Ha így megy tovább, akkor át kell állni az életbentartásra a kertben. Nagyon, de nagyon kéne egy normális eső. Mintha az a Pünkösd vasárnapi 3 mm csak arra lett volna jó, hogy a növények ráébredjenek, hogy mennyire szomjasak. Rengeteg vizet kihordtam már a kertre. 
És hol van még a július és az augusztus. 

Gyomláltam egy nagy adagot, mert a folyondár már annyira átvette az uralmat a kertben, hogy muszáj volt kiszednem. Mindent a talajon hagytam, hadd takarja a földet, viszont már nem növekszik legalább. Nem szeretem, mert befonja a növényeket és még a földre is lehúzza őket. 
Visszavágtam a velencei kutyatejeket is, az egyik már annyira takarta az egyik törpefenyőt, hogy még világosabb is ott a fenyő színe. Jó vastag mulcstömeget adott a kutyatej is, bár a tejnedve miatt leginkább csak önmaga köré terítettem. 

Visszavágtam a rózsaloncot is, totálisan... az elvirágzott ágait mind visszadaraboltam a talajra, lombostól fás részestől, saját maga köré. Minden, de tényleg minden megy vissza a talajra, nagyon kell a talajjavítás és a humuszképzés a kertemben. 
Csak az új hajtásokat hagytam meg rajta. 

Azon a részen, ahol tavaly óta takartam, szinte nincs is már gyom és sokkal jobb a talaj. Ez a rész a hólyagvessző környéke, egyrészt mert ott nagyon rázós volt és nem tudtam rendben tartani, másrészt az van a legközelebb a kert végéhez, ahonnan a lekaszált füvet összegyűjtöttem és azon a részen a talaj is nagyon tömör. 

Előjöttek a földibolhák is, valamelyik este annyi repkedett a kertben, hogy be kellett jönnöm... valószínűleg én csaltam be őket, mert kiszedtem a retket és pillanatok alatt vastagon elleptek mindent. 
Végül a retek leveleit kidobtam a kerten kívülre, a retkeket pedig gyorsan bevittem és a többségük is el ment... fura volt, ilyet még nem is láttam. Még a paprikát is belepték a dögök, be is szórtam mindent fahamuval. 

Sikerült RavaszdiKomát is lencsevégre kapni valamelyik kora reggel. Gyakran kinn van pockozni (néha többen is) a mellettem lévő mezőn, amióta  levágták a füvet, meg gondolom csigákat is eszik. 

 És akkor ismét a virágok. A szarkalábak is egyre szebbek. 

Lassan főszereplővé válnak az árvalányhajak a kertben. Tavaly magról neveltem őket és elég sok kelt ki, hirtelen azt se tudtam hová is ültessem ki őket, de jó helyeket találtam, mert  mind nagyon szép és illenek is oda, ahol vannak. 

Egynyári zsálya, így is szép színfoltot ad, bár nagy a szárazság. Ennél több virág szokott lenni rajtuk. 

Ezt a rózsát már mutattam, de még biztos fogom is mutatni, mert roskadásig van virággal. Még soha nem volt ennyire csodás, mint az idén. Nagyon megmetszettem őket és az összes rózsa csodaszép ezen a nyáron. 

Leszedtem a maradék borsót is, újabb 70 dkg lett kifejtve, 3 zacskóra való. Ugyancsak 3 zacskónyi cukorborsó is lett, megtisztítva, blansírozva ment a fagyasztóba. 
Leszedtem újra az epret is és 1 dobozzal fagyasztottam, a többit megettem. Már nem lesz sok... sajnos az eperszezon ezzel le is ment.  

Kigyomláltam az egyik répa-hagyma ágyást is, de ezen kívül nem volt kedvem most a kerttel foglalkozni. Kell néha más program is. 

Megszedtem a télire való fehér galaj adagomat is, ebből csodagyógytea van (ragadós galajt is szoktam eltenni), mindkét féle lenn szárad már az alagsorban, illetve szedtem le oreganót is, mielőtt virágba borulna), az is lenn szárad. Van még tavalyról is sok, de amint meglesz a friss, már dobom is ki és feltöltöm a fűszertartókat frissel. 
Viszont egyetlen szál borsikafüvet se látok kelni, abba fogom hagyni a kapálást azon a részen és kézzel fogom szedni a gyomot, mert így ki fog veszni a kertből a borsikafű és az nem lenne jó, mert elég sokat használok belőle. 

Ez a galaj: 

Gyönyörű köveket hozott nekem apu. Csupa kristályok, kvarc meg nem tudom mik, de nagyon szépek. Nem nagy kövek, de majd olyan helyet szeretnék találni nekik a kertben, ahol érvényesülni tudnak a kristályok. 
Majd szépen megmosom őket, át kell majd súrolni valami finom kefével is mindet. 

Az ÚjDudvákról meg teljesen elfeledkeztem az utóbbi időben. 
Nemrég hazajött velem a kertészetből egy alpesi gyujtoványfű és egy totem ciprus. 
Előbbit a sziklakertbe, utóbbit az előkertbe ültettem ki. Az előkert folyamatos reform alatt van, de nem akarom egyszerre szétszedni, mert hogy nézne már ki. 
Így rendezkedek benne és végül is a nagyok, a fás formájúak már benne vannak: van benne két különböző színű kínai selyemmirtusz, egy japán szentfa, egy (valamilyen érdekes, lassan növő ) tuja és most beköltözött a totem ciprus is. Jah és van még benne egy öreg orgonafa, aminek már vannak leszáradt ágai, amiket le kéne vágni és minden évben meg is fogadom, hogy namostezenatavaszon, aztán jól elmarad,  később meg már kihajtanak a virágok és nem akarom összetörni őket a lezuhanó ágakkal. De majd a télen vagy tavasszal már tényleg... csak fel kell másznom a fára és nyissz. 

A legutóbbi szerzeményem (ezek pedig máshová fognak kerülni) egy Hortenzia és két Clematis. 
Bevallom a hortenziával mérgelődtem egy sort, mert bele volt téve egy tábla, hogy Hydrangea Serrata 'Blue bird', a saját címkéjére meg csak ránéztem és láttam a virágot, hogy olyan és nagy boldogan elhoztam. 
Itthon láttam, hogy ez nem Serrata... csak úgy néz ki. Meg fogom kérdezni egy hortenziás csoportban, hogy ez most ugyanaz, csak így is hívják meg úgy is hívják, vagy két teljesen különböző növény és ha különböznek, akkor miben, mert rákerestem, de én nem látom. 

A Clematisoknak nagyon örülök, mind a pirosnak, mind a tömött virágúnak, szerintem különlegesek lesznek mind a ketten. 

A borzaskaták között  kinyílt pár kakukkmák is, nagyon szépek így együtt. 

Nyílnak már a szarkalábak is. Nem tudom őket szaporítani... próbáltam az idén vetni a tavaly szedett magokból, de nem keltek ki... bár téli vetésbe raktam ki és utána jöttek azok a bolond nagy fagyok, lehet, hogy meg kéne próbálni még szórni belőle a kertben ide-oda és az idén hagyom őket magot is szórni. 
A bársonyos kakukkszegfű is nyílik, ezt viszont nem hagyom magot szórni, mert túlságosan is szapora. 

A zöld borzasztó előtt egész jól mutat a Clematis.

Kezdenek nyílni a ligetszépék is. Nagyon szeretem őket, csodás sárga színfoltot adnak a kertben. 

Muskotályzsálya, a másik rém-szaporodó. Majd ezzel is észen kell lennem, mert ha szétszórja magát, akkor mindenütt lesz belőle és már egész pici korában is nehéz kiszedni, olyan gyökeret ereszt. Viszont nagyon szeretik a kék fadongók és én is szeretem az illatát. 
Az idén nem tervezem, de szoktam fehérborba áztatni a virágját (ugyanígy az orvosi zsályát is), jó ízt ad neki és télen jól esik elővenni, de nem szabad belőle túl sokat inni, mert így már gyógybor, benne vannak a növények hatóanyagai. 

A ház előtt már nyílik a pompás küllőrojt és sok más is. Van kinn muskotályzsálya, búzavirágok, bársonyos kakukkszegfű, szarkaláb - ezek most nyílnak, de őszi virágok is vannak. Szeretném majd egyre nagyobbra növeszteni ott is a virágos részt, hogy ne kelljen kaszálni. 
A képen is látszik, hogy éppen le van vágva a fű, amit be is szedtem és lemulcsoltam vele a zellereket és pár paradicsomra is jutott belőle. 
Egyelőre azért nem növelem még azt a részt, mert a kerítést még meg akarom majd csináltatni és csak letaposnák... azt hiszem így is majd valamikor késő ősszel, vagy nagyon kora tavasszal kell csináltatni, amikor még taposható a talaj, mert  már vagy még nem bújtak elő a növények. 

Most a legcsodásabb a kert. 

7 fok volt ma reggel... azért ez június közepén már enyhe túlzás. Persze lassan már minden túlzás, ami az időjárással kapcsolatos, annyira szélsőséges lett. Az a hirtelen meleg is túlzás volt, de éppen azon gondolkodtam, hogy milyen jól adaptálódtam én már ehhez, mert jól esett. 

A kertben vannak nagyobb lendületű napok, amikor olyan sok mindent megcsinálok, aztán letöttyedek. Lehet, hogy ez így is természetes, hiszen elfáradok, másrészt megint meg kell szülessen az ötlet, az inspiráció, a hajtóerő a következő nagyobb lépésekhez. Persze, hogy mi a nagy, az teljesen relatív.

Azon is elgondolkodtam, hogy ugyan minek csinálom a helyet az életemben, mert egyfolytában selejtezek. Már a múltkor is megálltam egy kicsit gondolkodni rajta, mert meglepő könnyedséggel dobtam ki dolgokat. Pár hete kezdtem és szinte megkönnyebbüléssel, hogy végre elengedhetem és ez most kifejezett selejtezéssé nőtte ki magát. Majd meglátjuk mi tisztul ki. 

Japán körtékkel szemezek... nem is tudtam, hogy ennyi fajtája van, azt hittem van a Nashi körte 'oszt heló', de nem, sok fajta van és nem is elég egyet ültetni, mert másképp nem porzódnak jól, a leírások szerint. 
Teljesen rákattantam ezekre a nem hazai gyümölcsökre, de a kártevők és a szinte rendszeres tavaszi fagyok a hazai gyümölcsöket már nagyon károsítják. 
Azért egy almafába még befektetek, de ezekkel úgy gondolom tele is lesz a kert. 

Most viszont a csodálatosan kék borzaskatákkal van tele. Lassan elnyílnak, már egyre több termésgubó van rajtuk, lassan ki lehet szedni. Csak párat hagyok beérni, mert ennyi virágból jövőre már egész borzaskata dzsungelem lenne. 

Elza. :) Nagy nehezen sikerült lefotózni a MacskaNőt, mert már megint "Nefotózgassá'engem!' üzemmódban van. :))))

Herkuló simire vár, mint mindig. Szépen gyógyul a CicaÚr, itt kicsit szomorkásnak tűnik, de nem az, sokkal jobban érzi magát. A műtét óta eltelt már több, mint két hét, enni is tud és már játszott is valamelyik nap. :)

Böbike megint bejön aludni, úgy tűnik elég volt neki az állandó kinti éberségből. Itt éppen dumálgatott valamit, nem tudom mit, de nagyon magyarázott valamit, válaszolgattam neki és ő is, de szerintem közben aludt. :))))