Ma hajnalban korán keltem, már 4 órakor fenn kuruttyoltam és milyen szerencsés vagyok. Feltűnt az égen egy együttállás és tényleg, a Vénusz és a Jupiter állnak együtt a keleti égbolton. Még 13-áig láthatók lesznek ilyen szépen együtt. 
Illetve holnap is korán fogok kelni, még korábban, mert holnap tetőznek a Perseidák. 

A macsekonál történt valami, mert a Böbe jól megkergette Elzát. Mondjuk nem csodálom, mert Elza már annyit szívatta, sokszor még bejönni se hagyta őt. 
Most meg azt látom, hogy hasalnak egymással szemben. Ilyenkor úgy szokott lenni, hogy Elza meredten nézi a Böbét, aki ettől nem mer menni semerre, jobbik esetben nem foglalkozik Elzával. 
Most viszont a Böbe nekiugrott, Elza meg pucolt, mint a szélvész. :D :D
Nnnna, itt volt már az ideje, hogy a kis maflám végre felvegye a harcot és megvédje magát. 

Pár napig megint jött a MosogatóCica is, aki innentől kezdve a  M. (Monsieur) Fufu nevet kapja, mert úgy fújtat, főleg, amikor izgatott a kaja miatt, hogy fufu! :)))) De csak simán Szürkinek is szoktam őt hívni, majd még kialakul. 
10 napig nem láttam, már azt hittem baja van. Nem tudom, hogy mi lehet ez a hullámzás, mintha valahol kapna enni, de csak egy darabig, olyankor nem jön. Aztán gondolom megszűnik a kajaforrás és akkor idejön. 

Ez egy éves kép róla, most nem néz ki ilyen jól, pedig itt se volt a topon, de nagyon szép cica. Valahogy nincs szívem nem adni neki, de befogadni se akaródzik, mert az orvosi költség (mert ha befogadom, akkor az ivartalanítás lenne az első), ha baj van,  akkor az nagyon sok és a cicakaja is drága. 
Na meg Ő egy nagy ló (szerintem így soványan is megvan 7 kiló) és annyira azért nem szelíd, hogy be tudnám gyömöszölni a cicahordozóba... 

Meg nem is tudom... Herkuló elvesztése még olyan friss, és Herkuló maga volt a testet öltött szeretet. Tudom, hogy nem helyette lenne, meg nem is ő és szeretem ezt a cicát is, de mindig eszembe jutna róla a CicaÚr. 
Annyit harcolt vele és nem kevés stresszt okozott neki ez a szürke cica, mert akkor még Herkuló is ivaros kandúr volt. 
Van egy részem, aki szeretné ezt a cicát, de most ésszel döntök, csak néha még ingadozom kicsit. Tegnap segített, hogy megint nem jött. 

Leszedtem még egy adag szilvát, kimagozva lett 2 kg és dobozokban beraktam a fagyasztóba, így most már van minden variációban, lekvár, dzsem, befőtt, konyakos befőtt és fagyasztott. A többit viszik apuék cefrének. 

Nagyon moníliás egyébként a fa, már viszi a szilvát, a Tricho immun kezelés egy kalap szamócát se ért neki, persze csak egyszer fújtam le, de nem adok több bizalmat neki, mert nemhogy csökkent volna, most rosszabb a helyzet, mint volt. Tehát semmi hatása nem volt. 
Jövőre muszáj lesz kezelnem a fát rendes permetszerrel. Azt nem tudom, hogy a szüret után érdemes lenne-e esetleg lefújni. 
Most vettem a birsre Chorus nevű szert, mert ha nem kezelem a fát, akkor odalesz az egész termésem, úgy mint tavaly. Bár ebben a szárazságban lehet, hogy így is odalesz, nem tudom, hogy egyáltalán képes-e kinevelni rendesen a gyümölcsöt a fa ebben az aszályban. Ha működik, akkor jövőre a szilva is kap majd belőle. 

Kiszedtem a cukorrépákat is, nem kellenek már, a levelei jól jöttek az uborka köré. 2 tövet hagytam a hagyományos (zöld) uborkákból ott a szilvafa környékén, belocsoltam és vastagon letakartam a levelekkel a tövénél, végül is ezért ültettem, csak éppen sokkal nagyobb mulcstömegre számítottam. 

Kiszedtem a mángoldot is, szintén 2 tövet hagytam, a többivel takartam a töveiket. Lehet, hogy 1 is elég lenne... 

A nagyobb uborkaágyást már nem locsoltam meg, enni lesz a másik két helyen, berakni már nem akarok és ezt a kánikulát, ami most jön, csapadék nélkül... annyi vizet és fáradságot már nem érnek. 
Alul a kert végében a dinnyét se locsolom tovább és egyben ezzel az ugyanoda nőtt cukkinit sem. Tettem el  kisdinnyéket is, kóstolónak jó lesz. Ha ízlik, akkor majd nevelek jövőre is.
A dísztököket már rég nem öntözöm, de élnek, még a kerítésre is felmászott a szarvasok nagy örömére, mert ami kilógott, azt szépen lezabálták. 1 hajtást nem ettek meg, ami a földön kúszott, azt szépen behúztam a kertbe. Hátha... mert a remény hal meg utoljára. 
A patisszonok se kapnak több vizet, 2 nagy tő van, de azt is savanyítottam már eleget és a sárga cukkini sem, mert arról meg folyamatosan lerohadnak a kis cukkinik 10 centis korukban. Egyet vettem le róla eddig. Helyette nő egy tök-sárga cukkini keverék a komposzton, kettő is van most rajta, azok kaptak vizet. 
Aztán ami kitart a következő esőig, az életben marad, ami nem, az úgy járt. 

Szigorúan porciózom a vizet, valahogy túl kell vészelni az elkövetkezendő hetet vagy 10 napot, bár esőt utána se nagyon látok... de addig még változhat valami... akármi. 
Egyébként döbbenet, hogy a növények hogy bírják. Minden végzi a dolgát, hozza a termését, virágját... nem is tudom mivel, miből élnek, mert nagyon sokat közülük egyáltalán nem öntöztem eddig sem.  

Hozok már díszkert képeket is, mert mostanában főleg a befőzésekkel és spájzolásokkal voltam elfoglalva. 
Ez az olasz kontyvirág termése, azóta már eldőlt mindkettő, megérett. Ha lenne eső, akkor majd ősszel szépen kihajtanának a levelei. Nagyon szép, télen is kitartanak a nagy zöld levelek. Már terveztem, hogy a kert több pontjára is ültetek, mert télen nagyon nagy a kopárság, sokkal több örökzöldre lesz szükségem. 

Ez is levitézlett már, sárga Cosmos. Létezik belőle narancssárga és piros is, de az idén nem igazán sikerült nekik kinyílni, lévén egynyáriak, őket nem öntöztem. 

Piros kokárdavirág, néha kapott egy lottyintásnyi vizet, egész jól bírja, de magot érlelni most nem engedem, mert az sok energiát kíván a növénytől és az energiájuk most az életben maradásra kell. 

Napégette és szárazsággyötörte árnyékliliom, de azért virágzik és olyan bódító illata van, hogy az fantasztikus. 

A tarackoló kékgyökér nagyon elemében van ebben a sivatagi időjárásban, még soha ennyi virágot nem láttam rajta. Ültettem ki tavasszal a ház elé is, mert az egy elég száraz és nagyon benapozott rész, de nem maradtak meg. Majd tavasszal újra megpróbálom, mert jó lenne, ha benőne egy nagy részt, azt se kéne kaszálni akkor. 

Sásliliom, sajnos az egész bokrot nem tudom fotózni, mert a zöme egy nagy, száraz kóróhalomnak tűnik, a levelei is félig le vannak száradva... hát... ez egy ilyen év. 

Amaránt, ez bírja, amióta a fotó készült már sokkal nagyobb, majd hozok még róla képet. 

A bugás hortenziák nagyon szépek, de őket öntözöm. Azért is nagyon sajnálom, hogy jön ez a nagy, hosszú kánikula, mert megint el fognak barnulni a virágaik, pedig át kéne váltaniuk csodás rózsaszínbe, de még egyszer se volt olyan időjárás, még mindig megégtek. 
Még több árnyékra lenne szükség a kertben. Tervezem is, hogy nevelek egy bugás csörgőfát. Az idén szedek magot, van itt a közelben egy csomó ilyen fa. Tudom... fát magról... de ez gyorsan nő és imádok magról nevelni mindent. 
A kis fehér őszibarackom, amit tavaly szintén magról vetettem, már legalább 60 centis! 

Szedtem le kb. 30 dekányi zöldbabot megint, vegyesen sárgát és zöldet. Megblansíroztam és ez is beköltözött a fagyasztóba. Kész röhej, máskor kilószámra szedem, most meg szinte szálanként vadászom össze. 1 zacskó lett, ezzel most kettő van összesen! :D (kínomban röhögök)

Az is jó, hogy tavasszal tettem el spenótot, de van azért az Új-zélandi spenóton is, szedtem is róla, meg is blansíroztam, ez is ment a fagyasztóba. 3 dobozzal lett, majd rakok még kb. ugyanennyit belőle. 
Arra is gondoltam, hogy kéne ezt is kiszárítani, a kínaiaknál látom, hogy sok zöldet megszárítanak, úgy tartósítják. 
Rengeteg olyan tartósítási módszert használnak, amit mi itt nem is ismerünk, próbálom ellesni tőlük. 

Beraktam az előző nap elkészített uborkákat is, 4 üveggel lett, ezzel az idei savanyúság készítésből elég is ennyi. 

Alig maradt üvegem, bár már nem lesz sok dolog. Szerintem az őszibarackból nem lesz semmi, más pedig nem igazán lesz, legfeljebb még birsalma, de abból a sajtot szeretem, cukor ide vagy oda, az nagyon finom. 

A fagyasztóban nincs már túl sok hely, az igaz, hogy a föntibe még semmit nem tettem, de még akarok majd venni káposztát és lesütöm káposztás tésztának. Szeretem ha van pár dobozzal, mert akkor nem kell főzőcskézni, csak kiengedni és a tésztát kifőzni hozzá. Szóval be fog az telni még. 
Ha ősszel lenne eső, még gomba is lehet, vagy ne álmodozzak? :D 

Leszedtem az érett Aurija paradicsomokat, ezeket szoktam aszalni, de nem volt elegendő belőle, ezért leszedtem a Black Beauty-kat is, mert annak is nagyon tömör a húsa. Még ezt a fajtát nem aszaltam, de szerintem jó lesz és éppen olyan idő jön, amikor könnyedén ki fognak szépen száradni a napon. 

Felvagdostam, besóztam és már kinn is vannak az aszalóhálóban, ami eredetileg halászháló (TEMU), de kiváló az aszaláshoz. Alulról is szellőzik, teljesen átjárja a levegő, de zárható és nem tudnak bemenni a bogarak. 
Nem sok, de elég lesz, legfeljebb még csinálok újra, ahogy érik a paradicsom. A Cherokee is ilyen húsos, majd azt is megpróbálom aszalni és még a hosszú, csíkos se érett meg. 

 Elza válogatása már minden képzeletet felülmúl, lassan eljutunk arra a pontra, hogy már semmit sem eszik meg. Egy ideje kizárólag a LIDL-es Coshida jutalomfalatokat hajlandó megenni, na de az jutalomfalat és nem rendes kaja és nagyon drága is. Mondjuk ebben legalább nem válogat, jó neki a sajtos-szárnyasos és a lazacos is. :))))
A kedvenc nedves kajáihoz szinte nem is nyúl hozzá. Vettem pedig Felix szárazat is nekik, meg újfajta (kacsás)  Joserát, ez nekik új, mert még nem kaptak eddig ilyet. Ezért most azt csinálom, hogy kiteszem elé a kaját és ha nem kell, akkor elteszem. Ne legyen előtte, hadd lássa csak, hogy nuku kaja. Majd attól megijed, hogy éhen marad és enni fog... remélem. :))) Ha nem akkor majd éhes lesz annyira, hogy egyen. 
Már bánom, hogy megkínáltam ezzel a jutalomfalattal, Elzával nagyon kell vigyázni, mert szörnyű amit a kaja terén művel. 

Mikor idejött 2020-ban, a szart is megette volna, egy nagy, sovány, csontkollekció volt, elevett mindent Herkules elől és iszonyú trampli volt, belemászott a kajába... rémesen nézett ki. 

Ilyen volt:

Most meg! DöbrögiNéni! :D 

10 fok volt kinn ma korán reggel, majd megfagytam, holnap meg már állítólag meg fogunk gyulladni... folyamatosan emelkedik a légnyomás is, az esőnek még a halovány lehetőségét is kioltva. 1010 hPa ma reggel. 
Legalább a ház ki van hűlve, nem fog olyan nagyon felmelegedni, bár az előrejelzés szerint az éjszakák hűvösek lesznek és itt az erdő felől éjjel és hajnalban olyan friss levegő jön, hogy az valami fantasztikus. 

Tegnap átszereltem a slagról a cuccot egy másikra, amivel fel lehet csavarni a csapra. Azon a slagon volt, ami el van vezetve a nagy amforához, de van egy 20 méteres új locsolócsövem, azzal fogom kihozni a vizet az alagsorból, de nem az amforához, hanem a kút melletti hordóhoz. 
Ellenőriztem a csatlakozót, csak le kell csavarnom róla a rajta lévő csövet, mert össze van kötve a fűtési rendszeremmel, ha esetleg utána kell tölteni vizet, de van ott egy elzáró csap is a csövön, hogy ne folyjon ki a víz a rendszerből. Az el van zárva, szóval le tudom cserélni a csövet és jöhet a víz, de még ad a kút valamennyit, bár szerintem ez már napok kérdése. 
Már bentről is kihordom az utolsó csepp vizeket is, amiben blansírozok, vagy amiben a paradicsomot forraltam meg, minden cseppet a kert kap. 
Ennyire még a 2022 se volt szar év.  

Üvegekbe raktam a kimchit és betettem a hűtőbe a készítése utáni harmadik napon. Nagyon jól fermentálódott, isteni finom lett, azon kívül, hogy csípős. Majd veszek enyhébb paprikát is és vegyíteni fogom, mert nekem így picit sok(k), de az kétségtelen, hogy valami miatt nagyon jót tesz a gyomromnak. 
Azt hittem, hogy majd meg se tudom enni a csípőssége miatt és csodák csodája, ha eszem pár falatot az ételhez, akkor nagyon könnyű utána a gyomrom. Sőt, az is érdekes, hogy magában is bekapok belőle néha, kihorgászom a káposztát, hogy a csípős szószból kevesebb legyen rajta és úgy is megeszem, a gyomrom meg mintha ujjongana, hogy kapott valamit, ami jó neki. 
Érik az embert meglepetések, szerintem fogok csinálni uborkával is, de jóval kisebb mennyiségben. Illetve jobban bele fogom magam gyakorolni a fermentálásba, mert sokkal finomabb, mint az ecetes savanyúságok. 

Ehhez képest megint eltettem 4 üveg savanyút, kisdinnyéket és fiatal patisszonokat és most már tényleg abbahagyom, mert nem kell több. 

Leszedtem az uborkákat is, hagytam enni is, a többit pedig karikára reszeltem és felszeletelt fehér salátahagymával, apróra vágott fokhagymával, kaporral, só-cukor-ecet-kevés delikát ízesítéssel bekevertem és betettem a hűtőbe, hogy kiengedje a levét, tettem bele pici (1/4 kk) borként és nagyon picuri Nátrium benzoát tartósítót (késhegynyit). 
Tavaly már csináltam ilyen uborkát ételízesítővel, de a recept sokkal többet ír bele, mint amit most beleraktam (2 tk) és nekem úgy nem ízlett, teljesen delikát íze lett. A recept ugyan vegetát ír, de azt én nem használom. 
Így nem tudok pontos mennyiségeket írni, az uborka 1,2 kg volt, ahhoz csináltam 1,5 dl vízzel felöntőlevet az ízesítőkkel, de kóstoltam, ahogy nekem jó.
Aztán 24 órára bepihentettem őket a hűtőbe, hogy az uborka teljesen kiengedje a levét és majd ma üvegekbe teszem.

Ez a Carosello uborka, ilyen szőrikés, de finomabb nekem, mint a többi. Ha hagyom nagyobbra nőni, akkor a szőrök eltűnnek, de így szinte alig van még magja. 

Az az igazság, hogy fagyasztani is akartam, de mire észbe kaptam, addigra legyalultam az összes erre szánt uborkát karikára, fagyasztani pedig gyufaszálra gyalultat szoktam tzatzikinek. Szóval még kicsit öntöznöm kell az uborkát, hogy jusson a fagyasztóba is. 

Leszedtem a paradicsomok nagy részét is, lett egy fél lavórral. Megmostam, kicsumáztam, kicsit bemetszettem a bőrét és bedobáltam forró vízbe, hogy le tudjam húzni a héját. 
Aztán összedaraboltam és lett 4 nagy dobozzal, 2 doboz 1 kilós és 2 doboz 80 dekásat tettem el a fagyasztóba lecsónak. Én nem szeretem az üveges lecsót, a paradicsomot és a paprikát is fagyasztani szoktam és így télen is olyan, mintha friss hozzávalókból készíteném. Arról nem is beszélve, hogy amikor a paradicsom felenged, akkor ki tudom önteni belőle a paradicsomvizet és az nagyon finom. A sűreje pedig megy bele a lecsóba. 

Megjöttek a kövicuccaim is az Alpesi kertből. Nagyon szépek, de még nem ültetem ki őket, várok egy kicsit hűvösebb, esősebb időre, nem akarom ezeket is külön kertrészben locsolni, főleg, hogy már egyre kevesebb a vizem. 
Egyelőre maradnak a kis cserepekben és majd így gondozom őket. Aztán amikor majd normalizálódik kicsit (lesz olyan?) az időjárás és a föld se lesz beton, akkor ki fogom őket ültetni az új sziklakertes részre. 

Érkezett: 
Orostachys japonica (Japán mongolkövirózsa) - 2 db
Aster ericoides f. prostratus (Hanga őszirózsa) - 1 db
Globularia cordifolia (Szíveslevelű gubóvirág) - 1 db
Orostachys boehmeri (Deres mongolkövirózsa) - 1 db
Orostachys japonica (brown) (Japán mongolkövirózsa (barnás)) - 1 db
Orostachys spinosa (green) (Szúróshegyű mongolkövirózsa (zöld)) - 1 db
Orostachys spinosa ex Bongelia (Szúróshegyű mongolkövirózsa) - 1 db

Böbike a lilaakácon és még virág is van rajta mutatóba. Tavasszal egyáltalán nem virágzott, most is annak köszönhető rajta, hogy metszettem... az idén már harmadszor, fut, mint a bolond ez a növény, ezt nem zavarja a szárazság se. 
Böbe imád felrongyolni rá, jövünk befelé és eltűnik, én meg keresem, mint egy őrült, hogy hová lett és a fejem fölött röhög rajtam. Aztán amikor kiszórakozta magát az ijedelmemen, akkor nyávog egyet, hogy itt vagyok! :))))

Utolsó cserjés hortenziás kép az idén az Árnyas kertből. Tegnap reggel levágtam róluk a virágokat, már mind lime zöld volt, mert elnyíltak és nagyon kókadoztak. Mivel limites az öntözővizem, így minden kevesebbet kapott, ezért vágtam le a virágokat is, ne kelljen a növénynek eltartania őket. Most már a növény túlélése a fontos, nem a virágok. 
A Macrophyllán még meghagytam, de ha megkókadnak, akkor azt is visszavágom, nagy sajnálattal, de muszáj lesz. 

Az előkertben nagyon szépek lettek a kínai selyemmirtuszok, nem kérnek sok vizet sem, de néha azért adok nekik is. A télen be fogom őket takarni, hogy ne fagyjanak el az ágaik, különben sose lesznek nagyok, ha minden évben a talajszinttől kell újra kihajtaniuk. 

Ez egy másik selyemmirtusz, tavaly ültettem és majd nagyon szép, lángoló vörös lesz az őszi lombszíne. Szeretném, ha majd ha ezek uralnák az előkertet a totem ciprussal és a japán szentfával együtt, de még sokat kell nőniük és azt hiszem, majd kell még egy totemciprus, de egyelőre szeretném látni a mostanit, hogy biztonsággal áttelel-e nálam.