Aprítással kezdtem a napot tegnap is. 
Rájöttem, hogy nem is olyan sok az a fa, amit össze kell aprítanom, elég se lesz. Szerencsére itt van szemben az erdő, annyit hozok, amennyit csak akarok, ha aprítékra van szükségem. 
Másfél zsák aprítékom lett, azt mind kiöntöttem és így továbbhaladtam az ösvénnyel, egyre vastagabban öntöm, hogy a gyom ne tudjon kibújni alóla. Ki fog, de majd folyamatosan pótolom rá. Most is tettem a legelejére egy réteget, mert a fehérhere már próbálkozott kinőni alóla. 

Eddig volt elég az apríték, de ahogy készítem elő az ágakat, majd úgy haladok szépen és nem is kell már sok, hogy végigérjen. 

Nekem jobban tetszik így, hogy látszik az ösvény.

A tegnapelőtt lerakott pár kő között is pótoltam még homokot, mert nem volt rendesen összetömörödve. 

Vágtam megint vissza a diófából is, amit kivágni tervezek. Előkészítettem az ágait darálásra és kivágtam a szeder ágait is, majd az is meg az aprítóba, csak a be nem érett gyümölcsöket távolítottam el róla. 
Gyakorlatilag nem tudom ettem-e összesen 10 szem szedret, mert megint nem érett be, van valami kártevője, ezért is vagdostam le róla a rossz gyümölcsöket is, azok mentek a kukába, nem teszem a komposztra sem. 

Aztán még nekiveselkedtem a lilaakácnak is. Hát... én nem is tudom akarom-e azt a növényt az udvaromba. A nyáron mutattam róla képet, amikor leszakadt, aztán talán akkor is, amikor elkezdett hajtani. 
Nos, úgy elkezdett hajtani, hogy felmászott a tetőre is, legalább 3 métert nőttek a hajtásai, de még a földön is kúszik ami a tövéről hajtott ki. Levagdostam az egészet, csak az oldalsó ágait metszettem meg rendesen, amit meg akarok hagyni, illetve egy kis ágat, amit majd a régi, leszakadt helyére akarom, hogy visszanőjön. 
Aztán össze is daraboltam a (még leveles) ágakat és elvittem a komposztra, túl sok volt még rajta a zöld az aprításhoz. 
És ha már... van egy rész, ahová az előzőleg leszaggatott hajtásokat dobáltam be (idő híján), ezért most onnan is kibányásztam az összeset, az is ment a komposztra. Aztán visszavágtam a vad asparagust, azt visszadaraboltam a helyére, ahogy a ligetszépék szárait is. 
Megint jól lefárasztottam magam, ki is ültem még egy kicsit a napra egy pohár frizzantéval, amit kicsit száraznak találtam, ezért öntöttem bele egy kis cassist édesítőnek. Mit mondjak? Nagyon jól esett! 

Közben csodásan kinyílt a Nerine is. 

A sötétlila Asterek most a legszebbek. 

A többi Aster is nagyon bírja még, szeretik ezt a csodás, őszi időt. 

Teljesen kinyílt a lila krizantém is, ez tavalyi túlélő, tavaly ősszel ültettem. 

A ház mellett már nagyon tele van levéllel, már nem sok van a magnólián, de még várok egy kicsit. Jöjjön le mind és akkor összeaprítom a fűnyíróval és megy az ágyásokba mulcsnak. 

Reggel még ködös volt az idő, amikor mentem is kifelé a kertbe. Fogynak a jó napok, jövő héten jön a fagy... nem várom. Olyan élvezetes volt ez az október, legalábbis a zöme. 
Kinn lehetett lenni melegtől vagy hidegtől való szenvedés nélkül a kertben. Tulajdonképpen én nagyon el tudnám viselni, hogy csak tavasz legyen és ősz, a többit szívesen kihagynám. 

Azzal kezdtem a napot, hogy nekiestem a leylandinak, amit azért vettem anno, hogy majd formafát alakítsak ki belőle. Először cserépben terveztem vele kísérletezni, de végül mégis kiültettem, nem vagyok egy nagy cserepes locsoló... tuti kiszáradt volna már tőlem. 
Nyár elején már megpróbálkoztam vele, ahogy levágtam belőle ágat, az el is száradt. Most is megvan az esélye, hogy kimúlik, de valahol el kell kezdeni. 
Még soha nem csináltam ilyet, de még leírást se nagyon találni róla, a youtube-on nézegettem filmeket, de ott is főleg már a gömböcök nyírását mutatják. 
Így nézett ki a leylandi mielőtt nekiugrottam volna. 

Jól megnyestem csórikámat, kész csoda lesz, ha túléli. Bár még így is lehet, hogy túl sok ágat hagytam rajta, de azon lehet segíteni. A levágott ágait leterítettem saját maga alá, legalább addig se nő ott a gyom. Egyedül a nagy zöld foltot hagytam ki, az pázsitviola, remélem tavaszra szép lesz. 

Aztán kevertem lemosó permetezőt, mert olyan sok seb lett a fán, ahol levágtam az ágakat és az ágakról is a kis hajtást, csak a végeket hagytam meg, mert majd ott kell kialakulni a nagy csimbókoknak. Lefújtam a permetezővel, az egész fa csöpögött. 
Mondjuk lehetett volna annyi sütnivalóm, hogy a permetezés után kötözöm le az ágakat, de nem volt, így utólag igazítottam ki őket. 
Spárgával és talajszegecsekkel húztam az ágakat olyan helyzetbe, ahogy szeretném a fát kialakítani. Aztán majd hogy az első nagyobb szél is úgy akarja-e, hogy maradjon, az majd elválik. 

Aztán nekiestem az előkészített ágaknak a darálóval, megint lett egy nagy zsákkal és le is terítettem a kerti ösvényre, amit a múltkor megkezdtem takarni vele. Jó 10 centi vastagon raktam le, így nem hosszú szakaszt takar, de szerintem így a fű nem jön ki alóla olyan könnyen. 

Amióta hazahoztam a köveket, azóta gondolkodtam, hogy a sziklakertnél azt a kicsi részt, ahol az ösvény kanyarodik, ki kéne rakni a laposabb kövekkel. 

Sajnos nem igazán elég a lapos kövem és azt hiszem nem is így kellett volna lerakni, de valahogy ki kellett próbálnom. Lehet, hogy jobb lett volna, ha az egész darabot kiásom egy bizonyos mélységűre és feltöltöm homokkal és abba tettem volna a köveket. A kövek ugyanis nem egyforma vastagságúak, egyik vékonyabb, másik vastagabb... de kövenként faragtam ki a talajt és utólag töltöttem fel közöttük homokkal. Lehet, hogy majd tavasszal szétszedem az egészet, de az is lehet, hogy betaposódik... most így néz ki, a homok nedves volt, nem tudtam rendesen lesöpörni a kövekről. 
Majd az első eső megmutatja, hogy maradhat-e vagy újra kell raknom. Nem egyszerű dolog ez. 
A faforgácsot pedig végig fogom rakni a köves részig és ahol véget ér, ott megint faaprítékkal folytatom. 

Azt, hogy Herkuló jól van soha többé nem fogom leírni...  tegnap reggel és egész nap megint nem evett, fájt a szája-ínye-foga, már nem is tudom. 
Arra gondoltam, hogy valahol bezabálhatott valamit, amivel megint megsértette a száját, a fene a falánk képét neki! Pedig tömöm, hogy ne járjon el máshová koldulni, de feneketlen a bendője!
Estére bekéredzkedett a pincébe a dobozába, megint turmixoltam neki a kaját és levittem, még nem voltam lenn ma reggel, nem tudom, hogy megette-e. 

Aztán még a vasárnap felvillázott oldalsávba kiültettem sötétlila törpe íriszeket és legszélére kúszó phlox-ot. Így nem kell kiszednem a szegélylapokat. Majd csak megigazgatom őket, hogy legalább egyformán dőljenek és a phlox majd jótékonyan befutja őket. 

Utána még összedaraboltam egy rakás ágat a következő ágaprításokhoz, el is fogyott a verem tetejéről az összes. Lefeszegettem a verem elejéről azt a sok korhadt fát is, de még ott van az összes lepakolva, meg az előkészített ágak is, meg azok az ágak is, amik vastagak és nem lehet aprítani, majd azokat is össze fogom vágni. 
Nagyon elfáradtam estére, azt hiszem ma lazább napot fogok tartani. 

Csodás színekben pompázik minden. Az Asterek is színesednek.

A tarackoló kékgyökér levelei is pirosodnak már, de még virágzik is. 

A selyemmirtusz egy kész csoda, amit produkál. 

Ez az óraátállítás nem a kedvencem. Jönnek a hosszú, sötét esték, nem szeressem időszak ez, sok a bezártság. 
Viszont szép idő volt és én kinn is voltam a kertben, megint megcsináltam egy  régóta halogatott dolgot. 

A veteményes szélében, a kerítés mellett már szörnyen nézett ki minden, pedig anno, amikor idejöttem, akkor azon a részen kezdtem el ültetgetni, de aztán haladtam másfelé és az a rész teljesen elhanyagolódott. 
A szélét most se csináltam meg, cementlapokkal van kirakva a széle, de össze-vissza dűlöngéztek tavaly, amikor kiástam a borzalmasan elszaporodott muskotályzsályákat onnan... volt vagy 100 darab. Most elkezdtem helyre pofozni őket, de aztán abbahagytam, mert az is lehet, hogy nem maradnak benne, hanem majd mást teszek oda. Van egy pár beton járdaszegélyem, kb. 1 méteresek, de még gondolkodom rajta. 
Viszont felvilláztam az egészet, kiszedtem a szörnyű mennyiségű pitypangot és seprencét belőle. Utóbbinak rémes gyökérzete van, nagyon nehéz kiszedni is, de a földet is alig lehet kirázni belőle. 
Volt benne valami nagyon nagyra növő, széles levelű fű is, de még pár szilva csemetét is kiástam. 
Kicsike terület, nagy meló, de a lényeg, hogy kész van. 

Itt még látszik, hogy nézett ki. Van ott pár tő kakukkfű is, azokat is jól visszanyestem, kivágtam belőle az elszáradt részeket is és szedtem még kakukkfüvet szárítani, mert szerintem nem lesz elég, amit nyár végén szedtem. 

 Ez a másik vége, itt volt vagy 8 tő szarkaláb, de tavaly télen elég sok kipusztult belőle, ez az egy maradt, remélem túléli a telet. 

Kicsit igazítottam az oreganón is és (a képen) a fölötte lévő fehér ürmöt is visszanyestem. 

A fehér üröm egészen elfásodott már, volt olyan része is, amit könnyen ki tudtam törni, mert elkorhadt, de ami maradt, az most úgy néz ki, mint egy mini fa.

Kiástam az üröm mellől egy levendulát itt is, mert nagyon elnyomja az üröm, amikor nagyra nő. A levendulát visszanyestem és vissza is ültettem, illetve vágtam róla ágakat dugványnak. Nem tudom, hogy beáll-e, mert a jövő hétre már fagyokat mondanak. Ha nem, akkor majd pótolom jövőre, vannak még levenduláim, tudok róluk dugványokat készíteni. 
Később visszavágtam az évelőkertben az egyik magas varjúhájat és a szárakon találtam pár apró hajtást, azokat is áthoztam ide és eldugványoztam, meglátom mi lesz belőlük jövőre. 
Ez a rész elég száraz szokott lenni nyáron, úgy gondoltam, hogy a szélébe törpe íriszt ültetek, mellé levendulákat, mögé pedig muskotályzsályát (3-at kiástam és át is ültettem, nem is kell több belőle), illetve hozok még ide sudárzsályát és magas varjúhájat és akkor kész is ez a rész, a fűszereket pedig meghagyom. Illetve van még ott kasvirág is a fehér üröm előtt, az is maradhat. 
Talán még kétnyáriakat teszek bele, a bögrevirágnak itt nagyon jó helye lenne, mert az szereti a napot, jah és van még benne egy tő kék lenvirág is. 
A kép alján pedig már a tárkony látszik, a túlvégen pedig csicsóka van, amit majd kicsit meg akarok ritkítani. 
A mellette lévő sávot pedig fűnyírózni fogom. Eddig itt gaz volt, néha lekaszáltam, de az se sokat segített rajta. 

Herkuló egész nap a nyomomban van és amikor nem a hasát simizteti, akkor is ott tanyázik valahol a közelemben. :) 
Nagyon szépül a CicaÚr, szép fényes a bundija is és végre hízik! Akármennyit evett, mindig olyan vékony volt, mint egy papírlap, de most van mint fogni a macskán végre. :))))
Tegnap húslevest főztem és áztattam neki bele száraz tápot, mind megette, azt hittem szét fog durranni a hasa!

Itt sem a lassan kidobásra érett, rozzant kerti cipőm a látványosság, hanem a CicaÚr és az Ő fényes bundija. :)

Őszülget a kert, színesedik minden, olyan szép! 

A magnólia is leengedi lassan a leveleit, még nem szedem össze, hadd jöjjön le mind.