A tölcsér Böbe fején tegnap hajnalig tartott. Még jó, hogy felkapcsoltam a villanyt megnézni, hogy mit művel. Azt már előzőleg láttam, hogy mind a két kezével kapálózik és próbálja lehúzni magáról, aztán annyira sikerült neki, hogy beakadt az állkapcsába a pereme, szegénykém nyitott szájjal vergődött, benne a nyaktölcsér peremével és persze gondolom a nyakát is szorította a gézdarab, amivel meg volt kötve. Gyorsan leszedtem róla, szerencsére azt megértette, hogy segíteni akarok. 

Visszarakni pedig nem lehet. Egy elaltatott macskára fel lehet adni, de egy ébren lévő, működő macskára azt megnézném, hogy adj a fel valaki. Rucit se tudtam ráadni, levágtam egy pulóverujjat és vágtam rá lyukat, hogy a lábait ki tudja rajta dugni, de azt se tudtam ráadni, mondjuk nem mertem nagyon huzakodni vele, nehogy a sebe felszakadjon. 

Ha mégegyszer lesz valami altatásos dolog, (remélem nem) akkor már okosabb leszek és veszek olyan felfújható "úszógumit" a nyaka köré. Nem tudtam, hogy lehet ilyesmiket kapni és azt sem tudtam, hogy a tölcsér milyen rémálom a cica számára. 

Aztán jó sokáig őrizni kellett a macskamosakodást, mert mindenét elkezdte tisztítani és amikor a hasához ért, akkor mindig belenyúltam. Nem nyalta fel a sebet, tulajdonképpen már majdnem úgy ugrál, mint a műtét előtt. Már járt az összes  polcokon megint, az íróasztal legtetején, leverte a lámpát is, (nem tört el, mindig elkapom) szóval minden a régi. :))))

Abban meg reménykedek, hogy nem lesz baj abból, hogy nincs rajta a tölcsér. 

Ki nem mehet, eléggé uncsizik benn, de kicsivel többet kell vele játszani és akkor elvan. 

A legnagyobb gondot a kaki jelentette, de az is meglett. Böbi ugyanis sose kakilt az alomba, mert szinte egész nap az udvaron játszott és a nagy dolgait ott rendezte. Beletelt némi időbe, (meg gondolom tartogatásba) míg elfogadta, hogy az alomba kell mennie. Olyan kaparásban és rendezkedésben van, hogy az valami eszméletlen!  Tegnap legalább 10 percet ültem a fürdőben, hogy ne zavarjam őt, míg ő ott fészkelődött és kaparászott az alomban. :)))))  Végül is, senki nem szereti, ha ül a vécén és mások ott glasszálnak mellette. :)))

A pocija szép, alig látszik a seb, remélem nem lesz most már semmi baj. Nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan össze fogja szedni magát, annyira elesett volt az altatás után. Tulajdonképpen az ébredés és az utána következő pár óra volt a legnehezebb, bár ezt is biztos cicája válogatja, hogy éli meg. Vannak cicás ismerőseim, akik azt mondják, hogy baromi mókás ahogy félkómásan támolyog, de abban, ahogy Böbike ébredezett nem volt semmi mókás. Hangosan sírt amikor elesett, nem tudott felkelni, vagy arra menni amerre akart és látványosan rosszul volt az altatótól. Szóval támolygott, mint a részegek, de egyáltalán nem volt mókás.