Megint esőre ébredtünk, nem lesz nagy kerti melókázás ma sem. 
Viszont nem bánom, mert az utóbbi két nap poloskainváziója megőrjített, ez tényleg mindent felülmúl. Be is jön pár, de nem tudom hol, bár az is lehet, hogy rajtam utaznak be, vagy amikor az ablakot nyitom, hogy etessem Herkulest. Azon az egy ablakon nincs háló.
Ma reggel a lépcsőházból ki kellett őket söpörni... 
Tegnap este amikor hazajöttem, terítve volt a fal, az ajtó, a lépcső, minden. Reggelre lehullott az zöme a lépcsőre, legalább könnyen le tudtam őket söpörni onnan. Undorító jószágok, nem állhatom őket. 

A kertben nem sok minden történt. 
Kiültettem a tőzike hagymákat, ami megint nem tavaszi tőzike lett. Ezen már bosszankodtam egy sort, hogy sose sikerül tavaszit szereznem, mindig nyári tőzike jön velem haza. 
Még van benn két csomag nárcisz és 3 csomag holland írisz, de még meleg van az íriszeknek, nagyon könnyen kihajtanak ilyenkor, aztán meg lefagynak és akkor jövőre nem lesz virág. 
A nárciszoknak majd ma - ha elállna az eső - keresek helyet, az íriszeket majd hó végén ültetem ki. 

Kigazoltam egy fél virágágyást is, kiszedtem és visszadaraboltam a díszdohányokat és az elnyílt őszirózsákat. Ezek nagyon jók mulcsnak, mert jó nagy leveleik vannak és lágy a száruk is, könnyen visszakomposztálódnak a talajba. 
Abból az ágyásból halt ki tavaly 2 krizantém is, ezért az új, bordó krizantémot oda ültettem ki. Tettem a tövéhez sok perlitet, abban reménykedve, hogy az elszívja tőle a pangó vizet és a talaját és lazítja. Így talán a téli húzd meg - ereszd meg időjárás nem fogja tudni szétcincálni a gyökérzetét. 

Egyébként örülök, hogy még szeptemberben úgy nekiestem a veteményes kertnek a jó időben, mert most egy ideje semmit nem lehet csinálni a sok eső miatt. 

Látszik az ősz az új tölgylevelű hortenziámon is, szépen színesednek a levelei. Milyen picike volt még, amikor idén tavasszal kiültettem. :) 
Remélem jövőre már virágot is mutat majd. 

A túlélő krizantémjaim egyike, az idén csodaszép színe van, nem szokott ennyire élénk lenni. Tavaly sokkal narancsosabb volt a színe, mintha nem is ugyanaz a növény lenne. Fura...

A szeplőlapuk most keltek ki, jó sok. Az idén nem is vetettem, ami kibújt, az mind a tavalyi magokból lett, némelyik már virágot is mutat. Azt nem hiszem, hogy lesz idejük magot érlelni. 

Erdei kutyatej, az erdőről hoztam tavaly ősszel kettőt még nagyon picike korában. Ez nem védett és micsoda szerencse, hogy elhoztam, mert azon a részen teljesen letarolták az erdőt és ebben a nyári hőségben nem élték volna túl a tűző napon. Nálam meg benn vannak a fák és a cserjék alatt és milyen szépen megnőttek. 

Most már tényleg jönnek az őszi virágok a kertben. Szeretem ezt az időszakot és azt is, hogy ilyen sokféle virág van, ami késő ősszel nyílik. 
És nem szeretem ezt az időszakot, mert mindent ellepnek a polosok. Tegnap kész rémálom volt, még benn is találtam négyet... szerintem rajtam utaztak be, mert minden le van hálózva, de még a redőnyhúzó melletti rést is leragasztottam. Úúúúútálom őket!

Megjelentek az első őszi krókuszok is, még nem nyílt ki mind és nincs belőlük túl sok, de majd elszaporodnak. 

A sisakvirágok is megkezdték, az Árnyas kertben már nyílnak, de hátul még bimbóban vannak, azokat majd később mutatom. Ennek egy része is bimbós még... viszont hatalmasak. Nem guggoltam le, hogy fotózzam őket, ezek ekkorák. Kb. 180-190 centisek lehetnek. 

Előbújtak az olasz kontyvirág első levelei is (Arum italicum).  Az idén sajnos termés nem volt rajta. 

Idén magról nevelt macskamentám is hozott virágot. Ez nem olyan magasra növő, álló fajta, mint ami már van, hanem inkább terülő habitusú és a virágja végre kék. A másiké fehéres színű volt. Ezt még nem fedezték fel a cicáim. 

Egy szem pepinóm lett, de ez se érett be. Azt hiszem nem leszek pepinó nagyhatalom... bár még megpróbálom bevinni a pinceablakba, hátha... de nem sok esély van rá. 

A rózsaszín japán szellőrózsa lassan elvirágzik, utolsó virágok egyike. Egyébként ez is nagyon erőszakosan terjedő növény, de ettől nem szabadulok meg, majd nagyon figyelni kell, hogy kordában tudjam tartani. 

Bosszantó, hogy amikor ki akarok menni a kertbe, akkor elered az eső... tegnap is így volt, nem is egyszer. Nem esett nagyon, de éppen annyira, hogy olyankor kinn lenni nem lehet. 

Végül elkezdtem a száraz alatt rendet rakni. Terveztem már az egyik cicadobozt gatyába rázni, bár abban tavaly télen se lakott senki. 
Végül azért rendbeszedtem, kidobtam a régi párnát belőle, tettem bele új, szőrikés takarót és átraktam máshová, hátha ott népszerűbb lesz. Ez is teljesen téliesített doboz.
A tetejére meg feltettem a Nyenyere dobozát. Az is áthelyezésre került a napokban, mert itt tanyázott benne a lépcső aljában és Böbe is, meg Elza is tiszta hülye volt tőle. 

Herkuló egyébként belakta a napokban a másik téliesített dobozt, ami a széna között van. Érdekes, de tavaly abba se ment bele egyikük sem. Most meg először egy másik dobozban tanyázott, de aztán átköltözött ebbe. 
Van 4 doboz kettejüknek, többféle, melegebb és kevésbé meleg, hogy az időjárástól függően választhassanak maguknak, illetve van egy doboz előkészítve Herkulesnek benn az alagsorban, hogy majd a műtét után legyen neki teljesen tiszta, új helye. 
Herkuló nincs jó állapotban, fájdalmai vannak és a műtét csak csütörtökön lesz... már alig várom. Adom neki a gyógyszert, negyedet kéne, de pár nap már felet kapott, mert akkor jobban van és energiagyógyítom is, attól is látványosan jobban van, de már nem tartós neki. Csütörtök este meg lesz szabadítva szegénykém a rossz fogaitól és a többi fogáról is le lesznek szedve a fogkövek, lesz még egy darabig fájdalma, de aztán már őszintén remélem, hogy jobb lesz neki. Édes kis CicaÚr, tegnap egész nap a nyomomban volt a kertben, több simit kunyerált, mint a Nyenyere szokott. :) 

***

Kiselejteztem a kis fóliaházikóból a megrepedt műanyagdobozokat, a többit eltettem és a kis fóliaházat is bevittem a száraz alá, majd márciusban vagy áprilisban kiköltözik ismét a teraszra a jövő évi palántákkal együtt.  

Valahogy nem szeretem ezt az őszi eltakarítást, mindent elteszünk aludni, bevittem az egyik kis bádogpolcot is, amit egyben asztalkának is használtam, a másik még marad, mert vannak rajta még kiültetésre váró növények. 
Az idén valahogy nem tudtam eléggé kiélni magam a kertben. 
Olyan sok volt a kánikulás időszak, amikor muszáj volt behúzódni, hogy itt maradt bennem egy csomó rezsgés, megrekedt tervek, de már itt az ősz és pakolni kell. 
Nagyon fogom várni a tavaszt...

Végül kicsit azért molyoltam kinn a kertben is, visszavágtam két nagy magas varjúhájat és rengeteg dugványt csináltam belőle. Szerintem még lesz ideje meggyökeresedni.
Kiszedtem egy csomó rózsaszín ligetszépét is. Nehéz lesz megszabadulni tőle, de azt hiszem ez a következő növény, aminek mennie kell a kertből, mert elképesztően erőszakosan terjed. Lehet, hogy ki se tudom majd irtani innen... de legalábbis többszörös menet lesz. 

Eddig az alpesi iringó volt az, amitől elköszöntem, bár inkább úgy fogalmazok, hogy szándékomban van, mert az is hajt mindenütt.  
A másik az ernyős verbéna, mert az rosszabb, mint egy nyavalyás gyom, most is nő, még a fű között is. Menni fog az óriás fejvirág és most a rózsaszín ligetszépe. Illetve a lila varfűtől is elköszöntem. Egyrészt nem szeretek meg mindent, másrészt a túl intenzíven terjedő növényektől szabadulok.  Szeretném, hogy legalább pár része beálljon már a kertnek, hogy ne egy küzdelem legyen a gyommal és a túlságosan erőszakos növényekkel. 

Viszont a tavaszi dugványaim közül él 4 db fagyal, amiből azt hittem csak egy lesz, de 3 kis lecsupaszodott karót még benn hagytam a földben és lám, kihajtottak.

Valami bőrlevelű örökzöldből van szintén 4-5 darab és életben maradt egy zöld levelű cserszömörce is.

Illetve a vízben gyökereztetett tarka levelű fagyalból is van már az egyiknek gyökere, ezt ki fogom ültetni, de életben van egy fehér mályvacserje is. 
A múltkor lemetszettem a japán fűzről is a túl hosszúra nyúlt ágakat és ledugdostam a földbe és élni látszanak, persze a tél majd még ebbe beleszólhat, tavasszal kiderül. 
A többi dugvány nem sikerült, de ezeknek is elég lesz helyet találni, főleg, hogy az idén megint nem haladtam előre semmit a parlagfeltörésben. 

Megálltam és nem tudok előrelépni, de ennek egyetlen oka van, mégpedig az időjárás.  

Szépen bogyózik az új lilabogyóm (Callicarpa dichotoma), nagyon remélem, hogy jövőre is lesz rajta bogyó és a másikon is. 

Lett egy új Asterem is, de nem tudom honnan. Lehet, hogy összeporzódott kétféle és abból nőtt ez az új? Fogalmam sincs, az biztos, hogy új Astert nem vettem és oda ahol ez van, nem is ültettem. 
Ennek a színe is más, egy nagy, vastag, erős szál nőtt belőle és kissé más a színe, mint a többieké és a szirmai se olyanok, kicsit ritkásabbak. Majd át fogom onnan ültetni tavasszal, de most már békén hagyom. 
Láttam, hogy növekszik, de azt hittem, hogy a meglévők szaporulata.