Nah, így jártam. Bementem a Pennybe és vesztemre megint lehetett krizantémokat kapni, és fekete hunyort is. Nem állítom, hogy a legszebbek, sőt még azt sem, hogy szépek, de majd a kertben gatyába rázódnak. Némelyikről az se látszik, hogy milyen lesz, mert még nem nyílt ki. 

És ilyenjeim még nincsenek. Úgy néznek ki a bimbók. Persze ebben is benne van, hogy nem is áttelelősek, de majd tavaszra kiderül. A puding próbája, hogy megeszik-e. 

Nem azért teszem ki a fotóikat, mert érdemes mutogatni, hanem, hogy majd tavasszal emlékezzek rájuk és keressem, hogy kihajtanak-e.

A hunyor az összes közül a legszebb volt, ennek a levelei legalább épségben voltak és nem elszáradva, nagyon remélem, hogy megmarad. A fekete hunyor egy csodálatos növény, télen virágzik... és ezzel ez a példány nyitja meg a hunyorok sorát a kertemben! 

Lassan elfogynak a mindennapi bejegyzések, pihenőre vált a természet  és vele együtt a kert is. Egy kicsit lehet, hogy pihenőre váltok én is. Majd meglátom mennyire lesz témám, kedvem írni. 

Persze télen is vannak gyönyörűségek, hó, zúzmara, madáretetés... de napi témának ez kevés. Lesz pár hónap tervezgetés, amiről majd lehet, hogy írok is, de picit el akarom engedni a teendőket és a listákat. A kihúzgálást, hogy mit csináltam meg és mit nem. El akarom vetni magam kicsit a fotelben, leülni a TV elé, élvezni a meleg szobát és pihenni. Lustizni. Úgy tűnik a téli visszahúzódás nálam is megkezdődött, hogy aztán meddig tart, az majd kiderül. 

Persze vannak terveim, pl. köveket akarok még gyűjteni a sziklakerthez, mert már most látszik, hogy túl pici és nekem túl sok tervem van az ültetéshez. vehetnék is, de akkor muszájmelóvá változna az egész projekt, azt meg nem akarom. Mert akkor idehoznának egy kocsi követ, amitől nem férnék és azonnal építeni kellene, ha pedig hozok pár övet és berakom, akkor elkezd alakulni. Az ilyen módon épített dolgok nekem jobban bejönnek, jobb ötleteket hoznak, mert szinte maguktól épülnek, alakulnak. Odakívánkoznak, ahová nem jutott és akkor az ember megy és szerez még hozzávalókat. És a növények is alakítják, ahogy jönnek, ahogy találok olyanokat, amikre vágyom, úgy épül az egész. Alakítja, elkéri a kertben a saját helyét. Így szeretem, nem a műkertet, de ezt már többször is írtam. 

Már tettem ki képeket róluk, de most már lassan megyünk a november közepe felé és még most is kinn vannak, sőt, kinn is maradnak. 

A fodros kel és a toszkán fekete tépőkel. Még nem eszem őket, majd akkor, amikor már csak a boltban tudnék venni frisset, akkor fog jólesni, tavaly is így volt. Addig hadd nőjenek még, mert ilyenkor is nő ám, hiába van hideg. Most már nincsenek kártevők, amik felzabálnák a leveleiket és egyre szebbek. Nyáron nagyon gyatrák voltak, de nem szabad se agyonpermetezni őket, se kidobni, mert a hűvös idővel mindig gatyába szoktak rázódni.