A Cocó (Böbike) tegnap végül délben battyogott haza nagy kényelmesen és azután benn is maradt egész éjjel. Most ment ki 7 óra körül. 
Használta az almot reggel... meg se tudnám mondani mióta nem ment bele, biztos van egy éve is, ha nem több. 
A jó, hogy meggyőződtem, hogy használja ő, amikor szükséges, az nem jó, hogy most takaríthatom. 
Elég Elza után takarítani. 

Néha még mindig nem hiszem el, hogy macskás nő lett belőlem... :)))) Ahogy irtóztam tőlük, az igazán erős volt, érdekes, hogy az ember hogy meg tud változni. 
De akkor is hihetetlen még számomra is, hogy 3 macskám van és persze a 3 kosztos is... ez egy egész hadsereg. 
Az ember mindig próbálja kukkolni a jövőt, de ezt nem láttam... nem mintha rossz lenne, mert nagyon megszerettem őket, csak nem így képzeltem el. 

Az is fura, ahogy röghöz kötődtem itt. Amennyit én mentem a világban... minden szabadidőmben úton voltam, vagy azt terveztem, hogy hová menjek. A mértékegysége mindennek a repülőjegy volt, amikor nem ténylegesen, akkor fejben utaztam, folyton ment tervezés. 
Aztán lett ez a ház és a kert és elnyelt engem. Pedig eleinte csak hétvégi háznak indult. Nem is akartam túl sokat ráfordítani a felújításra sem, csak hogy éppen lakhatóvá tenni (szörnyű állapotban volt a ház, majd a télen csinálok róla egy posztot), de menet közben valami megváltozott bennem. 
Eleinte kétlakiztam, a home office-os napokon rohantam le ide, aztán jött a pandémia és itt is ragadtam. 

Jó itt, fel se merül bennem, hogy utazzak, vagy nyaralni menjek, mert mióta itt vagyok, azóta folyamatosan nyaralok. Igazi szenvedéllyel csinálom a kertet, feltölt bennem valamit, ami a városban csak lemerült és amit az utazásokon is csak a természet látványa tudott feltölteni. Érdekes módon a városokban mászkálást akkor se szerettem, nem is választottam városnézős utakat. 

Mostanában kirándulni vágyom inkább, kinn  a természetben és - mivel jön a tél - lesz is rá időm. Van egy pár tervem, ahová el fogok menni, már csak azért is, hogy ne punnyadjak itt be a TV elé a télen. 

Kicsit mászkáltam a veteményesben. Mióta felszedtem a hálót és kigazoltam, egész nagyot nőttek a palántáim. Ha november végéig nem lenne fagy, akkor még a karalábék is megnőhetnének. 
Kikeltek a rapinik is, a müncheni sörretek is, de a vajrépa is, 2 hónap alatt ezek simán megnőnek a hűvös időben, ha nincs fagy. 
Sőt a spenótom is kikelt már és valamit láttam a téli vajfej salátánál is, de azt még csekkolni fogom, hogy saláta-e tényleg vagy valami gyom.  

A leveles kel palánták is szépen fejlődnek. 

Az ú-zélandi spenótot már felszedtem, de egy csomó magonc kikelt és némelyik egész nagyra nőtt már, hagytam is egyet belőle, mert még ezt is lehet szedni. Tejszínes-gombás mártásokba szoktam tenni, néha van benne egy kis hús is, de inkább nincs és tésztára nagyon finom.  

Ez pedig egy római saláta, magba ment, még reménykedem, hogy képes lesz magot érlelni és akkor gyűjtök róla. 

A rózsák még nyílnak, szeretem őket, mert ugyan szúrósak, de mindent kibírnak és sokáig hozzák a virágaikat. 

Ez a 'The fairy'

 'Passion'

'Rotersen'

A fehér japán szellőrózsa.

Itt pedig a Nerine hozza az első bimbóját. Ez nem áttelelős virág, ezért cserépben tartom, pontosabban egy nagy, lapos tálban vannak. 

Valamelyik nap leszedtem a paprikákat is, pár szemet hagytam csak kinn, mert még ígérnek a jövő hétre jó időt, legyen kinn friss papikám.
Nagy részét összedaraboltam és lefagyasztottam, de tettem el enni is. Szerencsére a paprika sokáig eláll a hűtőben. 

Elég sok eső esett, 24 mm és most egy időre elég is lenne, hogy kicsit száradjon a talaj, hogy az őszi munkákat be tudjam fejezni. 
Szeptember óta 114 mm esett összesen és itt nálunk (úgy emlékszem) 3 hét volt a leghosszabb, amikor nem kaptunk esőt, szóval ez egyelőre elég lesz. 
Az idén a kúttal se volt gond, nem úgy, mint 2022 nyarán, amikor már az se adott vizet. 

Az egyik kerti boltív összeroppant a nedves Clematis súlya alatt, ezek se tartanak sokáig...ráadásul nem is tudom, hogy fogom lehámozni róla a Clematist. Lehet, hogy nem is, van ilyen fémpálcám, lehet, hogy egyszerűen hozzáfogatom ahhoz a részhez, ami megroggyant és beverem a földbe, azt a részt tartani fogja, aztán majd úgyis megroggyan a többi része is. Ócska vackok, bár ezt azért az ára alapján lehetett sejteni, de azt hittem legalább 5-6 évig kitart... 3-ig bírta.  

Beújítottam a LIDL-ben egy bordó krizantémot is, remélem áttelelős. Próbálom őket visszagyűjtögetni a kertbe, hátha sikerülne újra megtartani. Majd keverek a gyökeréhez perlitet, az elviszi a pangó vizet onnan és nem tud se kirohadni, se a fagy nem tépi el olyan könnyen a gyökereit, mert a perlit lazítja is a földet. 

Szeretném visszanépesíteni a kertet a krizantémokkal, annyira gyönyörű, változatos növény, sok fajta, forma és szín és késő ősszel nyílnak. Imádom őket. 

Ma reggelre a szarvasok lerágták és nagyon letördelték (nem kell vele bajlódnom) a trombitafolyondár összes kertből kilógó ágát. Letaposták ott a kerítés sarkánál a liliomot is, bár az úgyis kihajt és arra is rájöttem, hogy magas varjúhájat nem ültetek ki a kerítésen kívülre, mert azt is szeretik. Leharapták, amikor éppen virágozni kezdett volna, aztán újrahajtott és megint leharapták... 

Böbe még nem érkezett haza, nagyon aggódom, mert ilyen időben mindig jön be a melegbe. Szerintem valahol retteg, kimenni is alig mer, bár a valamelyik napi cirkusz óta azért (valamivel) bátrabban ment ki, de úgy harmadik nekifutásra azért sikerült neki. 
Az udvarban mindenki a Nyenyerétől retteg, szerintem a Böbe is, de Elza is csak úgy nyargal el előle. Elzát még soha nem láttam elfutni semmilyen macska elől, ez a kis dög, meg stressz alatt tartja az összeset, Herkulest is lepofozza. 
A Böbe amúgy se egy haverkodós cica, fél minden macskától, de azt nem tudom, hogy a Nyenyere rémuralmának hogy vessek véget. 
Attól félek, hogy valamelyik nagy elrohanásnál egy róka fogai közé szalad, szóval most tiszta ideg vagyok megint, hogy hol a Böbe. 

Tegnap még az eső előtt bekapkodtam a sárga céklákat, nem ennyi lett ami a képen van, ezeket meghagytam, mert majd sütni szeretném a sütőben és jó lesz szendvicsre céklakrémnek. 

A többit megfőztem héjában, meghámoztam és szeletekre vágtam. Kisebb szeletekre vágtam fel, mert kicsi üvegekbe tettem el. Nem szeretem a 8 decis üvegekbe tenni, mert nem fogy el. 
Jövőre, ha sikerülne az uborka és tudnék annyit termelni, hogy a piciket tudjam berakni, akkor azt is kis üvegekbe tenném, mert úgy elfogy. 
A nagy üvegben, ha nem fogy el hamar, akkor valahogy elveszíti az ízét és csak megy a pocsékba. 

5 kis üveggel lett, kicsit fura, hogy sárga, így még sose tettem el a sárga céklát, de pirosból nagyon kevés lett az idén. Még van kinn egy sor, de nem tudom, hogy képes lesz-e még megnőni. Az első adagot céklakrémnek tettem el a fagyasztóba, nem gondoltam ez után a pokoli nyár után, hogy ilyen hamar, ilyen vacak, hűvös idő lesz. 

A céklát eddig mindig áprilisban vetettem és júliusra már kész is volt, de most azt szerettem volna, hogy később is legyen céklám, de sajnos a forróság és a csapadékhiány kinyírta az egész augusztust, nem nőtt szinte semmi. 
Ebben az évben semmi nem úgy működött a kertben, ahogy szokott. 
Nem is tudom... még alkalmazkodni se nagyon lehet, mert nem az van, hogy egyre melegebb van, hanem az időjárás hol ilyen, hol olyan. 
Ez nem szimpla felmelegedés, hanem hektikussá válás.

***

Böbe az este rémes volt, de igyekeztem nem (nagyon) felbosszantani magam és nyugodtnak maradni, mert láttam rajta, hogy kínlódik. 
Ki akart menni, de nem mert. Azt nem tudom, hogy miért, hogy félt-e valamitől, vagy az eső miatt, de este 7-kor megkezdte a kimenést, ami végül este fél 11-kor sikerült neki. 
Gondolhatjátok... 
Macska nyávog, áll az ajtónál, kaparja és amikor odamegyek, hogy kinyissam neki, akkor valami mély torokhangon elkezd morogni és elszalad, be a konyhaasztal alá. 
Úgy látom, hogy születőben van egy agorafóbiás macskám. 

Már mindent csináltam, kitettem az almot előszoba közepére, beletettem őt, de semmi. Futkosott, egyszer ki is ment a lépcsőházba, de visszajött. 
Jópárszor azt is eljátszotta, hogy na akkor most kimegy, kinyitottam az ajtókat, de látszott a fején, hogy meggondolta magát, beszaladt a szobába és lefeküdt szőnyegre. 
Aztán már én is lefeküdtem, de fel kellett kelnem (ruha fel), mert elkezdett éktelenül nyávogni, persze nem ment ki. Megint visszafeküdtem, erre elkezdett rohangászni, fel az ágyra, képembe nyávogás, vissza az ajtóhoz. 
Végül lekapcsoltam a villanyt és rámordultam, akkor csend lett... 5 percre, de azt hiszem rájött, hogy most kell kimennie vagy benn ragad és akkor végre fél 11-kor kiment. 

Csinált már ilyen cirkuszt többször is, de ekkorát még sose. Most benn van már megint és alszik. :) 

Elza már átfordult őszibe, ő már éjjel benn alszik. Érdekes módon nem megy bele a bungiba, amit tavaly használt, pedig tiszta a bungi. Most a doboz aljában alszik, amin a plédje és a bungi is van. Az egy szigetelt doboz, teljesen körbevettem 4-5 centi vastag hungarocellel és az aljában van 10 centis kőzetgyapot és azon vannak még a takarók. Most abban alszik, talán fázik, mert a fűtés még nem megy olyan folyamatosan, mint télen és hideg a veranda. 
Egyébként Elza olyan, mintha egy trehány, büdös disznót tartanék a verandán. Nem győzök utána takarítani. Kipakolja a kaját a földre, szétmancsolja, ááááá! Már felvettem a kis szőnyeget, amin a kajás edényei voltak és újságpapírt tettem le, amit kinyitottam a közepén (régi színes RTV-k) és csak kitépem a középső lapot és akkor tiszta előtte a terep... 5 percig...
Nemcsak nedves kaját rakja ki, hanem a szárazat is szétszórja, a vizet úgy szétfröcsköli, hogy van, amikor az egész újságot el kell dobnom, mert csupa pancs minden. 
Böbe nem eszik ilyen disznó módon, a szárazat ő is szétszórja, de a nedves kaját megeszi a dobozból, Elza meg mindent kiköpköd, persze onnan aztán már nem eszi meg. A kóboroknak szoktam összeszedni, ők mindent megesznek. 

Herkules meg eszik, szokás szerint, hál'Istennek. Azt határozottan kinyilvánította, hogy kizárólag a turmixolt kaját hajlandó megenni és már a műtétig (meg utána is egy darabig) így is marad. Ettől a prednisolonos gyógyszertől akkora étvágya van, hogy felfalná a Nagy Londoni Ködöt is, de most nem bánom, mert nagy műtét lesz és kell neki az energia, csak győzzem pénzzel a sok macskakaját. 

A kertben nem sok minden van már, főleg az eső miatt is, ezt az őszi krókuszt még az eső előtt fotóztam. Remélem majd több is ki fogja dugni a fejét.