Azért szeretem a tépőkelt, mert télen is kinn maradhat, nem fagy meg. Tavaly még a -8 fok után is simán lehetett szedni, keményre fagyott ugyan a levél, de amikor behoztam kiengedett és ugyanolyan volt, mint rendesen. 

Az íze kicsit erőteljes, ezért óvatosan kell vele bánni, de amikor vége a kertbe kimászkálós és leszedős időszaknak, akkor az ember nagyon tud neki örülni. Smoothie-ba is jó, vagy rizottóba vagy párolva hús mellé, bár nekem akkor is kell mellé valami, mert magában köretként nekem túl karakteres az íze. 

Az első képen  toszkán fekete tépőkel van, a másodikon a sima leveles kel. Tavaly ez utóbbi volt nekem, az előzőt most ültettem először. 

A harmadik fajtát nem teszem ide, az sajnos a felejtős növények között kapott helyet, mert nem olyan lett, mint ami a képen van és - ugyan gyönyörű maga a növény - de gyakorlatilag a csipkézettsége miatt alig van rajta hasznosítható rész. 

Kezdik szépen belakni a növények a kis szedett-vedett sziklakertemet, ami nem is lesz már ilyen össze-vissza, amikor beborítják a növények és a kövek majd csak itt-ott kandikálnak ki belőle. Akkor nem lesz már annyira feltűnő, hogy a kövek nem egyformák. 

Teljesen beleszeretettem egyébként a varjúhájakba és egyéb kövi növényekbe, azt hiszem szenvedélyes gyűjtővé fogok válni. Fantasztikus, ahogy nőnek, a sokféleségük, a virágzásuk. Az igaz, amikor elvirágoznak, akkor hihetetlen szemetes és kopott kinézetük van, de ez ellen azt lehet tenni, hogy nem engedek hatalmas területeket beborítani nekik, hanem csak kezelhető kisebb felületen engedem el.

Viszont ahogy növekednek! Az ember eltesz egy pár szálat és két hónapon belül rengeteg lesz belőle. 

Még egy csomó fajta van, amiket be akarok szerezni, áááááh ez a kertészkedés tiszta mániássá teszi az embert, mert mindent akarok a kertembe, mindent ki akarok próbálni, birtokolni, szaporítani, növeszteni, nézegetni és gyönyörködni benne. 

Úgy érzem magam a kertészkedés gondolatára, hogy érzem, hogy van bennem egy folyamatos hajtóerő, egy motoszka, ami nem hagy nyugodni, mert örökké tervezek, agyalok, ültetek, szaporítok és minden. 

Azon gondolkodom, hogy lehet, hogy csinálok itt egy kisebb kertészetet, kiválasztok pár fajta növényt ami itt szereti és könnyű vele bánni és nyitok kis kuckót, amiben árulom  portékát. Aztán majd kinövi valamivé magát, ha akarja.

Igen, ültettem pár nagyon felejtős növényt is, de milyen a kertész, mindent ki kell próbálni, hogy lássam, hogy nő, mi lesz belőle, fogyasztható-e, kedvelem-e, hasznos-e számomra. 

A legelső a koriander. Nem tehetek róla, de ha megszagolom, akkor engem a poloskára emlékeztet. Állítólag nagyon megosztó növény, vannak, akik esküsznek rá, én, ha kiszagolom valahol, akkor inkább elkerülöm. Tudtam is ezt, de arra gondoltam, hogy majd szedek róla magot és lesz saját bio koriander magom. Virágzott ugyan, de nem hozott szép magokat és egyébként is filléres a koriander mag is, szóval felejtős. Többet nem ültetek. 

A másik a kínai spargensalat. Összesen egy darab nőtt meg belőle, még csak meg se kóstoltam, mert valahogy nem volt hozzá ingerenciám. Nem néz ki jól, nem kívánatos számomra és volt annyi levélzöldség a kertben, hogy nem is volt rá szükség. Lehet, hogy a szára spárga szerűen fogyasztható lett volna, de ott volt a rengeteg mángoldnyél is helyette. (Ui.: maradt magom, ezért mégiscsak megpróbálom az idén is, 2021-ben)

A másik ilyen keleti növény a pak choi, mind magba ment, szeretik a földibolhák is, örökké nyirkosan kellett tartani, hogy ne menjenek a közelébe és mégse lett egy ehető sem. 

Pálmalevelű tépőkel. Na hát ez a növény, (ami lett belőle) még csak nem is hasonlít arra, ami a képen volt. Szerintem vagy rossz képet tettek ki, vagy nem tudták mit adnak el. Ez tök ugyanaz, mint a toszkán fekete tépőkel, ami viszont épp így néz ki és gyönyörűen meg is nőtt, de nem ültetek utóbbiból csak kettőt, mert bőven elég lesz).

Ezt árulta a bolt: 

És ez lett belőle: 

Egyébként szép növény és káposzta illata is van, de a leveleit elnézve díszítésnél egyébre nem igazán jó. 

Az északi gyökérzöldség (Sandwich Island Common Salsify), szépen kikelt, mér használtam is zöldséglevesbe, de semmi különös, bár még ezután fogom kiszedni, majd párolok belőle magában is és kipróbálom, lehet, hogy még változni fog a véleményem. 

Ui: Nem vettem újabb magot belőle, mert nem találtam benne semmi olyat, ami miatt úgy érzem, szükségem lenne rá. Nem jobb a petrezselyem gyökérnél, nem adott hozzá semmi olyat, amihez ragaszkodni tudnék. Pl. a paszternákhoz ragaszkodom, mert van egy nagyon jó ízvilága, ennél a növénynél nem tapasztaltam ilyet, szóval nem pazarolom rá a helyet. 

Karfiol és pagoda karfiol. Azt hiszem ezekhez sokkal jobban kellene érteni. A karfiolokon még lett valami olyan kinézetű a közepében, de biztos permetezni kellett volna, és/vagy más tápanyagokra lett volna szüksége, de tény, hogy annyira rondák voltak, hogy nem volt gusztusom megenni. 

A pagoda karfiol pedig... nem tudom. Hatalmasra nőttek a növények, legalább 60-70 centi magasra, de semmi se lett a közepében. Erős, egészséges valamik voltak, kiszedtem őket, jó tömeget képeznek a komposztra, de annyi. 

Ha eszembe jut még valami, akkor írok róla.