Már nagyon hajnalban kinn ugráltam a kertben és öntöztem mindent amit csak tudtam, hogy ebben a perzselésben ki tudjanak tartani a növények. 
Egyik hordómat se tudta már a kút megtölteni... töltök majd amennyit tudok, este és reggel szoktam, hogy legyen ideje megtelni. 
Ha végképp nem ad már vizet, akkor marad a vezetékes víz, de az azért bosszantó, mert azután meg kell fizetni a csatornadíjat is, amit a locsolással nem használok. 
Nem tudom a kedvezményt se igénybe venni, mert van kutam...de ha választani kéne, akkor inkább a kút.  

Előző este visszavágtam a Monardákat, nem igazán látok a tövénél egyiknek sem hajtásokat. Pár éve a csodaszép, piros Monardát így végeztem ki, szerintem ezek is ki fognak halni, de hiába öntöztem, pár órára felszívták magukat, de aztán megint így néztek ki. Most belocsoltam a töveket, hátha ki tudnak hajtani. 

Egyébként az egész kert egy pusztulat, hiába öntözök. Mulcs se jutott mindenhová, de nem is akartam, mert ha meg tudtak volna nőni, akkor összenőttek volna a virágok, beleértve az egynyáriakat is és szépen beárnyékolták volna a talajt maguk alatt, de esélyük se volt. 

A krizantémok eddig nem sok öntözést kaptak, de most vittem nekik vizet, mert már nem élték volna túl, ami volt/van. 

 A titóniám is így néz ki az összes, ebből se lesz mag az idén:

2023-ban ilyen volt:

Kivágtam újabb két tő paradicsomot, az egyik a sárga volt, amúgy is csak egyet terveztem belőle ültetni, de 3 lett. Így most már tényleg csak 1 van. Fájó kidobni a szép, termő növényeket, de most ez van. Pedig még soha nem voltak ilyen egészségesek a paradicsomjaim. 

Felszedtem a levert beteg szilvákból is megint egy adagot, ezzel kitakarítottam azt az ágyást, amibe szeretném kiültetni a K-betűsöket, már ami maradt a palántákból. Érdekes módon vannak amik nagyon szépek és vannak, amik nagyon gyatrák, de hátha a talajban majd összekapják magukat. Szerencsére már látszik a kánikula vége. 
Azért hagytam abba a szilvaszedést, mert leszedtem a fügéket is és addig akartam reggel megfőzni a lekvárt, amíg nincs olyan nagy hőség és az ablakok nyitva tarthatók.
4 kis üvegcsével lett, kb. másfél kiló fügém volt, jó nagyok, 8 felé vágtam őket, de ettem is belőle, így a lekvár kicsivel több, mint 1 kiló fügéből lett. 

Cukrot nem adtam hozzá, csak 3 kis zacskó vaníliáscukrot és egy fél citrom levét, de jövőre 1 egész citrom levét fogok hozzáadni. Így is nagyon finom lett és édes.
Életem első ekkora mennyiségű fügetermése! :) A legeslegelső fügéim tavaly termettek, ha jól emlékszem 2 fügét tudtam megenni a fáról. 
Érdemes volt takarnom a fügét kora tavasszal, amikor azok a nagy fagyok voltak. Aki olvas, az biztos emlékszik, hogy bugyolásztam azt a nagy fügebokrot. :) Persze jövőre már nem fogom tudni betakarni, mert nagyra nőtt. 

Ettem is a nyers fügéből, de a negyedik füge után hirtelen annyira édesnek éreztem, hogy nem tudtam többet megenni belőle. 
Van még pár szem a fán is, amiknek érnie kell, azokat majd megeszem, illetve nőnek a kicsik is folyamatosan rajta, de szerintem azoknak már nem lesz ideje beérni. 

Leengedtem a fenti hűtőt is, ilyenkor szoktam, évente egyszer. Kirámoltam mindent a fagyasztó részéből, most kellett, mert ha betelik a lenti nagy fagyasztószekrény, akkor nincs hová átrakodni, bár már nem volt benne túl sok minden.
Ezután feltöltöm a lentit és azután ezt is. Így összesen 9 rekesz fagyasztóm van, ebbe azért lehet egész télire való mennyiséget tárolni.  Sőt, nemcsak télire, hanem ősztől egészen az új termésig ki szokott tartani. 
Az igaz, hogy az idén zöldbabnak híján leszek, de tavaly pl. petrezselymem nem volt, tavalyelőtt se répa, se petrezselyem... szóval mindig van valami, amit végül venni kell. 

A macskák eszméletlenül élvezik a meleget, Böbe már be se nagyon jön, csak enni. Néha úgy tud feküdni, hogy néznem kell egy darabig, hogy értelmezni tudjam, hogy ezt most, hogy? :D
Úgy néz ki, mintha a feje külön lenne odatéve. :D 

Elza pedig jár a nyomomban, éppen a sziklakertben babráltam valamit... azért a magas varjúhájak nagyon jól bírják. 

Tegnap kora reggel 13 fok volt, ma 15 fok, ez legalább barátságos, mert le tudom hűteni a házat. Az előző napokon is 12 és 11 fok volt. Így a ház fel se melegszik nagyon, egész éjjel jár a friss levegő. Legalább ebben kegyes hozzánk ez az idei nyár, mert egyebekben nem az, sőt... remélem vasárnappal tényleg vége lesz a kánikulás időszaknak. 

Vettem le paprikát, az igaz, hogy pirosan érett, de én már így is eszem és nagyon finom. Ez a Palermo vagy Ramiró (?) fajta, nagyon szeretem, minden évben ültetem, szerintem ez a paprikák között a leglegleg. 
Nemcsak az íze, hanem nagyon bőtermő is, nagyon sok paprika lóg a töveken, gyönyörűen fejlődik, szóval ez a sikerélmény paprikám. 

Egyébként semmit nem lehet kinn csinálni, mert a még élvezhető idő locsolással telik. 
Kis visszavagdosás, ennyi. 
Most az egyik nagy bazsarózsatelep (és mellette pünkösdi rózsa) leveleit vágtam vissza, hogy ne használják már ki az erőt a gyökerekből és majd haladok a többire is, ha kinn lehet tartózkodni 10 percnél tovább ájulás veszély nélkül. 

Mindennek lóg füle-farka, már azt se mondhatom, hogy oda hordom az extra vizet, ahol lóg, hanem oda, ahol sanszos, hogy ha nem kap, akkor többé nem is fog magához térni. 
A végnapokat éljük, sose hittem volna, hogy ezen a blogon valaha majd ilyet kell leírnom. 
Az előrejelzésben vasárnaptól mutat esős napokat, de júliusban is ez volt és többnyire egy szem eső se esett. Ami esett, az főleg a Dunántúlon esett. 

Tényleg elkezdtem a B terven gondolkodni, de még nem tudom mi legyen a B terv. Költözzek, ha igen, akkor az országon belül, vagy húzzak el innen jobb éghajlatra. 
Voltam olyan bátor és az AI-val elkezdtem (csak brahiból) ingatlant kerestetni Dél-Koreában és néztem nagyot, hogy nem is annyira elérhetetlen. Főleg az ország déli régiója olcsóbb, ott tényleg lehetne venni ingatlant, kerttel is, csak a mezőgazdasági terület vásárlása nem megengedett. Csak hát... nem beszélem a nyelvet és a koreai nem az a nyelv, amit az ember elsajátít fél év alatt konyhanyelv szintjén és ha pl. beülnék a kocsiba és el akarnék menni valahová, akkor nem hiszem, hogy a táblákon a hieroglifákat ki tudnám silabizálni. És akkor orvosi ellátás, hivatalos ügyek... és azt is hallottam, hogy ott a vidéki élethez (a hegyekben) alapfelszerelés egy háznál a teherautó és a kotrógép, mert olyan extrém időjárási helyzetek tudnak előállni. Azért... ha 10 évvel fiatalabb lennék, akkor belevágnék és elhúznék.
Ennek a farvizén elméláztam egy (itthoni) nehézgépkezelő tanfolyamon, az igaz, hogy fogalmam sincs mire lenne az nekem jó, de izgalmas és érdekelne. :D 
Vagy költözzek el a Dunántúlra, ott több a csapadék (most még)... vagy maradok a hátsómon és reménykedek abban, hogy az éghajlat nem szaródott el végleg, vagy ha igen, akkor átalakítom a kertet. Végül is, Kaliforniában és Nevadában is kertészkednek az emberek, csak mást ültetnek. 
Vagy találjak magamnak új hobbit. Na de, amikor engem a növények érdekelnek... ha elutazom bárhová a világban, akkor dudvákat fotózok, magokat vásárolok, de akárhol is járok, azt nézem, hogy miből lehet magot vagy hajtást hazahozni, amit azután élvezettel dugványozok és nevelgetek. 
Szóval innen nézve annál egyszerűbb lenne még Dél-Koreába is kiköltözni, mert az csak vakmerőség és szervezés kérdése. :)))))
Egy új hobbi a lehetetlen kategória... amikor ezt én annyira szeretem, hogy - most, hogy megint van kertem - szó szerint évek óta tobzódok benne. Az ismerősök mindig kérdezik, hogy miért nem utazom, mert mindig úton voltam, de már nem érdekel. Most itt érzem jól magam, az van, amit akarok, nem vágyom másra. Nekem - amióta kertem van megint - azóta kerek a világ. 
Summa summárum, bármilyen változás is lesz, annak a kert része kell, hogy legyen. 
Meglátjuk. Egy jó, nagy, egy hétig tartó, áztató eső szerintem megoldaná az összes nyüsztetésemet. 

Na jó, kihúzom a kezem a biliből és próbálok túlesni a kánikulán, lehetőleg élve. 

Az egyetlen életben maradt Heleniumom, a másik kettő (pedig pirosak voltak) kiszáradt, sajnos. 

A tamariska és a veresgyűrű som vagy a lombját veti le, vagy ezek is kiszáradtak, majd jövőre kiderül. 

A rózsák egyelőre jól bírják, a Rotersen újra virágzik. 

Ez az árnyékliliom csak azért ilyen szép, mert mögötte van a Pink Annabelle hortenzia, amit állandóan öntözök, így neki is jut víz. 

Amaránt... ezt nem öntözöm, akkor kapott csak vizet, amikor 5 centis, picike palánta volt még és ilyen lett. Csodás ahogy kinéz, de az is csodás, ahogy bírja a szárazságot, jövőre is szeretnék, akárhol is leszek jövőre. 

Öntözés, öntözés és öntözés... még ennyire soha nem vártam az őszt, bár még az is lehet, hogy majd akkor is ez lesz. 

Tegnap leszedte apu a maradék szilvát, én meg összeszedtem két fa alól a ledobált beteg szilvákat, a harmadik fa alatt még maradt, mert már kezdett melegedni az idő, amikor apu lejött a létráról. Majd valamelyik reggel összekaparom a többit is.  

Gyűjtöttem magokat is. Az egy szál egynyári szarkaláb, aminek sikerült kikelnie és virágoznia, megérlelte a magjait, ezért le is arattam őket és eltettem, majd később szétszórom, hadd keljen a kertben mindenfelé jövőre. 
Szedtem magot az Írország harangjairól is, az egynyári azáleáról és pár magtokot már találtam a trombitavirágon is. A lepkevirágról sajnos az idén se sikerült magot "nyernem", azt jövőre is venni kell. 

Megint raktam ki aszalódni paradicsomot pár szemet. A Black Beauty-ból most nincs érett, de amit abból aszaltam, annak olyan fantasztikus umami íze van, hogy fogok még belőle aszalni, ha megérik még az a paradicsom és az időjárás is engedi. 
Kapartam ki magokat is az Aurija-ból is, a sárga csíkos hosszúkás paradicsomból is (Pipakujuline Tribucine) és a Cherokee-ból is, hadd legyen jövőre is magom.

Kiszedtem a nagy uborkaágyásból az összes uborkát, visszadaraboltam őket a talajra és kivettem két tő paradicsomot is, mert a kertnek arra a részére nem akarok már vizet hordani, kizárólag csak a Carosello és az örmény méteres uborkákra. 

Viszont nagy öröm, hogy tele tudtam engedni az amforát vízzel az öntözés után, gondolom ez azért van, mert sokkal kevesebb növényt öntözök már. Sajnos a kút nem tud többet adni, nem is tudom mindkét hordót megtölteni, de egyiket reggel, másikat este szoktam, még vezetékes vizet nem kellett használnom. A biztonság kedvéért a slag már oda van készítve, jó lenne, ha nem lenne rá szükség. 

Az Árnyas kertben most nyílik a szárnyastermésű borkóró, nagyon szép ez a növény. Nemcsak a lenge virágai, hanem azok a csodás, csipkés levelei is nagyon szépek. Nekem még jobban bejön, mint a virágja. 

Érdemes volt gondozni a pink Annabelle hortenziát is, mert meghozta az első virágját. Azt hittem pedig, hogy nem marad meg, de kapott keserűsót is (magnézium), vasat is és utána elkezdett szépen fejlődni. Picit meg is metszettem, hogy ne legyen rajta annyi picurka, fejletlen ág, szegény növény azt se tudta merre kéne növekedni. Utána elkezdett hozni egy szép, erős ágat, azon van most ez a virág, de már új ágat is hoz... az igaz, hogy minden nap locsolom őt. 

Az előkertben az egyik kínai selyemmirtusz, ennek csodás pirossá színeződnek ősszel a levelei. 

Ő pedig a MákVirágszál, Elza Asszony. :))) Újabban bírja, ha fotózom, látni lehet azt a fejet, ahogy figyeli, hogy elkattant-e már az a fotó, vagy mi lesz. :D 

Itt volt Fufu is (a MosogatóCica) és nemcsak evett, hanem tanyázott is egy kicsit az udvarban és nem sietett elrohanni, amikor kimentem sem... elbattyogott ugyan tisztes távolságra, de aztán leült, szépen megmosakodott a reggeli után és elsétált.