Valamelyik nap megint elfogott az a "Minek csinálom ezt az egészet, hagyni kéne a picsába." érzés. 
Nem tudom... lehet, hogy a monotónia hozza elő, és/vagy amikor valami nem tetszik a kertben, vagy meglátom, hogy nem haladtam sehová egy-egy résszel, mert vannak ilyenek.
Mindig arra vágyom, hogy valami nagyobb szabású (illetve amit én annak érzek) dolog történjen a kertben. 
Persze itt semmi sem nagyszabású, hiszen szinte négyzetcentiméterenként hódítom meg ennek a kertnek minden pici darabkáját. Ezért inkább apró szabású dolgok történnek itt. Az teszi őket naggyá, hogy egyedül, a két kezemmel csinálom, ezért nagy dolog számomra, amikor egy-egy rész kialakul. Akkor is, ha az egész csak 2 négyzetméter. 

Azt nem tudom, hogy ha egyszer elérek arra a pontra, hogy már minden be van ültetve és ki van alakítva, akkor majd mi lesz. Bár... nincs közel, én meg nem leszek fiatalabb. Az igaz, hogy azt még nem mondom, hogy már nem veszek tartós tejet, sőt még nagykabátot se mondok, de már időnként azért érzem, hogy vannak határaim erőben is, időben is. 
Talán emiatt is vannak ezek a népi kesergős napok, mert elfáradok és újra erőre kell kapnom és meg kell szülessenek a fejemben az ötletek és a részletek. 
Lehet, hogy az önmagammal támasztott elvárásaimon kéne kicsit csiszolnom... 

Így aztán, hogy lökjek egy kicsit a lendkerekes játékautómon, mármint, hogy kicsi lendületet adjak a haladás érzésének, megint csináltam egy irtóronda részt a kertben. :D :D 
De hát így indult az összes ma már szép rész is, hogy elkezdtem beültethetővé varázsolni a talajt. 

Először csak kitettem egy papírdobozt, a mellé az egy méteres rész mellé, amit kora tavasszal felástam a Diófás-sarok felé vezető (most még agrofóliával letakart) ösvény mentén. Jó lenne, ha kiveszne onnan a gyom.
Aztán másnap fogtam magam és kivittem az összes maradék papírdobozomat és leterítettem őket a naspolyafa köré, de kivittem két nagy darab geotextilt is és azokat is leterítettem. Nagyon ronda... de most az esőben jó lesz, mert ha elkezdenének majd növekedni a gyomok, akkor a sötétben ez már nem fog menni nekik, le fognak gyengülni.

Tavaszig egészen biztos, hogy semmit nem tudok majd ezen a részen csinálni, mert ez a takarásos módszer nem gyors. Addigra viszont megtervezem és egyszerre beültetem majd az egészet. 

Ősszel majd teszek be a földbe dugványnak a  mézbogyóból, mert szeretnék a naspolya alá egy bokrot és majd az egyik körtéhez is. 

Egyébként a Diófás sarokba ki se dugtam az orrom mostanában, pedig sok növényt beültettem ősszel, de a szárazságban nem volt kedvem szembesülni azzal, ami ott lehet. Egyszer voltam kinn, kihúztam a földből és behoztam a tufás részhez a kis, fehér virágú mályvacsemetét amit apu adott ősszel és beültettem. Elvileg él, mert ha megkaparom a körmömmel a szárát, akkor zöld, de hajtást még nem látok rajta. 
Azt viszont tudom a mályvacserjéről, hogy ha jelzőkarónak szúrom le, akkor is kigyökerezik, szóval van remény. :))

Amúgy fűtenger van ott kinn és most nincs kedvem hozzá. Majd biztos lesz egyszercsak... végül is ezek a részek (alább) is rondák voltak valamikor. 
Itt pl. egy nagyronda kecskeól volt eredetileg és 2020-ban még kukoricát és tököt ültettem bele.  

Ez is az a rész, a kecskeólas. 

Itt még 2022-ben is csak ennyi volt: 

Itt meg gyep volt, fűtenger és ugyanolyan takarás, mint most a Diófás-saroknál. 

2022-ben: 

Ez a kép még a nagy gyomlálás előtt készült, itt még minden csupa fű, jó, hogy a kék lenvirág egyáltalán kilátszik belőle. 

A gyöngyvessző bokor megtáltosodott és felmászott a tujára, pedig nem is futó. 

Az első magas írisz a magnólia alatt. 

Jah és tegnap dél körül azon kaptam magam, hogy nekem biza lenne kedvem lekaszálni a füvet a ház előtt. Az az igazság, hogy már szégyenteljesen nézett ki. 
Neki is ugrottam, beöltözködtem a kaszálósba, mellény, amire a kaszát akasztom, arcvédő... fogtam a kaszát és így felfegyverkezve kivonultam és abban a pillanatban elkezdett (hál'Istennek) esni a eső. Nem nagyon, de azért elég rendesen, én meg összeszorítottam a fogam és azt mondtam, hogy ez csak víz (mert végül is az, nem?) és levágtam a ház előtt az összes füvet. Egészen addig esett, amíg kaszáltam, utána rögtön elállt... Murphy legalább végzi a dolgát, de ha esőcsinálás céljából kaszáltam volna, akkor nem esett volna egy csepp sem. :D 
Így nem tudtam összeszedni a füvet mulcsnak, de majd amikor megszárad, akkor könnyebb is lesz, mert akkor már kevesebb. 
Azt hiszem veszek egy széles karimájú kalapot, az olyan, mint egy esernyő és az esőben kaszálás is meg lesz oldva. 
Szóval ez is megvan, a teljesítmény utáni ön-dicsőségkényszerem is ki lett elégítve, ezért most ujfent elégedett vagyok magammal. :))

Nem sok változatosságról tudok most beszámolni a kertben, mert füvet vágok és ültetek. Végre elfogytak az eperfa ágak, a helyükön sárga is a fű, de majd kinő. 
A levágott füvet a paradicsomok és padlizsánok köré raktam le mulcsnak. 

A kert másik oldalában (a veteményes oldalában) is levágtam a füvet egyik reggel és nekiálltam kiszedni a szomszéd felé eső oldalon is... nem sok kedvem van ahhoz a részhez, mert a szomszéd nem vágja a füvet. Jön a sok mag, nő minden is, amit elérek, mint pl. erdei iszalagot legalább kiszaggatom, mert ha benő ide, akkor attól nagyon nehéz megszabadulni. 
Tanulság nekem, hogy ne halogassam a fű kiszedését. Van egy rész azon az oldalon, ahol csicsóka van és tavasszal csak halogattam a száraz csicsókaszárak kiszedését, aztán még a fű kigyomlálást is, mostanra pedig lett ott egy akkora dzsumbuj, hogy nagyon megküzdöttem vele. Így lehet bonyolulttá tenni valami tök egyszerű dolgot. 
Az egyetlen előnye, hogy a csicsóka nem hajtott ki olyan sűrűn, lehet, hogy ki is tépkedem belőle amit találok, mert nem nagyon tudom megenni. 
Pedig nyersen nagyon finom, nekem olyan az íze, mint a friss dióé, amikor még le lehet húzni róla azt a barna héjat, de legfeljebb egy diónyi méretűt tudok megenni belőle, anélkül, hogy kinyírná az emésztésemet. Tudná,m falni kétpofára, de minek tartsak valamit a kertben, ami egyébként nekem ártalmas? Illetve ha nem is ártalmas, de az emésztése ennyire problémás? 

Aztán meg ültettem a virágpalántákat, sok büdöskét kihordtam a kertbe, sok rézvirágot, alacsony, piros, narancs és citromsárga pillangóvirágokat és nagyokat is, de még mindenből van sok. 
Közben látom, hogy az elvetett egynyáriakból is kelt ki több helyen is, már nem tudom, hogy mit hová tettem, ezért ilyen szempontból meglepetés lesz az idei kert fizimiskája. 

A kiültetésekhez persze gyomlálni is kell, mert a folyondár mindent ellep, ezért lassan haladok, ahová viszem a virágpalántát, ott előtte a helyet elő kell készíteni. Ez egy kicsit uncsi most. 

Ezt találtam, nem tudom mi ez. Olyan, mint a laboda, de ilyet nem ültettem, az biztos. Vetettem labodát, de bordót és nem is errefelé. 

Leszedtem a mézbogyót, mert már nagyon kéklett és hullott is, meg kell ezt is tanulni leszüretelni. Alulról kell kezdeni, mert ha a tetejéről szedem, akkor az alsókat leverem, könnyen leperegnek a bokorról. 
55 dkg lett belőle összesen. Ettem is belőle rögtön, de nem olyan édes, mint a méz... sőt... és savas is kicsit, de egynek jó, ez legalább megbízhatóan terem. 
Már van két újabb pici növényem is belőle, dugványokat raktam el 2024 őszén és tavaly ősszel ültettem ki őket a végleges helyükre. 
Még szeretnék legalább 2 további bokrot is, legalább annyi gyümölcsöm legyen belőle, hogy egy kis lekvárt tudjak főzni. 
Kis fütyigyümölcsök különben, nézzétek meg a formájukat. :D 
A kép tetején apróbbak vannak, mert kétfajta van, eleve úgy vettem, hogy legyen beporzó is és az egyik nagyobb, a másik kisebb gyümölcsöket terem. 
A nagyobbat termőt szaporítom, beporzónak pedig jó az a bokor, ami a kisebbeket hozza. 

 Egyre több évelő kinyílik, ez a gyömbérgyökér. (Geum)

Tavaly kaptam aputól egy picikét ebből a kakukkfűből és már ekkora. Sőt, szaporítottam is belőle már pár helyre. Nagyon tetszik nekem. 

Virágzik a tamariska, imádom ezt a fát. 

Teljes virágzásban vannak a labdarózsák is. 

Itt látszik a tamariska és a másik labdarózsa is, a zöldborzasztót pedig eldöntöttem, hogy leszedem. 

Böbike mosakszik és enyészget a teraszon. :) Olyan édesek, mindig a nyomomban vannak. :) 
Ma reggel meg voltam ijedve, mert későn jött be, de már itt alszik mellettem a kanapén. :)

Lenyírtam a füvet a nagyobb ösvényeken, egyelőre ennyi telt, de nagyon szép lett. 
A kaszálást egyelőre hanyagolom, mert meghúztam valamivel a vállam, várom, hogy gatyába rázódjon kicsit, de majd fontos lenne kaszálni is, mert tele van hátul a kert bürökkel és vérehulló fecskefűvel, nem szeretném, hogy magot szórjanak. 

Egyébként nagyon szép a kert, ez a pár mm eső is csodát tett vele. 

Most nyílnak az erdei szellőrózsák. Sokkal kisebbek, mint tavaly voltak, az eső hiány miatt, de azért szépek. 

Egyre több írisz nyit virágot, nagyon szeretem őket és - nem akarom elkiabálni - de talán az idén időben permeteztem meg őket és nem nyírja ki a bimbókat az íriszlégy, de még akármi is lehet azokkal, amik bimbósak.  

A keleti mák kivirágzott. Tulajdonképpen egy nagyon megtermett pipacs. 

Már meg is metszettem a lilaakácot, mert ha hagyom júliusig, ahogy a könyvek írják, akkor 5 métert is képes nőni. Akkor már kezelhetetlen. Tele van egyébként nagy, kék fadongókkal, imádják szívogatni, meg majd a muskotályzsályát fogják még szeretni nagyon. 

Spanyol kékcsengő, beletelt pár évbe, amíg ez a növény összeszedte magát. Ez az első év, hogy érdemi virágzást mutat. 

Most kezd nyílni a hegyi imola. 

Díszhagymák... bevallom nem szeretem őket. Mire kivirágoznak, minden évben ilyen csúnya, sárga a levelük és ettől olyan kopott hatást keltenek. 

A cserjés rész, most a labdarózsa a legszebb benne. 

Mezei zsálya a sziklakert szélén. Egy kicsikét hoztam be a kertbe pár éve és azóta szépen éldegél ezen a helyen. 

Elgondolkodtam, hogy lehet, hogy leszedem a zöldborzasztót, mert már engem is zavar. Illetve majd el kell tennem onnan a csapadékmérőt, mert azok a díszhagymák éppen akkorára nőttek, hülyén néznek ki így. 

A másik irányból. 

És Elzu, ezen a helyen nagyon szeret porfürdőzni.