Herkules csak eszik, csak eszik és megint csak eszik. Dagi macsek lesz belőle, pedig ő vadcica, tulajdonképpen még most is az. Már meg lehet simizni a fejét a kajálásnál, de az udvaron még elszalad előlem, de legalább az étvágya jó. Rendesen tele tudja tömni magát, lassan szép bojlerteste lesz. Tegnap láttam megint ahogy leeresztette magát a faoszlopon a tetőről, hát... kíváncsi vagyok, mikor válik földi macskává és akkor majd kinn kell etetni, mert már nem fog tudni feljönni ide az ablakhoz. Húzta a teste lefelé a macskát rendesen! :D Ma reggel is megette a teljes doboz kaját, aztán - mivel nagyon válogat  és otthagyta - szépen átfordult Elza tálkájához és azt is megette, aztán még nézett, hogy van-e valami. 

A kölyök (Böbe) viszont épp az ellenkezője volt, már azt hittem nagyon válogatós lesz, de valamiért nem volt étvágya. Már eszik, nem is keveset, meg  vagyok lepődve, hogy ezek a macskák mennyit esznek. Azt nem tudom, hogy minden macska ilyen fingós-e, de amiket a Böbe ereget, az nagyon durva. 

Böbe a PreVitalt szereti a kaják közül, Elza úgy tűnik a DM-ben kapható kajákat szereti igazán, Herkules pedig mindent szeret, csak ehető legyen, de az ő kedvence az ALDI-ban kapható Shah nevű cicakaja (ezt Elza is megeszi). Kész vándorút mindent beszerezni nekik. Száraz kaját pedig a közeli terményboltban szoktam nekik venni, elfelejtettem a nevét, de ezt a fajtát mind imádják. Van már egy pár csomag száraztáp itthon, ami nem kellett nekik. 

Elza mellől eltűnt a kicsi... pedig nagyon szép kis kölyök cica volt, de az az igazság, hogy meg vagyok könnyebbülve. Nem szerettem volna negyedik macskát. Tulajdonképpen Elzát se akartam, ő maga is csak befurakodott szegénykém, de ha már itt van, akkor nem éhezhet. A kicsit szerintem vagy megfoghatta valami, van itt  minden, nyest, róka, borz, ragadozómadarak... vagy valamelyik szomszéd csapta agyon. Tudom az állatvédők erre hörögnének és én se lennék rá képes sosem, de vidéken ez van, másképp nem lehet kordában tartani a szaporulatot. Nálam is úgy van 3 macska, hogy a két nagy kóbor volt csak idejárnak enni, a kölyköt is itt találtam a fűben az udvaron. 

És itt nem is etetik meg őket. Annak, akinek a téli tüzelőre is alig jut, (vagy nem is jut) nincs pénze arra, hogy akár a legolcsóbb macskakaját is megvegye. És sokakban az a tévhit él, hogy a macska vadászik magának, de hát ez nem így van. Nincs annyi rágcsáló a ház körül, hogy a cica mindig jóllakjon. Eljárnak ők persze az erdőbe-mezőre vadászni, de a két nagy cicámon látszott, amikor idekerültek, hogy éppen csak pislákoltatta bennük az életet, amit meg tudtak fogni. 

Itt most jó dolguk van, naponta kétszer jönnek enni, de van, hogy délben is, és vannak napok, amikor még ötször is esznek. Már úgy csinálom, hogy száraz kaja van kinn mindig, nedveset pedig kétszer kapnak, néha délben is, amikor nagyon nagy és kitartó a lesés itt az ablakban. :)))))

Vettem egy új kanapét és Böbe rögtön megtalálta a hátulján azt a rést, amin be lehet mászni az ágyneműtartóba. Plédek és egyéb takarók vannak benne csak, oda mehet a Malac, viszont először nagyon rám hozta a frászt, mert nem találtam a macskát. Minden zugot átnéztem a lakásban, macska sehol. Bazmeg! Már kezdtem kétségbe vonni magam, hogy egyáltalán beengedtem-e a  Böbét (féltem a rókás kaland óta), amikor nagy álmosan előbújt az ágyneműtartóból. Persze nem hívásra, olyan macskánál nincs, hanem elővettem egy jutifalatot, annak a csomagolását csörgettem, ez a leghatékonyabb kommunikáció, ha akarok valamit a macsektől. 

Tegnap Elza odajött hozzám az udvaron és egy kicsit  megsimogathattam. Első lépés affelé, hogy majd be tudjam tenni a cicaszállító dobozba és be tudja vinni ivartalaníttatni az állatorvoshoz. Bár... nagy a hasa, szerintem kölykei lesznek. Egyre sürgetőbb lenne már megépíteni azt a cicaházat, de idő, idő, idő... 

Nem bánnám, ha Elzának tudnék találni egy gazdit. Látom rajta hogy ő gazdás cica volt, benti cica. Óriási szeretetigénye van, nekem kicsit tolakodó, olyan igazán túltúltúlmacskás, de nagyon szép arcú cica. Kicsit formátlan, mert sokszor lehettek kölykei már, de amit tudom, megszabadítom őt ettől és oltást is fog kapni, meg mindent. És Herkuli is, de nála lassabban épül a bizalom, de épül.  

Időnként - szerencsére nem gyakran - felmerül bennem egy érzés, a "Mit keresek én itt?" érzése. 

Furcsa érzés, mert nem tudom honnan jön, mintha valami egészen távoli sugallat lenne egy másik dimenzióból. Nem marad velem azon a módon, ahogy időnként gondolatok az emberrel szoktak maradni és nem tud tőlük szabadulni és elkezd rajtuk lamentálni, vagy éppen pörögni. Jön és elillan, most is csak azért írok róla, mert ez már a sokadik ilyen, de az mindenképp igaz, hogy azóta jönnek ezek, amióta a Birtok megvan. 

A másik furcsasága, hogy nem is tudom mire vonatkozik az "itt"? Az adott pillanatra? A Birtokra? Erre az életre? Egyáltalán... rám vonatkozik? 

Tegnap este ülök a Böbével az ölemben (mostanában rámszokott) és akkor ütött belém a gondolat. Mit keresek én itt egy macskával az ölemben? 

Ugyanakkor Pesten is idegen már... ez a gondolat olyan érzést kelt, mintha végképp lekanyarodtam volna valamilyen útról, amin pedig lennem kellene, Ugyanakkor, az út ide vezetett. 

Persze más kanyart vett volna, ha eladom a Birtokot rögtön, de ez volt a vágyam, amiről elmondhatom, hogy gyakorlatilag teljesült. Az igaz, hogy sokat kellett bele tenni, de ezt akartam. Minden adott volt, a munkahelyről az itthoni munkavégzés lehetősége, minden ide vezetett és nem is érzem rossznak. Szeretek itt. 

Pesten, tavasszal, a bezártság idején, megőrültem volna, ha nem lett volna a Birtok. És mégis itt ez a gondolat...

Eljátszottam ma azzal a gondolattal, hogy ha eladnám mi lenne, de nem vágyom vissza Pestre. Amire vágyom, hogy itthon lehessek,  ne kéne már dolgozni, hanem hobbizhatnék végre kedvemre és még vágyom valamire, de arról nem írok, mert még zavaros.

És akkor időnkén beüt ez a gondolat és teljesen elidegenít egy pillanatra. Hirtelen úgy érzem, hogy nincs itt helyem, hogy nem az én világom. 

Nem tudom mi ez, de jelentősége van, azt érzem a milyenségéből. Mintha nem az én gondolatom lenne, hanem valahonnan kívülről jönne. 

Talán az illúzióvilág betörései ezek, amik csak arra jók, hogy elégedetlenné tegyék az embert.

Talán a jövőből jön. Vagy talán egy figyelmeztetés, hogy ne ragaszkodjak túlzottan... nem akarom túlagyalni. Megyek, amerre az élet visz. Most itt vagyok, mert ide hozott és elfogadtam, kertestül, macskástul. 

Sokat gondolkodom azon, hogy vajon van-e jó út. Pl. az, hogy befogadtam a cicákat, holott elég régóta, szinte irtóztam a macskáktól, bár az utóbbi években ez enyhült. 

És akkor most cicáim vannak. Befogadom az életembe amit nem szeretek? Ha így nézem, ez negatív. De ha úgy nézem, hogy nyitott vagyok arra, hogy megismerjem, hogy nem ragaszkodom a dologról (macskáról) kialakított negatív elképzeléseimhez, akkor pozitív, mert rugalmas és nyitott a megismerésre. Melyik az igaz? 

A kiscicát (Böbét) "adták" és én befogadtam, ki is dobhattam volna... na mi az igaz?  

Szerintem amikor az ember elfogadja a dolgokat az élettől, - akár csak a létezésüket, hogy vannak  -  akkor már zavarás nélkül akár az élete részeivé is válhatnak. Nem lettem macskarajongó, de most itt vannak és megkedveltem őket. Szükségük van rám, jobb életük lett. Ők meg cserébe hoznak ide egy kis újdonságot a lényükkel. Egy szegmense a világ eddig nemszeretem, kizárt részének, amiről kiderül, hogy nem is olyan rettenetes. Vajon hány ilyen szegmense van még, amit nem engedek be, mert gondolok róla valamit? 

Hmmm. még egy cica is taníthat, ha az ember hajlandó megérteni. :)

Szóval az út erre kancsarodott és akkor időnként beüt ez a "Mit keresek én itt?" érzés. Egyelőre nem akarok kezdeni vele semmit. nem jó érzés. Mert idegenné tesz egy pillanatra, de maga az érzés is idegen, mint egy idegen energiaköteg, ami mintha valahonnan a tér-idő szöveten túlról jönne, valami szintén nagyon idegenből. Nem az enyém az biztos. Olyan, mint egy idetévedt lény, aki azt kérdezi, hogy "Mit keresek én itt?", de már illan is tovább. Vagy csak nem vagyok még kész látni valamit... bolyongás az élet..., nem a világban, hanem önmagunkban. 

Ma hazaszaladtam, a másik haza. Mosni kellett, itt még most sincs mosógépem, de egyébként haza kell néha nézni, hogy rendben van-e minden, a mosás így legalább ürügy a menésre és kényszerítő erő is, ha lusta lennék menni. 

Holnap akartam menni, de csomagom fog érkezni és egyébként is azon gondolkodtam, hogy ha hétközben megyek és onnan dolgozom, akkor meg vagyok őrülve az időbeosztástól... így is meg vagyok már őrülve tőle. Szóval nem volt kedvem hajnalban kelni és menni. Így meg volt időm megvenni, amit akartam, ki is mostam, ücsörögtem kicsit otthon és TV-ztem, mert ott mást nem nagyon lehet. Bár ráférne már néni takarítás a lakásra, de majd egyszercsak. Mostanában sosincs annyi időm, amikor ott vagyok.

Gyakorlatilag rohanok vissza minden alkalommal ide, mert nincs ott mit csinálni, mármint ami szórakoztatna is.  

Vettem 3 gyönyörűséges rózsatövet, legalábbis a képen,ami a csomagolásán van, azon gyönyörűek, remélem szépek lesznek. Tavaly már vettem ettől a kertészettől két futórózsát és azok is nagyon szépek lettek, virágoztak is. 

Illetve vettem még 4 tubus akrilfestéket is, új színek.

Na jó, ennyi, valamiért most nincs kedvem írni.