam egy darab gumival és vágtam két darabot a műfűből (a képen még csak az egyik van), amivel a szalmabála van letakarva, alattuk majd kihal a gyom, elporhanyósodik a talaj és tavasszal végigültetem egy sor körömvirággal, hadd védje nekem azt a részt. Úgyis fog kelni magától rengeteg, mert azzal volt tele az idén is és tavaly is az a terület. 
A műfű elég ronda, de imádnak rajta ülni a macsekok és napozni. Gondoltam pedig, hogy megfordítom, hogy ne ezzel a rémes zöld felével virítson itt nekem, de a cicák kedvéért hagyom. Tavasszal úgyis fel lesz onnan szedve.

A rebarbara köré is visszadaraboltam az elszáradt leveleit és virágos szárait. Ronda ilyenkor, de a tél és az élőlények majd szépen  elbontják ezt is és tavaszra, amikor kinőnek újra a hatalmas levelei, már nyomuk se lesz. 

 Aztán nekiugrottam a fokhagymák, a lóbab és a cékla-grillhagyma kiürült helyének, amit jól benőtt a gaz a nyáron, mert a kánikula miatt nem vetettem a helyére semmit, úgyse kelt volna ki. Nem gyomláltam, nekiugrottam a csodaásóvillával és felnyomkodtam vele és aztán szedtem ki a füvet. Meglepően laza, porhanyós itt is a talaj és a folyondárok is nagyon hosszú gyökereket engedtek ki, persze ez semmit sem jelent, tavaszra szerintem megint tele lesz és mielőtt beültetem, úgyis megint fel kell villázni és kiszedni a füvet... hacsak...
Azon gondolkodtam, hogy be kéne vetni ezeket a csupasz részeket spenóttal, jó lenne zöldtrágyának a talajon,  tavasszal csak bedolgoznám a sok télen elfagyott zöldet és mellette késő őszig még ehetnék is belőle. 

Ilyen lett, mellette a paradicsomokat is kiszedtem már, eldaraboltam őket a komposztra, elraktam a kis drótokat, amikkel föl voltak kötözve (évről évre használom ezeket, csak azt dobom el, ami elérett és már törik), behordtam száraz alá a bambuszkarókat is, aztán majd következik ennek a csodaásóvillázása is. 
A jobb alsó sarokban a képen még van két paradicsom, azokat nem szedtem ki, mert vannak rajtuk szép paradicsomok, ki tudja milyen idő lesz még, hátha...

Ez az Aster már egészen csodás, bár a többiek még csak most kezdik majd a virágzást. 

Sárgulnak a levelek a veresgyűrű somon is és már pirosodnak a szárai is. Amikor majd lehullatta a lombját, akkor télen szép színfolt lesz a piros ágaival. 

A Kleopátra tűje még mindig nyomja, jól érzi magát, hogy volt eső és az idő is hűvösebb. Olyan jó most ez a verőfényes, napos őszi idő, imádok ilyenkor kinn lenni a kertben. 

A völgycsillag megint virágzásra adta a fejét, pedig ez tavaszi virág, de legalább jól érzi magát az új helyén. Az előző helyén csak vegetált, ezért tavasszal átültettem. Remélem szépen el fog szaporodni. 

Egy ideje hallgatom, hogy reggelente valami ütemes kopogás hallatszik kintről. Nem tudtam mi lehet az, először arra gondoltam, hogy valami madár szórakozhat, de valamelyik reggel már kimentem megnézni, mert nagyon kopogott. Hát, látom, hogy Herkules a pofiját törli a lépcső aljában lévő kis kapuba és az csapódik neki ütemesen a korlátnak és ez rendszeres. :))) Nem tudom, hogy miért szereti odatörölni a pofiját, biztos jelöl vele. Mindegyik törölgeti valahová, a Nyenyere - ugye - a növény jelzőkaróimba, úgy törögeti ki őket. Elza a lábamba, nem cicózik, ő engem jelöl. :)))
Böbike az egyetlen cicám, aki nem törölgeti a kis képét sehová. 

Haladok a kerttel, egész nap kinn vagyok, még enni is elfelejtettem. Délutánra már annyira éhes voltam, hogy nem tudtam kivárni míg felmelegszik a kaja, befaltam előtte szőlővel. Jól is laktam vele, így végül csak vacsorára ettem. 

Nekiugrottam a sárga zöldbabok helyének és felvilláztam, kiszedtem a füvet, ami igazán Hamupipőkés volt, mert tele volt szürke madársóskával (egy kész katasztrófa az a növény), és bizony egyesével ki kellett szedni. Úgy ragaszkodik a töve a földhöz, hogy az valami eszméletlen, pedig a villa jól fellazítja. Most  nagyon jó porhanyós a talaj, azért is csinálom, mert ki tudja milyen időjárás lesz később. Minél többet rendbe akarok tenni.  
Meg is szórtam trágyával, aztán mégegyszer felvilláztam keresztbe is, így beforgatódott a trágya is és még mélyebben fellazult a talaj. 

Megkezdtem egy csodaásóvillányi csíkot a másik oldalon is, csak hogy lássam a kontúrokat... annyira el van füvesedve a kertnek az a része, hogy nem is tudom mit csináljak, de végül is a villázás a leghatékonyabb, csak éppen nagyon sokáig fog tartani, amíg kiszedem a füvet. Két ágyás különösen el van szabadulva, egy kész rémálom az egész. 

Azon gondolkodtam, hogy mi kerüljön oda jövőre, hogy lehessen szedni a füvet belőle. Az idén sarjadékhagyma magot vetettem oda és metélőpetrezselymet. Ki is ástam mindent és elköltöztettem onnan, mert nem lehetett gyomlálni őket, de visszajött a kánikula és az ágyás úgy maradt. Most iszom a levét. 
Majd túl leszek ezeken is, mint a tótember a talicskán, de húzós lesz. 

Aztán egy másik nagyon gazosnak estem neki. Az uborka helye már július vége óta gazosodott, tele folyondárral, az ott maradt uborkával és minden elképzelhető gyommal, az ágyás másik részén pedig a szétterült új-zélandi spenót volt. Kézzel felszedtem a nagyja füvet, az új-zélandi spenótot is. Legalább 2 méteres indái voltak, azokat feldaraboltam a komposztra és aztán csodaásóvilláztam. Majd ma beszórom trágyával és újra villázom, hogy beleforogjon a talajba. 

Kigyomláltam az őszi ágyásomat is, de előtte leszedtem róla a hálót. Hát... jó, hogy nem vettem újabbat ebből a fóliaalagútból, mert nem valami praktikus. Annyira megnőtt a fű alatta (folyondár, paprikafű, kövér porcsin főleg), hogy az borzasztó. Az elvetett magokból szinte semmi nem kelt ki a kánikula miatt, ilyen még nem volt, hogy nekem ne legyen őszi retkem, de nem mondok le róla. 
Képes voltam újra vetni, müncheni sört, tarlórépát és rapinit is. Ezek nagyon bírják a hideget és ha hosszú lesz az ősz, mármint ha nem lesznek fagyok, akkor még akár meg is nőhetnek. 
Van ott pár palántám is, az óriás karalábék nem maradtak meg, csak egy darab, de van vagy 10 lila karalábé, nem tudom, hogy meg fognak-e nőni még, de hagyom őket, illetve van pár fodros kel is, az nagyon bírja még a fagyot is. 

Aztán még nekiestem a mákkórónak és visszavágtam. Szép volt még, de már csak nagy bugái, a levelei nagyon lógtak és gondoltam, ne takarják ki a tűztövist, ami most pompázik a sok bogyójával. És praktikusan most jól darabolható is, mert még zöldek voltak a szárai. Oda daraboltam  vissza saját maga alá, legalább a gyomot visszafogja. Abban nem bízom, hogy kevéssé fog tarackolni, de majd kiderül ez is. 

Kicsit távolabbról. 

Mellette van beültetve az évelő kúpvirág, ami nagyon nehezen indult meg, de most láttam, hogy hozott egy csomó sarjat, aminek most örülök. Aztán majd lehet, hogy később már nem fogok annyira örülni, de most akarok belőle átültetni máshová is. 

A ribizli bokrom úgy tűnik, hogy tönkremegy. Még megpróbálom menteni, de nem tudom mennyi esélye van, pedig jó lenne ha megmaradna. Nem vagyok nagy ribizlifogyasztó, de pár üveg ribizlizselé mindig lett belőle, az pedig jó lenne továbbra is. 

A CicaÚrnak elfogyott a gyógyszere, megette! Fantasztikus, amennyit eszik és eszik és eszik. Neki mindegy minden, csak legyen elég kaja. :))) Pedig ha valaki ránéz, azt mondja, hogy ez a cica éhezik, mert olyan sovány, nem tud hízni valamiért. Biztos, hogy Herkulónak van valami alapbetegsége, ami miatt ilyen girhes, de etetem őt, mert jön a tél és a foga is ki lesz húzva, szóval kell neki a muníció. 

Az Élet Császára! 
A nyári kopottas vörös kabátkája helyett már szép, fényes, fekete a szőre. Úgy szeretem őt, remélem, hogy kibírja majd az altatást és sikerül meggyógyítani. 

Ezek a növények elképesztő díszítő értékkel bírnak a kertben. Olyan impozánsak és látványosak, hogy biztos többet is fogok még ültetni belőlük. Már volt egy bejegyzés róluk nemrég, de olyan szépek és a színüket is mélyítik az idő haladtával, hogy muszáj még mutatnom őket. 
Igénytelenek is, bírják a forróságot, a szárazságot és a teleket is. 
Folyamatosan díszítenek, mert már télen kidugják a kis hajtásaikat, később pedig szabályos, gömbölyű, zöld vagy bordó bokrokká nőnek. Amikor pedig elkezdik a bimbóikat növeszteni, akkor már igazán hatalmasak, a virágzásuk pedig éppen akkorra esik, amikor más virágokból már kevesebb van. 

Sokan szeretik meghagyni télire az elszáradt szárakat is (biztos, hogy írtam már erről többször is), én az idén már nem fogom meghagyni. Nemcsak azért, mert szinte nincs hó, ami jól mutasson rajtuk, hanem azért is vissza fogom vágni, mert nagyon nehezek ezek a szárak, a téli szelek tépik őket és nem tartom szerencsésnek, hogy az egyébként is kedvezőtlen téli talajban elszakadhatnak a hajszálgyökereik. Télen a talaj hol nedves és puha, hol összefagy keményre, nem kell a növény életét nehezebbé tenni. 
Másrészt - főleg a sárga virágú - nagyon szétszórja a magját, alig győzöm szedni mindenhonnan a magoncokat. Illetve tavaszra úgy elszáradnak, hogy nehéz összedarabolni ezeket a szárakat és virágernyőket és én nem is szeretem nézni az elszáradt kórókat a kertben. Ezért amikor majd elbarnulnak a virágok, akkor szépen összedarabolom őket, a darabokat saját maguk köré rakom és ott helyben szépen el fognak komposztálódni, visszaadják magukat önmaguknak, mire eljön a tavasz és újra hajtani kezdenek a szép száraik.