Tegnap délután kaptunk egy kis záport, nem esett sok, de vagy fél óráig esett az eső és jól lehűlt a levegő, 30 fokról lezuhant nem egészen egy óra alatt 18 fokra. 
Azért is örülök, mert egyáltalán nem volt ez előrejelzésben eső és már porzott a kert, minden nagyon szomjazott. Nem áztatta el a kertet, de 2022. óta tudom, hogy a növények azt a harmatot is használják, ami reggel a leveleken van, tehát minden csepp víz számít, a kis eső is, mert abból ők sokáig el tudnak gazdálkodni. 
Ez a picurkával több, mint 3 mm eső most ajándék volt, egy felüdülés a kertnek, ami egyébként nagyon szép most, buja, virágzó, a veteményesben szépen növekvő... jó most végignézni a kerten. Remélem így is marad és nem lesz nagyon száraz a nyár. 

Annyira finom volt a kapormártás, amit valamelyik nap készítettem, hogy szedtem be kaprot a fagyasztóba is. Nem adja vissza a kép, hogy ez milyen sok, 3 adag mártásra való lett belőle. Nem kell több, bár nagyon szeretem, de nem egy mindennapi étel, ritkán eszem, de akkor nagyon jól esik.

Már az új hagymákat fogyasztom, ilyen szép nagyok már. 

Végül két citronella maradt életben, őket kiültettem nagy cserépbe. Keverék talajt csináltam nekik, bolti földbe kevertem homokot és kerti földet, de olyan lett, mint az iszap. Nem tetszik, de most már megnézem hogy fejlődnek majd benne, ha nagyon muszáj, csak akkor fogom átültetni. 
A citronellával az volt az idei tanulságom (először próbáltam), hogy nem érdemes olyan hamar elvetni, mert nem fejlődik a hidegben. Hiába a szobában neveltem, az ablakban akkor is hűvösebb van és kora tavasszal, ha a nap nem süt, akkor nem jó neki. 

Az ünnep alatt főztem egy jó kis gulyást kinn az udvaron. Éppen itt az ideje, hogy főzőcskére is használjam a kertet. A kis üstháznak még csinálok majd helyet a kis pecóban, amire apu csinált nekem ajtót. Ha ott fogom tartani, akkor jobban kéznél lesz, onnan bármikor könnyedén elővehetem. Lassan ez is kialakul, majd a rostonsütő helyét kell még megtalálni. Ha pedig lefedetném a teraszt, akkor az összes cucc állandóan kinn maradhatna, tulajdonképpen az lenne a kényelmes, akkor télen is bármikor kimehetnék főzőcskézni... bár így is kimehetek bármikor. Nem kell sok előkészület hozzá most sem. 

És akkor a virágok. 
Törökszegfűk hada van a kertben. 

Erdei tisztesfű, ezt az erdőből hoztam, állítólag a levele megfőzve gombaízű, de még nem próbáltam ki. 

A nagyon színeváltó rózsám... és a mellettem lévő földön is felbálázták a szénát, olyan szép most. 

Futórózsa, az idén nagyot nőtt, már egész magasan van a boltíven. 

Ez is futórózsa, de bokrosra neveltem. Ez a legszebb rózsám. 

A törökszegfű hadak egy másik része. 

Borzaskata hadak is vannak és még lesznek is, majd mutatom. :)

Böbike már haza se jön... valamelyik nap már halálra aggódtam magam, hogy mi van. Előző nap se jött be, se reggelizni, se vacsizni, de legalább párszor megmutatta magát az udvarban. Sose tudni hol vannak, pedig itt vannak a közelben és szemmel tartanak, de teljesen láthatatlanok tudnak lenni. 
A múltkor Elzától majdnem frászt kaptam, mentem összekötni az óriás liliomokat és onnan ugrott elő... ő is megijedt tőlem, mert aludt és felébresztettem. 

Böbét nem tudom, hogy hol henyélget napközben, de nemcsak, hogy egy nap nem jött be enni se, a következő reggel se mutatta meg magát.Önellátó lett a Cocó, szerintem vadászgat és nem éhes. Végül csak délben került elő, akkor bejött, evett pár falatot, kicsit eldőlt itt a szőnyegen, aztán megint kiment. 
Viszont utána már itt volt az udvaron, másik nap meg egész nap benn aludt. Azt hiszem akkor jön be, amikor kimerül a sok éberségben, mert azért kinn figyelnie kell. Látom rajta, amikor benn alszik, hogy nagyon fáradt, ki van dőlve teljesen. :) 
Itt éppen az udvaron húzza a lóbőrt. 

Akármi is lett a Nyenyerével, akkor is egy áldás a cicáimnak, amióta nincs itt, nagyon terrorizálta őket, pedig szegénykém, ő volt itt a kakukktojás. 

Kijavult a verandán az ajtóm is, na persze nem magától, hanem apu csinálta meg... megint... mert egyszer már megcsinálta, de a sarokvas, ami tartja elmozdult és az ajtó eleje megint leült és csúszott a járólapon, ami baromi idegesítő volt. Úgy jöttem-mentem, hogy mindig megemeltem az ajtót...
Most apu másképp oldotta meg, ez már nem tud kimozdulni, csak ha kiszakad az egész ajtótok, arra meg remélem nem kerül sor. 
Aztán persze jött belőle a másik probléma, nem záródott be kilinccsel sem, csak ha nagyot taszítottam rajta. Elmentem vettem bele egy új zárat és most már jó.

Kertészkedni nem igazán tudok ebben a melegben, leginkább locsolok, reggel is, este is.
Egy kis virágot ültettem át valamelyik reggel, mert évek óta rossz helyen van és egyre rosszabb a helye, mert körülötte nőnek a többiek.  Már nem is tudtam a nevét, pedig nagy vadászatban voltam érte... sőt, magról is vetettem, ki kellett keresni. Kecses kékcsillag. 
Meglátom, hogy az új helyén majd szeretni fogja-e. 

Tátikák, közben a zsályát is visszavágtam már. 

Ezek a díszhagymák igazi meglepetés itt, tavaly egyáltalán nem virágoztak. 

Clematis 'Hagley hybrid,', kedden megint lehet menni a LIDL-be Clematisért, remélem lesz olyan, ami még nincs nekem. 

A törökszegfűk tele vannak gyöngyház lepkékkel. Két nagy telepet is lefilmeztem, feltöltöttem őket a YT-ra, nagyon sokan vannak. Megnéztem, hogy milyen ennek a lepkének a hernyója, de nem láttam itt a kertben és mégis mennyien vannak.  

Még a réti szegfűk is nagyon szépek. 

Ez a rózsám nagyon szép most, úgy változtatja a színét a sárga és a vörös között, hogy minden nap olyan, mintha másik rózsám nyílna. 

Borzaskaták, tele van velük a kert, imádom a színét. 

 A nap jó nagy része elment a borsóval. Reggel korán leszedtem és egész délután, estig bontogattam. Ez két jó tömött reklámszatyor borsó, gyönyörű nagy hüvelyek lettek belőle és nem volt kukacoknak nyoma sem. 
Ezután mindig ilyet fogok venni (Oscar), ez a egész 2 sor borsóról jött le. Mellette az, ami Kelvedon csodájának hívja magát, nagy, zöld lombozatot fejlesztett (mint tavaly is) és alig vannak rajta hüvelyek. Olyan, mintha a virágzásában elkorcsosulna, szerintem valami elfajzott magot adtak el, mert tavaly is ugyanez volt vele... csak magamra vethetek, hogy az idén is földbe tettem ezeket a magokat, de az ember mindent ráfog az időjárásra, én is azt hittem, hogy tavaly az volt a baja, mert olyan meleg tavasz volt. Most legalább már tudom, hogy nem az volt az oka. 
Egy ágyást az idén megint elpocsékoltam rá... kár volt. 

Kifejtve majdnem 2 kg lett, illetve ha azt is beleszámolom, amit menetközben megettem, akkor több is volt. A nyers borsó nagyon finom, mindig betorkolok egy csomót belőle. 
Elporciózgattam őket 15-20-30 dekás csomagokra, szabdzsihoz, leveshez, főzelékhez és borsópörkölthöz és már lenn is vannak a fagyasztóban. Egy negyed kilónyit hagytam kinn borsópörköltnek. 

Van (a két elfajzott Kelvedon csodája soron kívül) még két sor borsóm, amit már nem tudom, hogy fog-e tudni teremni ebben a melegben. 
Illetve pár nap és szedhető lesz a cukorborsó is, amit hüvelyestől szedek, tulajdonképpen nem is a borsó benne a lényeg, hanem a hüvelye. Nagyon szeretem ilyen "stir fried" (nem igazán van rá jó magyar szó - serpenyőben rázva-keverve sütni) módon elkészítve, de szabdzsiba is mindig teszek.  

Aztán főztem még egy jó kapormártást is, mert már beszedtem hozzá a kaprot. Imádom, de nem is tudom megmondani, hogy mikor ettem utoljára. Évek óta nem volt ennyi és ilyen szép kaprom, majd a fagyasztóba is teszek el belőle. Remélem megmarad addig, amíg uborka is lesz... berakásnál mindig úgy kell vadászni, hogy legyen még pár szál. Lehet, hogy akasztok fel pár szálat száradni is, biztos, ami biztos. 

És akkor jöjjenek a virágok. 

Ez a Double Perfume rózsám, eddig még se a rózsabogarak, se a bundásbogarak nem lepték el, kész csoda, hogy egyáltalán ki tudta nyitni a virágait. Általában az első virágzást fel szokták kajálni és a második szokott nagyon szép lenni. 

Egy tollas szegfű, elég régóta vegetált már ezen a helyen, már szaporítottam is belőle máshová a tavasszal, hátha jobban érezné magát, de most úgy tűnik, hogy magára talált. 

Az oszlopon látszik, hogy macskák laknak itt, ott vannak a körmikézés nyomai. 

Egynyári zsályák, már ezeket se vetem, intézik maguknak. 

Imádok végignézni a kerten. 

Bársonyos kakukkszegfű, már ezt se vetem, inkább gyomlálom, de már nem hagyom magot érlelni.  

Ez is törökszegfű telep. 

Kerti pletyka a sziklakert sarkában. 

A hólyagvessző nem tud csúnya lenni sosem, sőt. Elvirágzás után is ilyen színeket produkál. 

A borzaskatákról lesz egy rakás kép, mert sok helyen vannak a kertben és egyszerűen gyönyörűek. Az igaz, hogy tavaly kissé túlságosan is elszórta magát, még a fejem tetején is borzaskata nőtt és rengeteget ki kellett szednem, de imádom őket. Az idén addig fogom hagyni, amíg még szépek lesznek az elvirágzás után a "lufijaik" (a magtokok), de nem hagyom őket megérni, mert akkor jövőre semmi más nem lesz a kertben, csak borzaskata. 

A CicaÚr, őrzi a virágaimat és persze simit vár. Valamelyik nap szárazkaját csócsált... szóval gyógyul. :))