Azt hiszem az világ összes virágmagját megrendeltem az utóbbi időben. Na jó, persze ez túlzás, de már megint rendeltem, viszont most végre úgy érzem, hogy kielégültem végre, minden megvan, amire fájt a fogam. 

Illetve meg lesz, még van két adag, amit várok. 

Kis bosszúság ugyan volt az egyikkel, a Vateráról rendeltem egy rakás évelő virágmagot, amiket előzőleg már felsoroltam és a varjúköröm nem jött meg. Írtam az eladónak, aki azt írta vissza, hogy kifogyott és valamiből duplán csomagolt. Ettől egy picit leakadtam, mert email kapcsolatban voltunk és szerintem ilyenkor az az elvárható, hogy szól, hogy nincs és akkor valamit választok helyette, ugyanabban az árban. Nem nagy tételek ezek, mert 200-250 Ft egy-egy csomag. Nem tartalmaznak ugyan túl sok magot, de már megtanultam a magokkal bánást, hogy nem kell túl sok növényt ültetni, mert aztán nincs hová tenni. Tavasszal már a palántákat is ki fogom számolni, mert ha túl sok van, akkor az ember annyira sajnálja kidobni. Tavaly is osztogattam a palántákat. 

 Visszatérve, nem a 250 Ft a probléma, hanem az eljárás. Ezt meg is írtam az eladónak, aki küldött volna egy csomaggal, de azt se akartam, hogy ő fizessen rá. Nem kicsinyeskedni akarok, csak szeretem a korrekt üzleteket. Végül abban maradtunk, hogy rendelek még és azzal az adaggal elküldi a hiányzó csomagot, illetve amit választottam a varjúköröm helyett. Hát kíváncsi vagyok... 

Ez majd megmutatja az embert. Mert amit eddig láttam belőle az a laza nemtörődömség volt, az eljárása pedig (számára) a dolog legkönnyebb vége, az én teljes figyelmen kívül hagyásommal. Becsomagol két adagot abból, amit ő adni akar (mert abból van neki dögivel)... na de ne bassza má' meg! Az is mutatta az embert, hogy érzésem szerint nem is értette meg igazán, hogy mi a baj ezzel az egésszel.

Bevallom nem számítok rá és kellemes meglepetésben lesz részem, ha tényleg megküldi a megbeszélt magot. Majd meglátom. Szeretem az ilyeneket, mert az ember meglátja a másikat a maga valóságában. Így tud valaki szinte pőrére vetkőzni a másik előtt, még ismeretlenül is. 

Más.

Új postaládám van, ezt kaptam apukámtól karácsonyra, de nem vártuk meg vele az ünnepet, tegnap jött és felszerelte. Nagyon szép postaláda, íves a teteje, grafitszürke, rajta az arany színű postás kürt (vagy trombita?) és alatta van egy henger alakú tartó, amibe az újságot lehet beletenni. Nem mintha járna újság, de a szórólapot,ilyesmit tehetik bele. Így néz ki.

A tölcsér Böbe fején tegnap hajnalig tartott. Még jó, hogy felkapcsoltam a villanyt megnézni, hogy mit művel. Azt már előzőleg láttam, hogy mind a két kezével kapálózik és próbálja lehúzni magáról, aztán annyira sikerült neki, hogy beakadt az állkapcsába a pereme, szegénykém nyitott szájjal vergődött, benne a nyaktölcsér peremével és persze gondolom a nyakát is szorította a gézdarab, amivel meg volt kötve. Gyorsan leszedtem róla, szerencsére azt megértette, hogy segíteni akarok. 

Visszarakni pedig nem lehet. Egy elaltatott macskára fel lehet adni, de egy ébren lévő, működő macskára azt megnézném, hogy adj a fel valaki. Rucit se tudtam ráadni, levágtam egy pulóverujjat és vágtam rá lyukat, hogy a lábait ki tudja rajta dugni, de azt se tudtam ráadni, mondjuk nem mertem nagyon huzakodni vele, nehogy a sebe felszakadjon. 

Ha mégegyszer lesz valami altatásos dolog, (remélem nem) akkor már okosabb leszek és veszek olyan felfújható "úszógumit" a nyaka köré. Nem tudtam, hogy lehet ilyesmiket kapni és azt sem tudtam, hogy a tölcsér milyen rémálom a cica számára. 

Aztán jó sokáig őrizni kellett a macskamosakodást, mert mindenét elkezdte tisztítani és amikor a hasához ért, akkor mindig belenyúltam. Nem nyalta fel a sebet, tulajdonképpen már majdnem úgy ugrál, mint a műtét előtt. Már járt az összes  polcokon megint, az íróasztal legtetején, leverte a lámpát is, (nem tört el, mindig elkapom) szóval minden a régi. :))))

Abban meg reménykedek, hogy nem lesz baj abból, hogy nincs rajta a tölcsér. 

Ki nem mehet, eléggé uncsizik benn, de kicsivel többet kell vele játszani és akkor elvan. 

A legnagyobb gondot a kaki jelentette, de az is meglett. Böbi ugyanis sose kakilt az alomba, mert szinte egész nap az udvaron játszott és a nagy dolgait ott rendezte. Beletelt némi időbe, (meg gondolom tartogatásba) míg elfogadta, hogy az alomba kell mennie. Olyan kaparásban és rendezkedésben van, hogy az valami eszméletlen!  Tegnap legalább 10 percet ültem a fürdőben, hogy ne zavarjam őt, míg ő ott fészkelődött és kaparászott az alomban. :)))))  Végül is, senki nem szereti, ha ül a vécén és mások ott glasszálnak mellette. :)))

A pocija szép, alig látszik a seb, remélem nem lesz most már semmi baj. Nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan össze fogja szedni magát, annyira elesett volt az altatás után. Tulajdonképpen az ébredés és az utána következő pár óra volt a legnehezebb, bár ezt is biztos cicája válogatja, hogy éli meg. Vannak cicás ismerőseim, akik azt mondják, hogy baromi mókás ahogy félkómásan támolyog, de abban, ahogy Böbike ébredezett nem volt semmi mókás. Hangosan sírt amikor elesett, nem tudott felkelni, vagy arra menni amerre akart és látványosan rosszul volt az altatótól. Szóval támolygott, mint a részegek, de egyáltalán nem volt mókás.

Borzasztó éjszakán vagyunk túl, alig aludtam valamit. 

Böbike ébredése az altatásból nagyon nehéz volt. Többször ébredt, aztán a legkülönfélébb és leghidegebb helyeken visszaaludt. Nem mertem felemelni a sebe miatt, csak egyszer emeltem át a takarójára, mert nagyon hideg helyen feküdt. Hangosan sírt minden mozdulattól, nem tudta mi van vele, mi van a fején... ez a gallér tudom, hogy fontos, hogy ne nyalogassa a sebet, de akkor is állatkínzás. 

Aztán éjjel a frissen műtött pocijával felkapaszkodott az ágyra mellém, pedig a takiját este direkt odahúztam az ágy mellé, hogy csak le kellejen nyúlni és megnyugtatni őt, amikor felsírt. Az ágyon egy darabig elvolt mellettem, odabújt egészen közel, befészkelte magát a takaróba, meg se mertem mozdulni. Később felkeltem és megitattam vízzel és ivott is jó sokat. Aztán valamikor lement éjjel, de reggel megint felmászott hozzám és odabújt, még hempergett is kicsit, ahogy szokott. :) 

Napközben már egész jó volt, reggel ettünk-ittunk. Úgy helyeztem el az edénykéit, hogy ferdén álljanak, így hozzáfér a száraz és a nedves kajához is, a vizes tál pedig teljesen tele van, hogy bele tudjon lefetyelni a gallértól is. borzasztóan zavarja őt a gallér, nem lát tőle, fél is mert nem tudja érzékelni a környezetét. Délután pl. az ölemben feküdt és a TV-ben valami lövöldözéstől úgy ugrott fel és rohant be a mások szobába fejjel az ágynak, hogy akkor meg attól féltem, hogy agyrázkódást kapott a macska, de nincs baj, lehalkítottam a TV-t.

Sokat aludt napközben, egy időre a munkát is félretettem, mert betelepült az ölembe és ott aludt.  Egyébként is imád az ölemben lenni, elterpeszkedik, a fejét a mellemre hajtja és a kezével nyúkál és simogatja az államat vagy a nyakamat, amit elér éppen. Most meg olyan, mint egy gyerek, még jobban bújik, simizni kell, tartani a seggét, ő meg időnként - ahogy szokott - feláll és a fejével nekijön az arcomnak, szerintem ilyenkor megjelöl. Most az egész műanyag tölcsérrel a fején jön neki az arcomnak. :))))

Most már túl leszünk ezen is, ez a galléros dolog a legkellemetlenebb az egészben, nem hiszem, hogy 10 napig ezt ki fogjuk bírni, ő pláne nem. Majd csinálok neki valami rucit, amit felvehet és ami védi sebét a nyalogatástól. 

Varratszedés nem lesz, mert a sebe ragasztva van és tulajdonképpen mindent kapott, antibiotikumot is, csak nem szabad kiengedni, se lemosni  és tőle magától kell védeni a sebet. Olyan halálian néz ki a kopasz pocijával, a combján meg a nagy téli bundija, mintha valami nagy szőrös gyatya lenne rajta. :)))