Macskariadalom
A tegnapi nap nagy izgalommal indult, mert Böbike nem jött haza a megszokott időben. Mostanában kicsit szokott ugyan késni, de nem többet, mint fél óra, ezt azt jelenti, hogy legkésőbb fél 7 körül már itt van és eszik.
Fél 10-kor még nem volt sehol, össze volt szorulva a gyomrom... a szomszéddal ( akié a vadregényes telek) megnéztük az összes tárolóját, hogy nem záródott be valahová. A másik szomszédot is megkérdeztem, de senki nem látta, én láttam rémeket. Az a legrosszabb ilyenkor, hogy arra gondolok, hogy esetleg sérülten szenved valahol, vagy hogy sose fogom megtudni mi történt vele.
Nem csigázok tovább senkit, végül 10 óra körül megláttam őt, hogy éppen felugrik a kapu fölött a tetőre. Mintha nem is akart volna hazajönni, de amikor meglátott, olyan volt, mint akinek beugrik valami és már rohant is befelé.
Egész nap úgy aludt a fotelben, mint egy kis mormota. :) Rettenetesen fáradt volt, biztos történt valami, de sérülés nincs rajta.
A homlokán van egy seb már napok óta, de az gyógyulófélben van, az is valami támadásból lett szerintem. Ki tudja merre járnak és mit csinálnak ezek a cicák.
Aztán valamiért a tegnapi nap nem tudott/hagyott megnyugodni, mert Elza is elhúzott még délelőtt, mielőtt a Böbe meglett volna és csak este se láttam megint, pedig Elza nem megy soha sehová. Ő itthon rostokol a verandán. Aztán késő délután hazahozta a hasa. :))))
Nem tudom mi volt tegnap a levegőben is, de estére olyan fojtogató, párás, csípős, savas szaga volt a levegőnek, hogy majd meg lehetett fulladni. Csípte az orromat, kaparta a torkomat, mintha tele lett volna vegyszerrel minden. Borzasztó volt.
Azért egy kis kertészkedés is lett, kora reggel kinn maradtam gyomlálni, mert arra gondoltam, hogyha kinn vagyok, akkor a Böbe csak odajön, de nem jött. Viszont kiszedtem a virágosból egy jó adag füvet és elhordtam az előzőleg kiszedetteket is, még az eső előtt.
Csináltam dugványt az egyik bugás hortenziáról, nagyon remélem, hogy sikerül.
Megöntöztem a tuják alatt a bugás hortenziát és a japán szellőrózsát is, de nem igazán volt türelmem. Leginkább kinn mászkáltam az úton és Böbét hívogattam.
Ezt az ökörfarkkórót is kinn fotóztam, mikor Böbét hívogattam, nem messze a háztól nő, nagyon szép, tavaly is ott volt.
Mostanában kísérletezek a konyhában. Nagyon szeretem a tócsnit, képes lennék minden nap is enni, de hamar unalmassá válna.
A múltkor rántott húst és rántott zellert csináltam és maradt a tojásból, ezért összereszeltem a maradék zellert is és adtam hozzá kis lisztet és zsemlemorzsát és kisütöttem, nagyon finom lett.
Utána kezdtem el variálni a tócsnival. Pl. nem is kell bele olyan apróra reszelni a dolgokat, elég gyufaszálra is.
A múltkor zeller-krumpli kombót csináltam, de volt már krumpli-répa is. Aztán amikor majd lesz cukkini/patisszon/tökisszon, akkor abból is fogok csinálni, de céklával is ki akarom próbálni, illetve savanyú káposztával.
Ez itt a képen pl. késsel laskára vágott fejes káposztából (egy fél) és 2 szép nagy sárgarépából és fej felszeletelt vöröshagymából van, kis borssal, sóval, 2 tojással, két evőkanál liszttel és szintén két evőkanál zabpehelyliszttel és egy pici olajat öntöttem hozzá.
Sütőpapírra raktam és 200 fokon hőlégkeveréssel megsütöttem ropogósra. Szerintem teljesen felesleges olajban sütni. Isteni lett!