Na! Szóval! A már kétszer (azóta többször is) látott szőrös, kövér teremtmény egy patkány! Itt lakik (remélem lakott) a kertben, méghozzá a komposztban. Ott láttam meg, hogy patkányról van szó. 

Először csak a farkát láttam, amikor kinyitottam a komposztáló doboz tetejét, másik alkalommal pedig ott díszelgett teljes nagyságában, aztán fejest ugrott a komposztba és elbújt valahová alulra. Ez az a komposzt, amibe a háztartási zöldhulladékot hordom, zöldségek héja, almahéja és minden ami kijön a konyhából és komposztálható. 

Ezt a lényt valószínűleg én vonzottam ide a téli madáretetéssel. Jól elvolt az elhullott és az etetőből kilökdösött magvakon. 

Van itthon rágcsálóirtó granulátumom és van egy előkészített cél-etető is hozzá, egy fatalpra erősített fekvő vizespalack, aminek ki van vágva az oldala, illetve így fekve a tetejének hívható. Szépen betettem a komposztálóba, de előbb jól átforgattam és megöntöztem és meg is szurkáltam, bár kicsi az esélye, hogy eltaláljam a dögöt. 

Ez így jó, mert el van zárva, nem férnek hozzá a madarak és semmi más állat, csak a patkány. 

Szóval beletettem a granulátumot is és lezártam a tetejét. Kb. 3 napig nem volt semmi változás, de tegnapelőtt észrevettem, hogy fogyott a granulátumból, kicsit megigazgattam, hozzáférhetőbbé tettem és tegnapra láss csodát, megkajálta az összeset. Hurrá! A biztonság kedvéért azért feltöltöttem újra, ha többen lennének, vagy nem lenne neki elég... ronda dolog ez, és bármennyire is szeretem az állatokat, a patkány nem az, akinek itt létjogosultsága lehet. 

Pedig anno volt egy kis amerikai csuklyás patkányom házikedvencnek. Szóval én nem félek tőlük, nem vagyok az a fajta, aki felugrik az asztal tetejére egy egérkétől és patkánytól sem. A kis csuklyás (Patkolányi volt a neve) nagyon aranyos volt, rengeteg papírt összetépett, amiből fészket rakott magának éjszakára, vagy nappalra nem is tudom, mert mindig este kezdett el tépkedni. Néha el is engedtem a lakásban, (akkoriban még divatos volt a filodendron) azon csimpaszkodott sokat. Kis rózsaszínű keze volt, szóval bírtam őt, de ezt a patkányt itt nem tűröm el. Remélem nem szaporodott. 

Lehet, hogy lesz aki bolondnak fog tartani, de ástam ki pár útifüvet a kert füves részéről és elültettem egy belőle egy sort. 

Ugyanis sosem tudnék gyűjteni róla szép leveleket, mert folyton lekaszálom, márpedig lándzsás útifű szirupot szeretnék csinálni belőle és  hol szedhetnék jobb és tisztább útifüvet, mint a saját kertemben. Tudom, hogy gyomosító növény, de majd leszedem a bimbókat róla és akkor nem lesz gond, lesz viszont cserébe saját kis ültetvényem a mindenkori szirupoknak. 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Lándzsás_útifű

A szirupot úgy fogom készíteni, hogy az útifű leveleket rétegekbe rakom barna nádcukorral és jól összeérlelem. Még soha nem csináltam, de sok helyen lehet olvasni ezt a  receptet, remélem sikerülni fog. Egyébként cukor helyett mézen is gondolkodom... majd kis üvegben kipróbálom így is és úgy is. 

Télen nagyon hasznos lesz, nagy köhögő vagyok, ezáltal útifűszirup fogyasztó is és ha már itt vagyok vidéken ezzel a hatalmas kerttel, akkor csinálok magamnak, amit csak tudok. 

Sajnos azt hiszem, hogy a fenyőszirupról már lecsúsztam, azt a fenyő friss hajtásaiból kell csinálni ugyanúgy cukorral rétegezve egy nagy üvegben és a napon érlelve, naponta összerázogatva, bár... még lehet, hogy találnék friss fenyőrügyeket, ha szétnéznék. 

Kell egy fenyő is a kertbe...

Kicsit aggódtam ma a kis madárka miatt aki itt költ nálam és a babák miatt is. Reggel kétszer is éppen szembejött velem, amikor mentem le a lépcsőn. Az egyik alkalommal éppen léptem le, amikor bevágódott elém és akkorát fékezett, a fal peremére ült le. 

Én is megálltam mozdulatlanul, hogy nyugodtan el tudjon menni, mert annyira tud pánikolni, hogy félek egyszer összetöri valamijét. Érdekes, hogy ennyire fél és mégis itt költ közvetlen a közelemben. 

Jövőre biztosan teszek ki fészket a tető alá és majd kiválasztja, hogy melyikben szeretne lakni. Ha élnek, ha visszajönnek. Mert tavaly emlékszem, hogy nagyon sok rozsdafarkú volt itt, olyan kis guggolós madárnak hívtam őket, mert páros lábbal elég gyakran guggol egyet. :))) 

Most meg alig vannak... mintha csak egy a kis család lakna itt. Egyébként azt hiszem mégiscsak ketten lehetnek - egy pár  - mert a fészken egy kékesszürke színű ült, csak a farka rozsdás, de kinn egy feketét szoktam látni. 

Nagyon remélem, hogy felcseperednek a kicsik is, sőt az idén még fog költeni ez a pár is, talán őszre megint tele kert a rozsdafarkúakkal... jó lenne, ha jövőre újra ide jönnének haza mind.