Nem tudom mondtam-e már, hogy kapja már be ez a rohadt tél!
Bakker, pedig még el se kezdődött, mert - ugye - majd december 21-én lesz a csillagászati tél első napja (Téli napforduló). Bár engem az vigasztal, hogy már kevesebb, mint egy hónap van a legsötétebb éjszakáig (a Napfordulóig) és utána a nappalok - ha percekkel is - de már hosszabbodni fognak az éjszakák rovására. Akkor már kifelé megyünk a sötét időszakból és akkor már lehet reménykedni a tavaszban. 
Egyébként úgy szoktam (magamban) csalni ezzel az egésszel, hogy a tavaszt a meteorológiai tavasztól számítom, azaz március elsejétől és így - fejben - rövidebb a tél. :)))) És hát... tudjuk, hogy úgyis minden fejben dől el, az időjárás meg legyen csak olyan, amilyen akar, mert február végére már pár krókusz úgyis minden évben kinyílik, de ha urambocsá' az időjárás tényleg borzalmas és rettenetes, akkor is dugják már magukat kifelé. És ha a virágok bújnak, akkor nincs mese, akkor tavasz van, de legalábbis közel van és trappol felénk. Addig meg agyonütjük az időt a karácsonnyal és a szilveszterrel, na meg a kerttervezéssel. :)))
Mondhatná persze Eckhart Tolle, hogy nem vagyok a MOST-ban, de sokkal jobb nekem, ha a fejem tele van sárga meg lila krókuszokkal meg recéshagymájú nőszirmokkal és az ablakban sarjadó palántákkal, mintha MOST kedvetlenül bámulok kifelé az ablakból... bár legalább a hó már csak foszlányokban van, de helyette olyan hideg szél fúj, hogy az ember beledermed.  

Reggel kimentem megrakni a madáretetőt, azt hittem belém fagy a szusz is. Egyébként nem tudom mi van az idén, falnak a madarak, naponta 3-4-szer rakom az etetőt. Régebben kétszer raktam, most nagyon hamar kifogy. 
Pedig most verebek nincsenek is, nincs kiverve a mag az etetőből, főleg széncinkék vannak, barátcinegék és a csuszkát is láttam már párszor.

Sajnos elkövettem azt a hibát is, hogy a teraszról nem azonnal toltam el a hólapáttal és az olvadó hó ráfagyott. Végül tegnapra olvadt meg annyira, hogy teljesen le tudtam takarítani a teraszt. 
Nagyon sokat lamentálok a lefedessem vagy ne fedessem le kérdésen. A költségeken kívül gyakorlatilag már csak az fog vissza, hogy a teteje teljesen ki fogja takarni a kertre a rálátást a konyhaablakból. Viszont olyan jó lenne egy kinti konyha.

Látszik a kerten, hogy hol marad meg tovább a hó, azok a hidegebb részek... ilyenkor, de nyáron szinte egyformán meleg van mindenütt, mert nyáron a nap is magasabban van, másképp alakulnak a hőviszonyok is. Talán ezeken a részeken jobban megmarad a nedvesség egy darabig. Ez a hó a csapadék szempontjából kellett, bár nem lett belőle túl sok víz. Még kéne eső nagyon, de legalább ne hó formájában jönne, ha jön. 
Kopáros a kert, nem igazán van mit mutogatni... 

Itt jól látszik, hogy a kert végéből eltűntek a fák. 

Nyílnak a hálaadási kaktuszaim, mind a kettő. A karácsonyin viszont szerintem nem lesz virág, legalábbis karácsonyra biztosan nem, mert vissza kellett metszenem. 
Nem tudom, hogy mi lehet az oka (szerintem kicsi a gyökere), hogy ez a kaktusz nem tudja eltartani az új leveleit sosem. Bizonyos méret után mind összefonnyadnak rajta, pedig nincs se alul, se túlöntözve, a talaja is jó. 
Már annyiszor átültettem, megfiatalítottam azt a kaktuszt, de valamiért nem tud rendes gyökeret ereszteni, ezáltal nem tud nagyobbra nőni. 
Most visszavágtam róla a sok fonnyadt levelet, úgy tűnik, hogy kicsit sikerült neki felszívni magát, meglátom mi lesz vele. 

A másik kettő hálaadási szépen virágzik, illetve tele vannak bimbóval. Majd amikor jobban kinyíltak még biztos mutatok róluk képet. 

Böbike a csillagos takarón, jól meg van hízva a Cocó, majd kicsit vissza kell őt fognom, bár nyáron úgyis lefogy, mert akkor sokat ugrál és sokkal többet kinn is van, de nem szeretném, hogy elhízzon. Neki a fáramászás nagyon fontos, mert kis mafla, nem verekedős, hanem általában felpucol valamelyik fára, de dagin azt nem lehet. 

Herkulót meg tegnap kipaterkáltam a pincéből, legyen csak kinn napközben. Ugyanis a frászt hozta rám előző este. Hallottam, hogy valami zörgés van, gondoltam is, hogy a macsekok (na de azért az ember aggódik). Reggel fedeztem fel, hogy a belső ajtóra rajzszeggel felrakott keménypapírt leszedte és bement a pince belső részeibe. Egyébként van az ajtó alatt egy jó 10 cm-s rés... belső ajtó, nem lényeg, a papírt azért tettem fel, hogy ne mászkáljon be oda, hát bemászkált. 
Délelőtt visszaraktam a papírt és a Cicaúr megint leszedte... 
Ezért tegnap a nap további részében kinn maradt, szórakozza csak ki magát napközben, majd éjszakára fáradt lesz és különben is örül, hogy bemehet. 
Viszont nem bíztam már a véletlenre, levágtam egy darabot OSB lapból és azt szegeztem fel az ajtó aljára, na azt szedje le a vén zsivány! 

Azért ahhoz képest, hogy milyen nehezen eszik, meg van vastagodva ő is. :) 

Nincs ennél a nehezen olvadó, mégis már összelottyadt, aztán megfagyott, majd újra kiengedett hónál kiábrándítóbb látvány. Alig várom, hogy végre teljesen elolvadjon. Olyan, mintha a föld valami rongyos, koszos ruhába lenne öltözve, a kert, mint egy szedett-vedett hajléktalan, cafatokban lógó ruhában. 
A hó csak addig szép, amíg esik és amíg rajta van a fákon, de akkor meg káros, sehogy sem szeretem már, ahogy az egész telet sem, viszont a csapadékra szükség volt, csak végre beolvadna már a talajba. 

Megfogadtam, hogy csak a saját 3 cicámról gondoskodok teljeskörűen, a kóborok kapnak enni és annyi, de a MókaKépű, aki végül is Marci lett, beteg volt nagyon már hosszú ideje. Nem bírtam már tovább nézni a szerencsétlent és elvittem az állatorvoshoz, hálából majdnem lebontotta a rendelőt. Meglógott az asszisztensnő kezei közül és párszor végignyargalta a rendelőt, beleértve a kávéscsészéiket is, a mosogatójukat és kb. mindent, végül a monitor mögül tudták kihalászni őt. El kellett altatni, hogy a doki el tudja látni a kis hülyét. 

Mint kiderült valami megharaphatta őt és gennyedt az arca. Már jó ideje dagadt volt neki, aztán egy nap lellappadt, azt hittem valaki felnyitotta a sebet, de azt mondja a doki, hogy magától is felfakad, illetve cicások mondták ott várakozás közben, hogy a cica magának is megnyitja. Mindenesetre amióta kinyílt a seb neki - ugyan a rengeteg genny kiömlött - azóta egyfolytában levedzett a macska sebe, végül azért vittem el. Na meg azért, mert kérte a cica, beletette azt a beteg arcocskáját a tenyerembe és úgy nézett rám, majdnem elsírtam magam. 
Ki lett mosva a sebe, kapott egy rakás szurit és antibiotikumot is, amit én adok neki a kajájában... hát ez a macska is rajtam marad már. 
Azóta is tűri, hogy naponta többször is kinyomkodjam neki a sebet, sőt kéri és be is kenem betadinnal, de nemcsak a folyadékkal, hanem most már betadin krémet is teszek rá neki, bár nagyon nehezen gyógyul. 
Valószínűleg át fogok váltani a betadin helyett a lándzsás utifű kivonatomra, mert az erősen sebgyógyító, de amíg még jön a sebből a genny és lé, addig nem, mert azt ki kell onnan nyomkodni neki. Remélem helyre tud jönni ennyi segítséggel a cica. 
Rá kellett volna adnom a gallért, de felébredt mire hazajöttünk, de egyébként se tudtam volna hová elhelyezni őt, hát azzal főzünk, ami van.  
Állatvédőknél teltházak vannak, a Nyererét is kitettem az összes környékbeli FB csoportba, hogy gazdát keresek neki, de nem kell sajnos senkinek. 

Valahol viszont most már meg kell húznom a határt, mert nem akarok ennyi macskát és ezt anyagilag se tudom finanszírozni. 
Szerencsére a Mosogató Cica már ritkán jön, szerintem neki valaki ad enni. 
Herkulestől pedig lassan fájdalmas búcsút kell vennem, azt hiszem altatás lesz a vége, de még próbálkozom. Megint (és állandóan) sebes az ínye, alig tud enni. Napi egy doboz kaját nagy nehezen megeszik, de alig mer az ételhez nyúlni, mert fájdalmat okoz neki. 
Megint turmixolom a kajáját, de nagyon hígra, mert ha sűrű, akkor csak beletapad neki a sebes ínyébe... és semmilyen gyógyszer nem segít. 
Vettem a legnagyobb zsírtartalmú tejet és azt lefetyelget néha, de tejből nem szabad sokat adni a cicának. Néha kap tejszínt is, meg főztem csirkefarhátból nagyon sűrű húslevest neki, kevés vízzel, hogy tényleg legyen valami tápértéke. A húst is elpépesítem, meg a bőrt és azt megeszi. Viszont jó húsban van még most is, ahhoz képest, hogy régebben milyen sovány volt, pedig akkor mennyit evett. 
Keveset van kinn is, rászokott, hogy benn pihen az alagsorban a melegben. Már hívni se kell, kéredzkedik befelé. :)
A kedve egyébként nem rossz, sőt, állandó simire lenne igénye, olyankor hangosan (de nagyon hangosan) dorombol, szóval még próbálom őt megtartani, amíg csak lehet, de amikor már végképp nem fog tudni enni, akkor nem fogom őt kínozni tovább. 
Még próbálok találni valami homeopátiás szert (még nem találtam róla igazán infót), mert a gyógyszerek nyilvánvalóan nem segítenek rajta.

Most nincs kép, sorry.