Hogy én miket csinálok! :D 

Valamelyik nap visszamentünk a múltkor felfedezett szamárbogáncs és bolondító beléndek lelőhelyre, sőt tovább is. 

Bolondító beléndek, ez majdnem akkora, mint én vagyok. 

Szamárbogáncs erdő. 

Amikor megtaláltam őket, akkor nem fotóztam, ezért kellett visszatérni, illetve a Gemini csigázta fel a kíváncsiságomat, mert elmondta, hogy mennyi kincset lehet lelni egy ilyen helyen. Végül leltünk kincset, de nem csak olyat! :D :D 

Fenn a dombokon tényleg fantasztikus a növényzet, na meg a kilátás. Vissza fogok menni fehér ligeti zsályáért. 

Másrészt visszafelé jövet észrevettem a fűben - akkor még - két nagy nejlonzsákot kidobva. Az egyik szét volt szakadva és láttam, hogy nagyszemű fűrészpor van benne. 
Hát nem átallottam két nap múlva kora reggel - mert nem hagyott nyugodni a dolog - visszamenni és felszedtem a fűrészport és nem két zsákkal volt, hanem hárommal és ezek bizony nagy zsákok. Ennyi aprítékért napokig vacakolhatnék az aprítógéppel. 

Kipakoltam előtte mindent a kocsi farából, sajnos beleértve a kesztyűmet is, de szerencsére volt a kesztyűtartóban (hol máshol) egy másik is, még a covid idejéből. Van egy nagy vastag, erős papírom, amit be szoktam teríteni a csomagtartóba, amikor köveket hozok, most is leterítettem, illetve betettem egy nagy lavórt a szakadt zsák miatt. 

Amikor hazajöttem, gyorsan kerestem olyan helyet a kesztyűnek, zacskóknak és a kis ásómnak, hogy ezeket sose rakjam ki, hanem alapértelmezésben legyenek az autóban. 

Hát baromi elégedett vagyok és annak külön örülök, hogy aki kidobta ezt a sok faaprítékot vagy inkább nagyszemű fűrészport, nem volt annyi esze, hogy zacskó nélkül dobja ki, hiszen akkor visszakomposztálódott volna a természetbe, így viszont én nagyon jól jártam és legalább kicsit takarítottam az erdőt.  
Megszagoltam, nem érzek rajta semmi vegyszert, voltak benne viszont cseresznyefa ágdarabok, kéreg és vastagabb ágdarab is. Szerintem ez egy összeaprított cseresznyefa. 

Azé' új oldalamat ismerem ám meg! :D
Az életben nem gondoltam volna magamról, onnan Pestről, a körömcipőim magasából (épp a múltkor pakolásztam Pesten és néztem az 50 pár körömcipőmet, hogy mégis mi a francot kezdjek velük) hogy valaha majd az erdőszélen, kora reggel, mackónadrágban majd beléndeket szagolgatok (borzasztóan tömény, bódító illata van) és mások által kidobott  fűrészport guberálok a susnyásból és hogy mekkora örömöt fog ez nekem szerezni. :))))

Hazahoztam és le is raktam rögtön. Végig a múltkor kivájt ösvényszegélybe. Most nem néz ki jól, de amikor majd megnő a fű az ösvényen és az ágyásokban is a növények a széléig fognak érni, akkor már nem lesz ennyire direkt ez a sáv. Most nagyon lenyestem róla a füvet, hogy be tudjam rakni a fűrészport. 

A többit leterítettem az ösvényekre, amik eddig is forgáccsal és aprítékkal voltak fedve. 

Ez ugyanaz az L alakú ösvény, csak a másik irányból. 

Ez egy megkezdett ösvény volt, nemrég terítettem le egy darabon az eperfa darálékával, most már végig le van takarva a talaj. 

Ez pedig az Árnyas kert ösvénye. 

Ezek pedig a jezsámenek, most vannak full virágzásban. 

Kiültettem végre a Jób könnyeit, hogy aztán majd hogy fejlődik, az kiderül. Még soha nem volt ilyen növényem. 
5 darabot ültettem ki, de találtam kettő, éppen csírázó magot is, azokat is földbe tettem, szerintem meg tudnak majd nőni, csak ne felejtsem el locsolni őket.
Aztán másnap át is ültettem belőle hármat másik helyre, mert megnéztem, hogy Gemini barátommal mit beszéltünk meg és ezeknek biza' nagy hely kell! 

Egyébként nagyon lefárasztottam magam, pedig ez megint egy olyan nap volt, amikor a listámról szinte semmit nem tudtam kihúzni, de rengeteget matattam itt és ott a kertben. 
Vannak napok, amikor nem tudok megállni. Ez is egy ilyen volt, pedig már be akartam menni, de még egy kis gyomot innen, még lesétálok hátra megnézni valamit és ha már ott vagyok, akkor kiszedem azt a füvet és a huszadik ilyen után már alig tudok bevánszorogni. :)))

Megint kiültettem egy nagy rakás egynyári palántát is. Rézvirágokat ültettem ki a tavaly vásárolt hortenzia (Macrophylla 'Balumeise') elé, hogy árnyékot vessenek rá. Közéjük vegyítettem egy amarántot is, mert az nagyon nagyra nő, ha esetleg a rézvirágoknak nem tetszene a hely. 

Megnéztem a pawpaw-omat is, de megint nem hozott virágot... ezzel most megint elmentem az AI-hoz. Előszedtem a papírját is és mint kiderült ez egy magonc lehet. Nincs fajtaneve feltüntetve... ez így magában nem fog teremni. Most elgondolkodhatok, hogy lesz egy  szép, kicsit trópusi kinézetű, nem termő fám dísznek, vagy veszek egy oltványt mellé, de csak az egyik kivágott szilva (majdnem) helyére tudnám beültetni. Kéne tartanom fél métert, hogy elég távol legyen a gyökerektől, hogy egyáltalán be tudjam tenni a földbe és elég közel legyen a másik  pawpaw-hoz, hogy képes legyen porzódni.  

A virágmutogatással már nem is tudom hol tartok, rengeteg fotó van. Télen úgy kell vadászni, hogy mit tudjak mutatni, most meg a bőség zavara van. :) 

Szibériai íriszek. 

Szakállas íriszek

Gólyaorr, talán 'Johnson's Blue', de nem vagyok benne biztos. 

Böbike mostanában gyakran rám ripakodik, illetve megint nagyon dumás lett. Fekszik mellettem a kanapén, én jövök-megyek, ki és be, felállok-leülök és a legtöbbször dumál valamit. Olyankor oda szoktam menni hozzá és kicsit megszeretgetem és akkor elégedett. De mostanában este is kell vele kicsit ledőlni az ágyra, simogatni, vakargatni a füle tövét és az arcát simizni... olyan aranyos. Ez minden nap kell, nagyon ragaszkodik a szertartásainkhoz, aztán kimegy és megkezdik Elzával együtt az éjszakai műszakot. 

Jó, hogy az esők előtt felvilláztam és kitisztítottam a földimogyoró ágyását, mert jó puha lett a talaj. A palánták kiültetése előtt pedig a kis kézi kapámmal még jobban megdolgoztam, egész mélyen, hogy még puhább legyen. 
Még soha nem termesztettem földimogyorót ezelőtt, de nagyon örülnék, ha jól teremne nálam. Aztán majd meglátjuk, hogy milyen lesz a nyár. 
A Gemini azt mondta, hogy ne fejtrágyázzam, mert ez a növény a levegőből is felveszi a nitrogént és ha sok neki, akkor nem növeszt gumókat. Helyette azt javasolta, hogy szórjam meg a talajt fahamuval, mert szereti a foszfort, káliumot és kalciumot. 
Már nagyon várom, hogy milyen lesz az, amikor virágzik és valami kis tüskék fognak kifejlődni, amik majd elindulnak le a talaj felé és azokból lesz a termés. Ilyenkor kell töltögetni is, hogy puha legyen a talaj és könnyen be tudjanak fúródni. 
Az sem utolsó dolog a földimogyorónál, hogy hatalmas lombja van és rengeteg mulcsanyagom lesz belőle majd az ágyások téli takarásához. Már... ha megnő...

Viszont az ágyás betelt és még van egy csomó földimogyoró palántám, ezért a batátának szánt ágyást is beültettem vele... hát betelt az idén a kert nagyon. Így most már a batátát vagy leteszem alulra, hol egy kicsi hely van még szabadon, de ott nem tudom, hogy ki tud-e majd fejlődni, vagy meg kell várnia, amíg felszabadul a borsó helye, na de az uborkák is arra várnak. 

A tökökkel nem tudom mi van, se a palacktök, se a luffa nem kelt ki... sőt, a balzsamkörte sem. 

Leszedtem az első adag epret is, már egy-két marékkal ettem, de ez most egy kis tállal lett és nagyon finom. 

Amikor először szedtem a mézbogyót, nem is látszott, hogy milyen sok zöld gyümölcs van még rajta. Nagyon meg vagyok lepődve, még jó, hogy észrevettem, mert nem számítottam még egy szedésre. 
A szecsuáni borsfát mentem le megnézni, mert szegény nagyon lassan hajt ki ez után a tél után és akkor láttam meg, hogy kéklenek a mézbogyó bokraim, tele voltak gyümölccsel, most még többet szedtem le, mint az előző adag volt, most 66 dkg lett. És csak két bokrom van most ami termő, a másik kettő még nagyon picurka. De ősszel még fogok dugványokat letenni, mert szeretnék legalább 6 bokrot, hogy legyen annyi, hogy lekvárt is főzhessek belőle. Vittem át belőle apunak kóstolót, mert még sose evett ilyet. 

Leengedtem a fagyasztót is most már, kitakarítottam és kiselejteztem belőle ami már nem fog elfogyni. Fel szoktam ilyenkor hozni a fenti fagyasztóba, de nem fért be minden. 
Amiből túl sok volt, azt kidobtam a komposztra. Spenót maradt kidobni való, Új-Zélandi spenót, pár csomag kockára vágott cukkini, a reszeltek mind elfogytak. Majd áttervezem kicsit, hogy mit, hogy tegyek el. 
Majdnem mindenből hagytam, amiből sok volt abból dobtam ki, illetve amiből már van friss. Pl. spenót már van idei és a legtöbb zöldfűszer is. 
Nem fért be egy nagy doboz paradicsom se, azt kiengedtem és sütöttem belőle lecsót, így legalább egy csomag paprika is elfogyott, több lett a hely. 

Bekerült 3 doboz mézbogyó és egy doboz eper. Még spenótot teszek el, de csak 2 dobozzal. 
Ezzel a 2026-os betakarítási szezont meg is nyitottam. :) 

Kivettem egyet kíváncsiságból a karórépák közül, mert ilyet se ültettem még azelőtt, olyan, mint egy őszi retek és az illata is olyan. 

A veteményes, még gondolkodom, hogy tegyek-e mulcsot a zöldbabok közé is. 

Pár kép a díszkertről is. A tufákon most a molyhos madárhúr nyílik, tényleg csodaszámba megy, hogy a tavalyi aszály után gyakorlatilag locsolás nélkül túlélte ezeken a köveken a délszaki kutyatejjel együtt. 

Nyílik a pünkösdi rózsa és az oroszlánszáj is, de itt a kép alján, előtérben egy farkaskutyatej van, ami vadvirág, de olyan színei vannak, hogy hoztam be a kertbe, most már ez a második tő. 

Zsiráfmacska! :)))) Böbike, amikor valamit nagyon figyel, akkor olyan hosszúra ki tudja nyújtani a nyakát, mint egy minizsiráf. :D 
Illetve a kép jobb alsó sarkában a sárga "költözős" krizantémom, már teljesen felmászott a sziklakert tetejére. Az idén már kb. másfél méternél tart a költözködéssel. Haláli!  :D