Itt fenn megint csak 3 fok volt reggelre, ez azt jelenti, hogy talajszinten 1-2 fok lehet, nem tudom, hogy még takarással is hogy bírhatták a növények. Tegnap nem néztem be a takarás alá, Pesten voltam, fáradtan értem haza.
A tulsikat féltem a legjobban, de majd kiderül, hogy kibírták-e. Az egyik sor tulsi mellé betettem egy flakon vizet, azt napközben felmelegíti a nap és éjjel szépen visszaadja, kíváncsi vagyok, milyen hatása volt. 
A fóliaházban remélem rendben lesz minden, mert a teraszon van, ahol a háta mögött lévő falat és alatta a betont úgy felmelegíti a délutáni nap, hogy az is egész éjjel adja vissza a meleget. 

A KétMakkák, Elza és Böbike is csak úgy tódultak be este, pedig már nem szoktam kinézni, hogy szeretnének-e bejönni, de előző éjjel  kinn voltak és akkor is 3 fok volt. Szerintem fázott a macskabunda, mert este - már lefeküdtem - amikor hallottam egy nagy dörömbölést de arra gondoltam, hogy a makkák rohangásznak, mert szoktak. 
Amikor viszont a második dörömbölést is meghallottam, akkor már sejtettem, hogy ez bekopogás lesz. Elza az, aki nagyon jól tudja használni az ajtót, neki a dörömbölés a kommunikációs eszköze. Szinte látom őket, ahogy összetanakodtak, hogy kéne bejutni. :)))) Elza gondolom mondta a Böbének, hogy "No, fogd meg a söröm!" és nekivetette magát az ajtónak a kb. 6 kilójával. :D :D 
Mikor kinyitottam az ajtót szinte hallani lehetett, ahogy leesett a kő a macskaszívekről, csak úgy jöttek befelé! Benn is maradtak egész éjjel, Böbike kéredzkedett ki hajnalban, akkor Elzu is kiment, de ő már megint benn van a jó melegben. Nem egész 19 fok volt reggel benn, ezért felvettem a fűtést egy kicsit. Még jó, hogy nem kapcsoltam ki, csak a termosztátot programoztam át, hogy már ne kapcsoljon be. 

Hogy ez is haladjon, megint hajtottam fel (még vasárnap, mindig pár nap késéssel írok, vagy közben az aktuálisabbak előbbre kerülnek), a geotextil takarásból és a taligán letoltam oda pár nagy követ.
Nem akarom nagyon besziklázni a területet, de kell pár jól kiálló, nagy kő a látvány kedvéért, de ide sűrűbb növényzetet szeretnék és nagyobb területeket szeretnék benöveszteni talajtakaró növényekkel és másokkal. 

Ültettem bele 2 helyre dalmát harangvirágot és az aljába beültettem a most vásárolt egyik növényt, a Chrysanthemum arcticum (Arctanthemum arcticum), Sarkvidéki krizantémot, mert az talajtakaró lesz és ősszel nyílik, épp jó erre a helyre. 
Egyelőre többet nem teszek bele, mert össze kell nőniük, illetve még nem tudom, hogy mit kéne. Két szikla fölött még nincs növény, de jó lenne valami, ami rájuk borul. 

Az a nagy csimbók növény, ami ott nincs levágva, az galaj, direkt hagytam meg, mert lassan virágozni kezd és le fogom szüretelni. Télire rengeteget szoktam belőle szárítani, mert iszom gyógyteának, nagyon jó a pajzsmirigyre. 

Aztán amikor beraktam a köveket, gondoltam, hogy a fekvő tuja mellé ültetek még egy kúszó kecskerágót. Ezért a túloldalról is hajtottam fel a geotextilből.
Az aranytarka kecskerágóból vettem ki szép, gyökeres részeket és beültettem mellé, nagyon szép lesz, amikor majd megnő. 
A kecskerágó el van árnyékban is, ha ránő majd a tuja a sötétzöld leveleivel, akkor nagyon szép lesz az élénk sárga-zöld kecskerágó mellette, közötte. Ősszel pedig amikor pinkre vált a színe akkor is szép lesz, fagyok hatására meg narancsosra változik, szóval szeretem, jó lesz ott. 

Miközben a kecserágóra húztam vissza a földet, beleakadtam egy nagy kőbe, ami mélyen a talajban volt. Gondoltam a kis kézi kapámmal kiszedem... jah. Végül le kellett vinnem az ásót és azzal sikerült nagy nehezen kifordítanom a földből, de egyszer az ásó lapattant róla, én meg mind a 70 kilómmal beleestem seggel a fekvőtujába. 
Hát, kérlek szépen bazdmeg, ez rohadtul szúr! :)))) 
Viszont a tuja nem tört el alattam, mert azon kívül, hogy felpattantam, mint a KeljfelJancsi, az volt az első, hogy megnézzem, eltört-e. :D 

A kecskerágó fölé, abba a 20 centis csíkba, ahol még ki van gyomtalanítva (a kartondoboznál), ültettem még 5 tő gólyaorrot is. Ciklámen színű, szerintem jó lesz, ha a gólyaorr tavaszi ciklámen színű virágzása után, majd a kecskerágó levelei váltanak hasonló színre ősszel. A nagy kőhöz (ami seggreejtett), pedig majd indás ínfüvet fogok vinni, amikor elvirágzott és már sok inda lesz rajta. 
Alulra a kő mellé mindkét oldalról, pedig beültettem a maradék oroszlánszáj palántáimból négyet, mert ez nem hosszú életű. Nálam évelőként viselkedik, át is telel és télen is zöld. Amíg a kecskerágó oda nem ér, addig hadd legyen ott és nemcsak virágzik, hanem sokáig nagy zöld tömeget is ad és a gyomokat is visszafogja nekem.  

Így néz ki most ez a rész, elég borzasztó, de hát most készül. A sziklás részben már benne vannak a növények, oda több nem kerül, már csak meg kell nőniük, belakni a kövek közötti részeket. Illetve majd én hordok még ki kavicsot, hogy még sziklásabb legyen a fizimiskája.

A fekvő tuja fölött van egy  ráncoslevelű bangita, az elé beültettem a rózsaszín virágú japánbirset, mert már nem akartam tovább cserépben tartani és egyébként is az volt az első ötlet és nem lett helyette jobb. 

 Most még üresnem tűnik ez a rész, de a régi sziklakert is ilyen üres volt régen, most meg már ennyire benőtték a növények. 

Van itt szikla bőven, ahol mindenfélék nőnek. Ez pl. a verem oldalában a nagy sziklákon egy kakukkfű, meg meténg és madárbirs.  

Ez a pázsitviola pedig a régi sziklakert fel vezető ösvény melletti sziklákon lakik és még most is virágzik, mögötte a kis törpefenyőm, olyan szépen hajt. 

Ez pedig az a kis minisziklakert, amit tavaly kezdtem el összerakni a szép, kristályos kövekből, amiket apu hozott nekem. Most tettem be pár új követ, illetve a nagy tufák mellett feltöltöttem kavicsos földdel, mert egy mély és sötét hézag volt ott. Beleültettem hármat a most rendelt sziklakerti növények közül. Tulajdonképpen már  a délvirág kivételével mind el vannak ültetve valahová a kertben. 

Az egyik dalmát harangvirágot innen vettem ki és levittem az új részre, mert itt nem érezte jól magát, helyette egy kövirózsa kapott ott helyet. 
Újabb szaporulatot csináltam a Sedum spectabile Thundercloud-ból is, hadd legyen belőle több is, mert nagyon szép. Remélem mind megmaradnak, majd ide is kell még pár apróbb kavicsot tennem, hogy még sziklásabb legyen.  

És Fufut is sikerült végre lencsevégre kapni, megpihent kicsit a teraszon mellettem és nem is félt. A hintában ültem és lefeküdt elém. Sőt, Böbike is bátor volt és odajött, befeküdt a hinta alá és onnan nézte a Fufut, de Fufu békés cica, nem bánt ő senkit. 
Egyedül Herkuló harcolt vele nagyon amíg ivaros volt, de ő a tekintélyét féltette, mekkora lármát tudott csapni! :) Hiányzik a CicaÚr...
Egyébként Fufu is, mintha kicsit megöregedett volna, nem? 

Sajnos megvolt az idei első kullancsom is a karomban, bár nem volt ideje teljesen befúródni, gyorsan észrevettem és levettem, de azért nézem a helyét. 

Erős hidegfrontot ígértek tegnapra (Pongrác napja) és két hideg éjszakát, 2 fokkal (azóta már kicsit "melegítettek" rajta), de nálam már kinn van az összes paradicsom, paprika (a koreaiak is), padlizsán, zeller, tulsi bazsalikom és ezeknek még az ígért 4 fok is beteheti a kaput, de legalábbis nagyon visszavetheti őket a fejlődésben. 

Végül 3 fok lett reggelre, viszont esett legalább egy kis eső végre. 7 mm-t látok reggel az ablakból kukkerrel, de majd később lemegyek és pontosítom.

Ezért tegnap reggel korán nekiestem és elkezdtem leszedni a paradicsomokról a kötözőket, kihúzgáltam a karókat... nagy szívás... majd rakhatom vissza. Még jó, hogy a földimogyorót és a tarót nem ültettem ki. 
Aztán összeraktam a kis fóliaalagút tartópálcáit és fagyvédő fóliával letakartam mindent, de nemcsak ezeket, hanem a zöldbabot is, ami már zömében kikelt, bár lesznek hiányos sorok, mert a szörnyeteg macskáim rögtön élménybudinak használták a frissen bevetett ágyást. 
Ilyen sincs gyakran, hogy a zöldbabot takarni kelljen... évek óta nem tiszteltek meg a fagyosszentek, de most éppen Pongrác, Szervác, Bonifácra jött meg ez a hidegfront. Amikor kiültettem mindent, akkor még tizenfokos éjszakák látszottak... 
Hát ez van... ezt is megcsináltam, persze közben szemelt az eső, de nem annyi, hogy a kertnek is jó legyen, csak én áztam meg már megint. Mire befejeztem, szokás szerint elállt... de legalább annyi előnyöm volt, hogy még nem fújt nagyon a szél, mert ezekkel a nagy fehér vitorlákkal nehéz lett volna szélben boldogulni. 
Remélem megvédik a hidegtől a palántáimat. 

Egyébként épp, hogy elég lett a takarás, még vennem kell fagyvédő takarót, mert vannak régiek is, amik már nagyon könnyen foszlanak. 

Az idén ez az egy tatsoi sikerült, illetve még erre se lehet azt mondani, hogy siker lenne, mert kicsi és elég nehezen nő. Szerintem jövőre ezt is beteszem a fólia alá, mint a retket. Vannak kora tavaszi növények, amik a szabadföldön nálunk egyszerűen nem teremnek meg, vagy nem jól teremnek. 

A még februárban elvetett mák... lehet, hogy kicsit közel vannak, párat ki kéne venni. Ebből, ha lesz is gubóm, legfeljebb vetőmagnak lesz jó, de ez egy kísérlet volt az idén, hogy egyáltalán kikel-e. 

A virágoskertben egyre többen nyiladoznak, az előkertben a lila haranglábak. 

A közepes íriszek is nagyon szépek. 

Ez a rész ilyenkor ezzel a mezei zsályával a sziklakert peremén nagy kedvencem. :) 

Tavaly tavasszal ültettem be ide pár nyuszifület és ilyen nagyra nőttek, már készülnek virágozni. Pedig - annak ellenére, hogy a kút mellett vannak - nem kényeztettem el őket vízzel és mégis. Szépen kiborultak a szegély mellé, ezt így szerettem volna, persze szegélyvágáskor vigyázni kell rájuk, de bennem ez így olyan elburjánzós, belakós érzést kelt, mintha régen ott laknának már. 

Az egyik labdarózsa és a fenyőm. Tele friss, gyönyörű hajtással, nagyon szép most, meghálálja ez a fenyő a sok mulcsot maga körül, de a talaj is kötött itt, jól őrzi a nedvességet és télen rengeteg havat is körélapátoltam. 
És a jobb oldalon látszik a felnövekvő magyal is, idővel a labdarózsa majd ki fog onnan szorulni, de ez egy téves beültetés volt, nem ezt szántam oda. 
Már írtam, hogy törpe bangitának vettem a fenyő alá és labdarózsa lett belőle, addig maradhat, amíg ki nem növik a többiek, de vágom is mindig vissza, hogy ne fogja meg a növekedését annak, ami direkt ott van. Van másik labdarózsám, ami ott van, ahová terveztem. Gondoltam, hogy ezt is kiásom majd, de csak megsérteném a többiek gyökerét. Kockáztatnám a fenyőt, a magyalt és a kikeleti bangitát is, ezért ez lesz a veszendő növényem... de talán még van egy vagy két éve.

Valamelyik nap megint elfogott az a "Minek csinálom ezt az egészet, hagyni kéne a picsába." érzés. 
Nem tudom... lehet, hogy a monotónia hozza elő, és/vagy amikor valami nem tetszik a kertben, vagy meglátom, hogy nem haladtam sehová egy-egy résszel, mert vannak ilyenek.
Mindig arra vágyom, hogy valami nagyobb szabású (illetve amit én annak érzek) dolog történjen a kertben. 
Persze itt semmi sem nagyszabású, hiszen szinte négyzetcentiméterenként hódítom meg ennek a kertnek minden pici darabkáját. Ezért inkább apró szabású dolgok történnek itt. Az teszi őket naggyá, hogy egyedül, a két kezemmel csinálom, ezért nagy dolog számomra, amikor egy-egy rész kialakul. Akkor is, ha az egész csak 2 négyzetméter. 

Azt nem tudom, hogy ha egyszer elérek arra a pontra, hogy már minden be van ültetve és ki van alakítva, akkor majd mi lesz. Bár... nincs közel, én meg nem leszek fiatalabb. Az igaz, hogy azt még nem mondom, hogy már nem veszek tartós tejet, sőt még nagykabátot se mondok, de már időnként azért érzem, hogy vannak határaim erőben is, időben is. 
Talán emiatt is vannak ezek a népi kesergős napok, mert elfáradok és újra erőre kell kapnom és meg kell szülessenek a fejemben az ötletek és a részletek. 
Lehet, hogy az önmagammal támasztott elvárásaimon kéne kicsit csiszolnom... 

Így aztán, hogy lökjek egy kicsit a lendkerekes játékautómon, mármint, hogy kicsi lendületet adjak a haladás érzésének, megint csináltam egy irtóronda részt a kertben. :D :D 
De hát így indult az összes ma már szép rész is, hogy elkezdtem beültethetővé varázsolni a talajt. 

Először csak kitettem egy papírdobozt, a mellé az egy méteres rész mellé, amit kora tavasszal felástam a Diófás-sarok felé vezető (most még agrofóliával letakart) ösvény mentén. Jó lenne, ha kiveszne onnan a gyom.
Aztán másnap fogtam magam és kivittem az összes maradék papírdobozomat és leterítettem őket a naspolyafa köré, de kivittem két nagy darab geotextilt is és azokat is leterítettem. Nagyon ronda... de most az esőben jó lesz, mert ha elkezdenének majd növekedni a gyomok, akkor a sötétben ez már nem fog menni nekik, le fognak gyengülni.

Tavaszig egészen biztos, hogy semmit nem tudok majd ezen a részen csinálni, mert ez a takarásos módszer nem gyors. Addigra viszont megtervezem és egyszerre beültetem majd az egészet. 

Ősszel majd teszek be a földbe dugványnak a  mézbogyóból, mert szeretnék a naspolya alá egy bokrot és majd az egyik körtéhez is. 

Egyébként a Diófás sarokba ki se dugtam az orrom mostanában, pedig sok növényt beültettem ősszel, de a szárazságban nem volt kedvem szembesülni azzal, ami ott lehet. Egyszer voltam kinn, kihúztam a földből és behoztam a tufás részhez a kis, fehér virágú mályvacsemetét amit apu adott ősszel és beültettem. Elvileg él, mert ha megkaparom a körmömmel a szárát, akkor zöld, de hajtást még nem látok rajta. 
Azt viszont tudom a mályvacserjéről, hogy ha jelzőkarónak szúrom le, akkor is kigyökerezik, szóval van remény. :))

Amúgy fűtenger van ott kinn és most nincs kedvem hozzá. Majd biztos lesz egyszercsak... végül is ezek a részek (alább) is rondák voltak valamikor. 
Itt pl. egy nagyronda kecskeól volt eredetileg és 2020-ban még kukoricát és tököt ültettem bele.  

Ez is az a rész, a kecskeólas. 

Itt még 2022-ben is csak ennyi volt: 

Itt meg gyep volt, fűtenger és ugyanolyan takarás, mint most a Diófás-saroknál. 

2022-ben: 

Ez a kép még a nagy gyomlálás előtt készült, itt még minden csupa fű, jó, hogy a kék lenvirág egyáltalán kilátszik belőle. 

A gyöngyvessző bokor megtáltosodott és felmászott a tujára, pedig nem is futó. 

Az első magas írisz a magnólia alatt. 

Jah és tegnap dél körül azon kaptam magam, hogy nekem biza lenne kedvem lekaszálni a füvet a ház előtt. Az az igazság, hogy már szégyenteljesen nézett ki. 
Neki is ugrottam, beöltözködtem a kaszálósba, mellény, amire a kaszát akasztom, arcvédő... fogtam a kaszát és így felfegyverkezve kivonultam és abban a pillanatban elkezdett (hál'Istennek) esni a eső. Nem nagyon, de azért elég rendesen, én meg összeszorítottam a fogam és azt mondtam, hogy ez csak víz (mert végül is az, nem?) és levágtam a ház előtt az összes füvet. Egészen addig esett, amíg kaszáltam, utána rögtön elállt... Murphy legalább végzi a dolgát, de ha esőcsinálás céljából kaszáltam volna, akkor nem esett volna egy csepp sem. :D 
Így nem tudtam összeszedni a füvet mulcsnak, de majd amikor megszárad, akkor könnyebb is lesz, mert akkor már kevesebb. 
Azt hiszem veszek egy széles karimájú kalapot, az olyan, mint egy esernyő és az esőben kaszálás is meg lesz oldva. 
Szóval ez is megvan, a teljesítmény utáni ön-dicsőségkényszerem is ki lett elégítve, ezért most ujfent elégedett vagyok magammal. :))