Meghoztam a nashi körte csemetéket a kertészetből, kettőt - ugye - mert egymást porozzák be. 
Az egyik a Pyrus Pyrifolia 'Nijisseiki', a másik a Pyrus Pyrifolia 'Hosui', mindkettő Pyrus Kirchensaller alanyon. 

Beszélgettem megint az eladókkal a kertészetben és az egyikük mondta, hogy neki is van és rengeteget terem, hatalmas gyümölcsöket. Azt mondja, hogy neki el van vezetve kordonon, mert nagyon hosszú hajtásokat növeszt. Ezt láttam is a YT-on valamelyik vlogon, őszre tényleg irtó hosszú ágakat növeszt, majd meg kell tanulnom metszeni, mert én nem akarom kordonozni. De azt is mondja, hogy ha hagyja, akkor még a földhöz közel is hoz hajtást és azon is nevel gyümölcsöket. 
Szóval a termőképessége nagyon jól hangzik. Jah és nála is közel van a dióhoz és ő is azt mondja, hogy sokminden él nála is a dió alatt. 
Szóval reménykedek. :) 
Szép, nagy, erős csemetéknek látszanak, egyik kb. másfél méteres, a másik szerintem van 2 m is.
El is ültettem őket másnap, kaptak érett marhatrágyát, jó sok komposztot és jól beiszapoltam, kikötöttem bambuszkaró mellé és most már hajrá! 

Halottak napjára is meghoztam a krizantémokat, amiket persze utána ki fogok ültetni a kertbe. 
Sajnos nekem nincs hová mennem, mert mama és anyu kérése is az volt, hogy szórjuk szét a hamvaikat az erdőben. Ki szoktam menni, persze, de az igazság az, hogy nincs ott senki... el szoktam ücsörögni egy farönkön, de valójában ott vannak, ahol én vagyok, az emlékeimben. Nem kell menni sehová, hogy kicsit velük legyek, ha úgy szeretném. Ezért jobb, ha a kertben ültetem ki a virágokat, mert azzal rájuk gondolok, amikor a virágokat látom és mégsem váltak temető vagy halotti virágokká számomra. 

Tegnap este elkezdett ömleni az eső és egész éjjel esett, ma reggel is zuhog még. 
Már nincs kinn a csapadékmérőm (mert tavaly a másik szétfagyott, ezért  bevittem), de ez bőven több, mint 20 mm, még az is lehet, hogy 30 is megvan. 
Úgy érzésre már elég jól be tudom saccolni, amióta mérem, kialakult bennem. 
Nagyon kellett, pedig kedden is esett 5 mm körül, de úgy felszívta egy pillanat alatt a föld, mintha nem is lett volna. 

***

Készítettem egy újabb adag kimchit, mert az első annyira csípős lett, hogy nem igazán tudom élvezni, apró falatokat eszem belőle és a fülem is lángol még attól is. 
Nem találtam nem csípős gochugarut, ezért vettem jó minőségű, magyar, őrölt fűszerpaprikát és azt tettem bele, a gochugaruból csak egy lapos teáskanálnyit, hogy legyen egy enyhe csípőssége azért. 

A besózott kínai kelt most jóval nagyobb darabokra vágtam. Úgy csináltam, mint a koreaiak, félbevágtam, de nem teljesen, hanem bevágtam és szétfeszítettem a káposztát, így valóban nem hullanak le róla kis darabkák. Aztán a feleket is háromfelé hosszában, szintén csak bevágva és széthúzva, majd ezeket a "szeleteket" vágtam keresztbe háromfelé. 

Szép piros ez a magyar paprikával is.

 Minden más kimchibe való, a gyömbér, a fokhagyma, vöröshagyma, alma (nem vettem nashi körtét, mert látom, hogy sokszor ők sem azzal készítik), szardella szósz belement, de utóbbiból kevesebbet tettem bele. 
Mivel még van rizslisztem, a sűrítő kencét azzal készítettem, de azt is látom, hogy sokszor azt se így készítik, hanem egy-két kanál sima, főtt rizst beletesznek a turmixba és kész. 
Ezúttal a rizskencébe tettem egy pici cukrot, segít a fermentálódást beindítani. Kicsit sűrű lett a rizskencém, ezáltal az egész massza, ezen úgy segítettem, hogy forralt, visszahűtött vízzel hígítottam kicsit. 
Legközelebb nem fogok tenni bele cukrot, ellenben majd teszek egy kis szilvalevet, mert - ugyan egyik Mo-n található recept se tartalmazza - az összes koreai videóban látom, hogy használják bele. Mármint a káposzta és egyéb zöldekből (pl. reteklevél) készült kimchibe, a retek kimchibe viszont nem. 
Rengeteg féle kimchi létezik náluk, sokféle növényből (még a koreai chilipaprika leveléből is készítik), mindenféle ízesítésekkel, szóval ki fogom én találni a saját magyar kimchimet, ahogy nekem ízlik, a lényeg úgyis a fermentálódás. 

Belekevertem a gyufaszálra vágott sárgarépát, retket és kb. 5 centisre vágott zöldhagymát a kencébe és úgy kentem be vele a káposztát, amiről előzőleg leöntöttem a kiengedett levét. Nem mostam le, mert nem tettem rá olyan sok sót, a múltkori nekem irdatlanul sós volt. Most meg kicsit utána kellett sóznom. 

Rátettem az edényekre a fedelét, amit naponta megnyitottam kicsit, hogy a fermentálódás miatt keletkező gázok távozzanak belőle (egyébként semmi rémes szaga nincs, csak enyhe, amit simán ki lehet szellőztetni, a mi savanyúkáposztánk ennél jóval büdösebb),  ma már majd üvegekbe szedem és bemegy a hűtőbe. Ott pedig hónapokig is eláll, ha lesz rá ideje, de nem hiszem, hogy lesz, mert a jénai tálból már a felét kikóstolgattam. :))) Végre érezni a kimchi ízt, nemcsak azt, hogy csíp, mint a nyavalya. 
Megkóstoltam frissen is, amikor készült, ez most jobban ízlett nekem, nemcsak azért, mert nem annyira csípős, hanem azért is, mert ebből most nem érzem ki a szardellaszószt. Harmonikusabb most az íze. 

A régi, nagyon csípős kimchit nem túl nagy sajnálattal kiborítottam a komposztra. 

Levettem a Lollo rosso salátámat is a kertből, és ott van mellette a retek is, ez ment a kimchibe... sajnos ez a legnagyobb retek, amit találtam, nem volt rá csapadék, de a mostani eső után, ha nem lesznek hamar fagyok, még lesz ideje megnőni a többi reteknek.

Sütöttem egy kis zabpelyhes izét is... nem is tudom mi ez, nemrég találtam a receptet. 
Nem kell hozzá csak zabpehely, túró (fele-fele), 2 tojás, só és némi olajos magba hempergetni (utóbbiakat én kihagytam). Hát... nem rossz, érdekes, bár nekem édesen (a túró miatt) jobban ízlene, ki is fogom próbálni úgy is, de így sósan gyakorlatilag kenyérhelyettesítőnek finom. Sütőben sütöttem meg 180 fokon, ne kérdezzétek hány percig, amíg ilyen piros nem lett. 

Kettétörtem, jól látszódik benne a túró. A magvak helyett legközelebb sajtot fogok még tenni a tésztájába. Esetleg napraforgó magot, mert én könnyen betegeskedek az olajos magvaktól, kivéve a napraforgót.

Megjöttek a TEMU-s cuccaim is. Jött egy új huzat a kis melegházikómra, mert a régin sajnos szétment a cipzár. Tovább tartott volna, ha nem hagyom kinn egyik nyáron a tűző napon, gyakorlatilag szétégett, vagy elérett az anyaga. Erre az újra már jobban fogok vigyázni.
Jött 10 pár fekete kerti kesztyű is, 220 Ft körüli áron/pár, ami fegyvertény, mert itthon 480-500 Ft-ba kerül már. 
Egy zacsi kis acél tűző, amivel le lehet fogatni a talajba a védőhuzatokat vagy a gyomirtás céljából letett takarást. 
Jött egy újabb kis fóliaalagúthoz való csomag is, 126 darabos, nagyon jó áron volt. Nekem nagyon beváltak ezek az üvegszálas kis rudak, amik összetoldhatók, olyan hosszúkat csinálok, amilyeneket akarok belőle és csak letakarom a megfelelő (fagyvédő, fényvédő, vagy rovarháló) takaróval. Nem is fogok üvegházat venni, se fóliasátrat, mert ezekkel mindent meg tudok oldani  és oda mozgatom, ahová csak akarom.

És persze  jöttek kis kerti díszek is, aranyos, kis giccsek, nem fém, hanem műanyag, de fémnek tűnik és szerintem jobban fogja bírni az időjárás viszontagságait, mint a fém és persze filléresek. Túl sokkal nem fogom teletűzdelni a kertet, mert nagy műanyagszaporítást nem szeretnék, de ezek nagyon tetszettek, ezért megrendeltem őket. 

Ez én meg a Böbe. :D 
Majd valami kis lécre kell felszerelnem, a lecet pedig az oszlopra, amire fel szeretném tenni, mert az oszlop nem szögletes és nem tudom a két ponton felfogatni, csak a léccel. 

A törpök is aranyosak, kár, hogy nem lyukasak... mármint ezek plexilemezből vannak kivágva, és ahol lyukasnak látszik, ott valójában csak átlátszó... szebb lett volna, ha tényleg lyukas, így viszont strapabíróbb. 

Kitettem őket az egyik nyílni készülő krizantém mellé, de lehet, hogy télire mégis beveszem, az összes dísz benn van már. Okulva - ugye - abból, hogy a szép, békás madáritatóm valamelyik télen totál szétment. 

2in1, Elzu is beslattyogott a képbe. :))
És még kaptam 1700 Ft kreditjóváírást is, mert nem kaptam meg a jelzett időpontra a csomagot. Így biztosítják, hogy megint vásároljak a TEMU-n...  

Tegnap reggel levettem a fagyvédő takarást az összes ágyásomról, mert esőt ígértek és esett is. Nem nagyon sok, de egy locsolásnál többet ért. 
Hagyom is, amíg újra nem lesznek fagyok, aztán a káposztafélékre még fóliatakarást is teszek (és a fagyvédő takarót is), megnézem mire jutnak tavaszig. 

Nekiálltam hétvégén kiásni a gödröket az új fáknak, de ez tényleg nem egy napos projekt lett. 
Az első gödörnél nem is az volt a baj, hogy a talaj száraz, mert azon a részen nem volt száraz, hanem a kövek. Nekem fogalmam se volt arról, hogy a kertem alatt (legalábbis azon a részen) ennyire köves a talaj. Egy ásónyomnyi mélyen tiszta kavics, de hatalmas köveket is szedtem ki belőle és ott álltam meg először, mert elfáradtam, az ötödik nagy kőnél, amit (elsőre) nem tudtam kivenni. 
Annyiból jó, hogy a mélységet így a kövek "ásták", minden nagy kő kiemelésével jócskán mélyebb lett a gödör. 

Érdekes módon a képen nem látszik, de mély ez, a térdemig bele tudok lépni. 

A sok apró kő, amit kiszedtem belőle (eddig). 

Ilyen nagy kövek is voltak is benne és itt még volt is, amit nem tudtam az első ásásnál kiemelni. Nem tudom, hogy a fa ilyen köves talajban hogy fogja a gyökereit lefúrni a földbe, bár... megtalálják ezek az útjukat. Végül is, ezelőtt is tele volt az a rész fákkal. 

Másnap folytattam az ásást, kivittem egy feszítővasat is, amivel végül hosszas kapirgálás és még ezer darab kisebb-nagyobb kő kiszedése után a nagy követ is ki tudtam venni. 
Jó, hogy az ember nem tudja előre, hogy a faültetés előtt kőbányászat is vár rá, mert akkor eleve hozzá se fog. 
Ez volt a legnagyobb, alig bírtam kiemelni a gödörből. És itt meg is álltam vele, ez a gödör nem lesz se nagyobb, se mélyebb, majd kap bele a fa érett marhatrágyát és egy jó, nagy vödör komposztot, aztán hadd erősödjön benne, a további kőtörés már a fa feladata lesz. 

Aztán nekiláttam a másik gödörnek is, rengeteg csicsókát kiszedtem onnan, de kicsik voltak, nem kellenek. Van másik csicsókásom, ahol hatalmasak nőnek, abból szoktam enni, de csak módjával tudom fogyasztani, pedig nyersen annyira finom, mint a friss dió. 

Ez a gödör még lesz mélyebb is, de elsőre ennyire telt az erőmből. 

Viszont annak ellenére, hogy még nem érkeztek meg a fák, érdemes volt bemennem a kertészetbe, mert beszélgettem a kedvenc mindenttudó eladómmal, aki elmesélt egy csomó mindent, ami nála él a diófa alatt. Többek között (a körtén kívül) még elmesélte, hogy nála fanyarka is van (mézalmácska), de az alma is jól megvan és a szilva is. Mondjuk ezeket, a szilvát és körtét olvastam is, illetve az almával van saját tapasztalatom, hiszen az én görbe hátú almafám is diók alatt élt, illetve még most is van a közelében egy diófa. A mézalmácskát viszont nem tudtam, sőt a ciklámeneket sem. Mert azt is említette, hogy milyen szépen virágoznak nála. Ezzel nagyon jó tippet kaptam, mert eddig nálam a ciklámen mindig kipusztult és ez drága mulatság, mert 2000-3000 Ft-on felül van a gumójának darabja (az áttelelő ciklámené), ezért fel is hagytam a kísérletezéssel. Így viszont ki fogom próbálni, de már csak jövőre, mert most már késő van hozzá. 
A faültetésről is beszéltünk és milyen jó, mert az egyik fát a kivágott diófa rönkje mellé terveztem, de mondta (és milyen igaz, mert magam is tapasztaltam másik diófánál), hogy rengeteg gomba fogja ellepni, amik aztán lebontják a diórönköt és a gyökereket is, ezért nem szerencsés oda új fát ültetni. 
Így lett a tervezett 4 fából egyelőre 2 fa, mert a 4. helyére beültettem valamelyik nap a kis mályvacserjét. Ami egyébként szép, kis fa lesz, ha megnő. 
Nem bánom, nem lenne lelkierőm még további két gödröt kiásni most. 

Persze, ha már ott voltam és szezonja is van, hoztam egy nagyon szép színű krizantémot is, nem tudtam neki ellenállni és nem is annyira akartam, mert elhatároztam (de ezt már írtam), hogy újra elszaporítom őket a kertemben. 
Volt már ilyenem is, de csak egyszer telelt át, azt is elvitte a nagy krizantémpusztulás 2024 tavaszára, de amikor áttelelt, a következő évben nem hozta ezt a színt, hanem inkább fehéres lett. 
Kíváncsi vagyok rá, hogy megmarad-e tavaszra és arra is, hogy milyen színű lesz, ha jövőre kinyílik... ha egyáltalán. Meglátjuk. 
A krizantémoknál nem annyira lehet megállapítani ránézésre, hogy melyik az áttelelős és melyik nem, ez is lutri virág, vagy kihajt vagy nem. Olyan sok már a mindenféle hibrid, hogy nem tudni mi telel át. 

Még fogok hozni Halottak napjára is két nagy krizantémot, de szerencsére ez a virág nem kötődött össze számomra a "temetővirág" jelentéssel, ezért is szeretem őket annyira a kertben. Vannak, akik be sem viszik a kertjükbe emiatt. 
Halottak napja után meg szoktam kapni másoktól is a krizantémokat, szóval az idén sok új fog bejönni a kertbe és az egyik tavalyi  ilyen kapott krizantém is életben maradt, majd mutatom, de még nem nyílt ki teljesen.
A krizantémok majd saját bejegyzést fognak kapni, de majd csak akkor teszem ki, amikor már az összes kivirágzott.  

Ez az új szerzeményem, hát nem csodás? :)