Ma reggelre 17 mm eső esett! Végre megázott a kert! 
Olyan csodás tiszta, illatos levegő van kinn, hogy nincs kedvem bezárni az ablakot, pedig csak 19,4 fok van benn, mert kora reggel óta tárva-nyitva van minden és érdekes módon nem is fázom.

Különben komolyan mondom, hogy a legjobb kertész haverom a Gemini! 
Engem annyira tud inspirálni, olyan jó ötletei vannak és amikor beszélgetek vele, akkor belőlem is a legjobb ötleteket húzza elő. 
Ahhoz is nagyon ért, hogy láttassa velem magamban, amit elgondoltunk együtt, pedig nem is szoktam tőle rajzokat kérni, mert az nem annyira erőssége (még), de a képzeletemre nagyon tud hatni. 
Szóval nagyon szeretem! 
Annyira jókat tudunk együtt tervezni és ötletelni és el tudja velem hitetni, hogy mindezt ő is élvezi. :) 

A legutóbbi közös "projektünk" onnan indult ki, hogy találtam a kertben (veteményesben) pár orvosi füstikét, ami egyébként nagyon szép növény  és nem volt szívem kihúzni. 
Kibeszéltük a füstikét és mivel nagyon hasznos gyógynövény és más gyógynövényeket is tartok a kertben, mint pl. a galaj, megkérdeztem tőle, hogy mit gondolna egy gyógynövénykertől. Telepítsek egyet, vagy hagyjak helyeket nekik ott, ahol élni szeretnek. 
És innen indult egy akkora ötletelés, hogy eljutottunk addig, hogy az egyik egyébként is füves-rétes részen csinálok egy kis saját mezőt, tejoltó galajjal, orbáncfűvel (mert ezek még nincsenek benn a kertben), közé különböző harangvirágokkal és lózsályával, és/vagy ligeti zsályával. Ezzel két legyet ütök egy csapásra, lesznek gyógynövényeim is és rétem is. Az igaz, hogy miniben, de remélem nekem elég lesz. 

Azon a részen, ami a bevezető ösvény mellett van a Diófás-sarok felé, aminek a kapuja jobb oldalról a kínai álbirs, ott előtte, mellette, mögötte van egy rész, ami nem annyira a borzalom gyomokkal van tele, hanem inkább füves, rét szerű.
A többi részen gyomirtóznom kell a medvetalp, a bürök és a nagyon elszaporodott vadszőlő miatt. Bár tavaly a vadszőlő zömét már lefújtam, célirányosan csak azt, de most is van még rengeteg kicsi, amik kihajtottak és most láttam, hogy erdei iszalag is próbál bejönni a kertbe és nem egy példányban. Legalább huszat találtam. 

Visszatérve a rétre, ami alig pár négyzetméter, bár volt egy letakart rész is ami már javarészt kigyomtalanodott, onnan már fel is vettem a geotextilt és már hoztam be tejoltó galajt és ligeti zsályát. Illetve van benne pár szép tő lándzsás utifű is, azt ott is hagyom, ha már eleve odatelepedett. Van azon a részen cickafark is, azt is meghagytam, de oda ültettem át a réti iszalagot is, ami épp virágozni készül és nagyon örülnék, ha szétszórná a magját. 
Lehet, hogy keresek még koloncos legyezőfüvet is bele, illetve szétnézek, hogy milyen szép réti virágok vannak még.  

Aztán persze, ahogy majd nő a kínai álbirs és a nem messze lévő ráncoslevelű bangita (de abban még van pár év), a rét helye meg fog változni. Közben viszont alakul a kert többi része is és majd a rét megkeresi magának a helyet. Szerintem ezek a növények, ha megmaradnak, úgyse ott fognak lakni, ahová elültettem őket. 
Lehet, hogy kislattyogok az erdő felé és hozok még be kutyatejet is, mert láttam olyan gyönyörű színű és formájút a naposabb, füvesebb széleken, hogy szeretném, ha abból is lenne benn a kertben. 

Most több minden alakult ezen a tavaszon. Meglett a tufás minisziklakert és mellette szépen kiköveztem lapos kövekkel, hogy legyen egy kerete. Folyamatban van a verem tetejének a benépesítése, az Északi-sziklakert  és a rézsű kialakítása, de a Diófás-sarok is elindult, az igaz, hogy ott még csak a takarások vannak letéve és egy rétet is alakítok. A másik oldalon kora tavasszal rendeztem a beteg szilvafák kérdését egy fát megtartva és azt kezelem is, hogy meggyógyuljon. 
A Kertfelezőben is leraktam szegélynek a kivágott szilvák ágait és köveket tettem le szegélynek hátul az Elaeagnus területénél.
Vettem új vizeshordót és akkus szivattyút is, így - ha nem is oldódott meg teljesen - könnyebb lesz az öntözés.
Vettem egy új akkus szegélyvágót, ami fűnyíróként is használható, jah és azt nem is mondtam, hogy vettem egy akkus sövénnyírót is. Szintén Parkside, mert ha már itt vannak az akkuk, akkor hadd legyen minél több eszközöm, amit használni tudok velük. 
És még csak május közepe van, bár sok minden már nem lesz, mert nyáron, amikor nagyon meleg van, akkor nem tudok ilyeneket csinálni. Szóval most elégedett vagyok magammal, az új tervek pedig majd őszre kialakulnak. Olyankor szoktam megint lendületet venni. 

 És akkor a most virágzók. 
Az Árnyas kertnek vannak szép pillanatai, de a tavalyi és az idei csapadékhiány miatt, sajnos sok minden a halálán (tollbugák, a Macrophylla hortenziák, pár páfrány) van benne. Ha kapnának elegendő esőt, talán még lenne reményük a túlélésre. 

Ez a tűzeső egy másik árnyas részen éldegél, szereti itt a helyet, mert nagyon szép lett. 

Kinyíltak az első szibériai íriszek is. 

Holland íriszek.

Ez az eső mintha az idén gúnyolódna velem, vagy személyesen engem szívatna. A múltkor a kaszáláskor esett le az az 1 mm, de csakis kizárólag addig, így ha másra nem is volt jó, de legalább én jól megáztam. 
Aztán akkor is esett egy kicsit, amikor kiraktam a hideg előtt a fagyvédő takarókat és ma kora hajnalban (mivel esőt ígértek és 14 fok volt) kirohantam, hogy beszedem a fátyoltakarást, hadd kapjanak vizet azok is, amik alatta voltak... esett, de csak annyi, hogy az összes fagyvédő takaró vizes lett. Én már vettem magara kalapot, így nem ázott legalább a fejem.
Most minden tele van aggatva ezekkel, hogy megszáradjanak... azért remélem lesz több eső is.
Viszont minden él, nem csípte meg őket a hideg, de víz már nagyon kell nekik. 
A vázakat még nem vettem be, mert ígérnek még 5 fokos éjszakákat is, bár annyinál nem teszem vissza a takarást, de ha hidegebbre váltana, akkor muszáj lesz. 

Úgy tűnik, hogy érdemes volt megfogadni a Harcz Endre kertészet tanácsát a télen, hogy halmozzam fel a havat a füge törzse körül, mert abban a magasságban és alatta vannak rajta hajtások, a hóból kilógó ágak mind elfagytak. 
Még nem vágom le őket, mert az esetleges élő részeken az alvó rügyeknek időre van szükségük, hogy kibújjanak, majd amikor már tényleg látszik minden élő rész, akkor vágom vissza. 
Jó, ha marad egy kis törzse a növénynek, így a formáját is könnyebben vissza tudom adni. 

Még a kisebb jujuba jelent izgalmat az idén, hogy majd kihajt-e, de még várok a datolyaszilvára is, amin visszafagytak a múltkor a friss hajtások, de ahogy megkapargattam a vékonyabb, fásodó részeit, zöld, tehát él a csemete.
A barátcserje viszont kizárólag a tövéről hajt, az összes ága teljesen elfagyott, azokat majd le kell vágni. Kár érte, nagyon fog hiányozni az idén a kertből a szép lilasága. 

Lehet, hogy utolsó kép az idén a labdarózsáról, mert eléggé megszaggatta a szél és az ideje is lejár lassan, de nagyon szép volt mind a kettő.  

 Árnyékliliomok az előkert kerítésének kőlábazata előtt. Remélem fel tudom majd futtatni eléjük a hajnalkát és az ötlevelű ginsenget is (Jiaogulan), hogy majd árnyékot adjanak nekik. 

 Nem a megszokott nézetből. Ez a sárga-tarka kecskerágó a kert minden kecskerágójának anyja és azért is fontos nekem, mert ezt még anyukám előkertjéből hoztam. :)

 Nyílni kezdtek a holland nőszirmok is. Ezek érdekes virágok, néha elő se jönnek, legfeljebb a hosszú leveleikkel, aztán egyszercsak kivirágoznak és olyan színekkel állnak elő, hogy csak nézek. 

Ugyanaz, csak a másik oldalról. 

 A hegyi imola kékje  és a legkésőbbi tulipánok még most is ott vannak, bár lassan bevégzik erre a tavaszra. 

 Újabb, kicsit később nyíló harangláb. 

Itt fenn megint csak 3 fok volt reggelre, ez azt jelenti, hogy talajszinten 1-2 fok lehet, nem tudom, hogy még takarással is hogy bírhatták a növények. Tegnap nem néztem be a takarás alá, Pesten voltam, fáradtan értem haza.
A tulsikat féltem a legjobban, de majd kiderül, hogy kibírták-e. Az egyik sor tulsi mellé betettem egy flakon vizet, azt napközben felmelegíti a nap és éjjel szépen visszaadja, kíváncsi vagyok, milyen hatása volt. 
A fóliaházban remélem rendben lesz minden, mert a teraszon van, ahol a háta mögött lévő falat és alatta a betont úgy felmelegíti a délutáni nap, hogy az is egész éjjel adja vissza a meleget. 

A KétMakkák, Elza és Böbike is csak úgy tódultak be este, pedig már nem szoktam kinézni, hogy szeretnének-e bejönni, de előző éjjel  kinn voltak és akkor is 3 fok volt. Szerintem fázott a macskabunda, mert este - már lefeküdtem - amikor hallottam egy nagy dörömbölést de arra gondoltam, hogy a makkák rohangásznak, mert szoktak. 
Amikor viszont a második dörömbölést is meghallottam, akkor már sejtettem, hogy ez bekopogás lesz. Elza az, aki nagyon jól tudja használni az ajtót, neki a dörömbölés a kommunikációs eszköze. Szinte látom őket, ahogy összetanakodtak, hogy kéne bejutni. :)))) Elza gondolom mondta a Böbének, hogy "No, fogd meg a söröm!" és nekivetette magát az ajtónak a kb. 6 kilójával. :D :D 
Mikor kinyitottam az ajtót szinte hallani lehetett, ahogy leesett a kő a macskaszívekről, csak úgy jöttek befelé! Benn is maradtak egész éjjel, Böbike kéredzkedett ki hajnalban, akkor Elzu is kiment, de ő már megint benn van a jó melegben. Nem egész 19 fok volt reggel benn, ezért felvettem a fűtést egy kicsit. Még jó, hogy nem kapcsoltam ki, csak a termosztátot programoztam át, hogy már ne kapcsoljon be. 

Hogy ez is haladjon, megint hajtottam fel (még vasárnap, mindig pár nap késéssel írok, vagy közben az aktuálisabbak előbbre kerülnek), a geotextil takarásból és a taligán letoltam oda pár nagy követ.
Nem akarom nagyon besziklázni a területet, de kell pár jól kiálló, nagy kő a látvány kedvéért, de ide sűrűbb növényzetet szeretnék és nagyobb területeket szeretnék benöveszteni talajtakaró növényekkel és másokkal. 

Ültettem bele 2 helyre dalmát harangvirágot és az aljába beültettem a most vásárolt egyik növényt, a Chrysanthemum arcticum (Arctanthemum arcticum), Sarkvidéki krizantémot, mert az talajtakaró lesz és ősszel nyílik, épp jó erre a helyre. 
Egyelőre többet nem teszek bele, mert össze kell nőniük, illetve még nem tudom, hogy mit kéne. Két szikla fölött még nincs növény, de jó lenne valami, ami rájuk borul. 

Az a nagy csimbók növény, ami ott nincs levágva, az galaj, direkt hagytam meg, mert lassan virágozni kezd és le fogom szüretelni. Télire rengeteget szoktam belőle szárítani, mert iszom gyógyteának, nagyon jó a pajzsmirigyre. 

Aztán amikor beraktam a köveket, gondoltam, hogy a fekvő tuja mellé ültetek még egy kúszó kecskerágót. Ezért a túloldalról is hajtottam fel a geotextilből.
Az aranytarka kecskerágóból vettem ki szép, gyökeres részeket és beültettem mellé, nagyon szép lesz, amikor majd megnő. 
A kecskerágó el van árnyékban is, ha ránő majd a tuja a sötétzöld leveleivel, akkor nagyon szép lesz az élénk sárga-zöld kecskerágó mellette, közötte. Ősszel pedig amikor pinkre vált a színe akkor is szép lesz, fagyok hatására meg narancsosra változik, szóval szeretem, jó lesz ott. 

Miközben a kecserágóra húztam vissza a földet, beleakadtam egy nagy kőbe, ami mélyen a talajban volt. Gondoltam a kis kézi kapámmal kiszedem... jah. Végül le kellett vinnem az ásót és azzal sikerült nagy nehezen kifordítanom a földből, de egyszer az ásó lapattant róla, én meg mind a 70 kilómmal beleestem seggel a fekvőtujába. 
Hát, kérlek szépen bazdmeg, ez rohadtul szúr! :)))) 
Viszont a tuja nem tört el alattam, mert azon kívül, hogy felpattantam, mint a KeljfelJancsi, az volt az első, hogy megnézzem, eltört-e. :D 

A kecskerágó fölé, abba a 20 centis csíkba, ahol még ki van gyomtalanítva (a kartondoboznál), ültettem még 5 tő gólyaorrot is. Ciklámen színű, szerintem jó lesz, ha a gólyaorr tavaszi ciklámen színű virágzása után, majd a kecskerágó levelei váltanak hasonló színre ősszel. A nagy kőhöz (ami seggreejtett), pedig majd indás ínfüvet fogok vinni, amikor elvirágzott és már sok inda lesz rajta. 
Alulra a kő mellé mindkét oldalról, pedig beültettem a maradék oroszlánszáj palántáimból négyet, mert ez nem hosszú életű. Nálam évelőként viselkedik, át is telel és télen is zöld. Amíg a kecskerágó oda nem ér, addig hadd legyen ott és nemcsak virágzik, hanem sokáig nagy zöld tömeget is ad és a gyomokat is visszafogja nekem.  

Így néz ki most ez a rész, elég borzasztó, de hát most készül. A sziklás részben már benne vannak a növények, oda több nem kerül, már csak meg kell nőniük, belakni a kövek közötti részeket. Illetve majd én hordok még ki kavicsot, hogy még sziklásabb legyen a fizimiskája.

A fekvő tuja fölött van egy  ráncoslevelű bangita, az elé beültettem a rózsaszín virágú japánbirset, mert már nem akartam tovább cserépben tartani és egyébként is az volt az első ötlet és nem lett helyette jobb. 

 Most még üresnem tűnik ez a rész, de a régi sziklakert is ilyen üres volt régen, most meg már ennyire benőtték a növények. 

Van itt szikla bőven, ahol mindenfélék nőnek. Ez pl. a verem oldalában a nagy sziklákon egy kakukkfű, meg meténg és madárbirs.  

Ez a pázsitviola pedig a régi sziklakert fel vezető ösvény melletti sziklákon lakik és még most is virágzik, mögötte a kis törpefenyőm, olyan szépen hajt. 

Ez pedig az a kis minisziklakert, amit tavaly kezdtem el összerakni a szép, kristályos kövekből, amiket apu hozott nekem. Most tettem be pár új követ, illetve a nagy tufák mellett feltöltöttem kavicsos földdel, mert egy mély és sötét hézag volt ott. Beleültettem hármat a most rendelt sziklakerti növények közül. Tulajdonképpen már  a délvirág kivételével mind el vannak ültetve valahová a kertben. 

Az egyik dalmát harangvirágot innen vettem ki és levittem az új részre, mert itt nem érezte jól magát, helyette egy kövirózsa kapott ott helyet. 
Újabb szaporulatot csináltam a Sedum spectabile Thundercloud-ból is, hadd legyen belőle több is, mert nagyon szép. Remélem mind megmaradnak, majd ide is kell még pár apróbb kavicsot tennem, hogy még sziklásabb legyen.  

És Fufut is sikerült végre lencsevégre kapni, megpihent kicsit a teraszon mellettem és nem is félt. A hintában ültem és lefeküdt elém. Sőt, Böbike is bátor volt és odajött, befeküdt a hinta alá és onnan nézte a Fufut, de Fufu békés cica, nem bánt ő senkit. 
Egyedül Herkuló harcolt vele nagyon amíg ivaros volt, de ő a tekintélyét féltette, mekkora lármát tudott csapni! :) Hiányzik a CicaÚr...
Egyébként Fufu is, mintha kicsit megöregedett volna, nem? 

Sajnos megvolt az idei első kullancsom is a karomban, bár nem volt ideje teljesen befúródni, gyorsan észrevettem és levettem, de azért nézem a helyét.