Tegnap megmetszettem a szőlőt, mert már kapaszkodott mindenre, amit csak elért és nem is kell, hogy nőjön, most már csak növessze a fürtöket. Bár nem nagyon értek hozzá és nem is nagyon szeretem ezt a növényt. 
A lemetszett szőlőágakat és leveleket pedig összedaraboltam és levittem mulcsnak az egyik mézbogyó alá. 

Aztán szedtem magot az évelő szarkalábakról (amelyiken már megérett) és ezeket vissza is vágtam. Rengeteg mag szét is szóródott, ha kap esőt egy pár napon belül, akkor jövőre biztos ki fog kelni egy csomó szarkaláb a kertemben. 

A következő lépésemet jövőre lehet, hogy nagyon bánni fogom, esetleg a napot is elátkozom majd, ugyanis fogtam a tavaly szedett törökszegfű magokat és mind szétszórtam a kert különböző részein. Hogy aztán lesz-e törökszegfű még a fejem tetején is, az majd elválik.  
Azzal a megfontolással szórtam szét, legyen sűrű takarónövény mindenütt, mert vannak a kertben helyek, amik nincsenek beültetve és jelenleg sincs ötletem, hogy majd azok a részek hogy alakuljanak. Ott még növekszenek a cserjék, még nem akartam beültetni évelőkkel közöttük, mert nem tudni mekkora hely marad majd ott. Ráadásul ami most napos, az majd pár év múlva már árnyékos lesz. Addig is inkább virág legyen benne, mint gyom. 

Éppen vasárnap délután figyeltem, hogy ez a kemény talaj milyen isteni porhanyós a sok ernyős verbéna magonc között. Kiszedtem őket, mert Isten ments, hogy virágozzanak és magot érleljenek, alig győzöm így is kiirtani a kertből ezt a virágot. Rengeteget kiszedtem és ott helyben vissza is daraboltam a talajra, ha már olyan jó volt közötte, akkor hadd maradjon meg porhanyósnak. 

Tegnap reggel még a füvet is lenyírtam, lett újabb 3 tartály nyesedékem, azt is kiraktam jó vastagon, főleg az Ilex Crenata-k köré. Az idén már kaptak egy adagot és úgy tűnik, hogy szeretik. 

Aztán még kiszedtem az egyik telep törökszegfűt is, mert már érleli a magjait, szedtem is belőle, de szét is szórt annyit, hogy ugyanazon a helyen újra legyen törökszegfűm. Tavaly is rengeteg kelt, még ritkítani is kellett. 

Megint csupa fű egyébként minden, nem tudok végigérni se a kerten. A virágosban egyébként nem is tudom minek küzdök vele. bár a folyondárral kell. Vasárnap délután kiszedtem egy csomót a sziklakert környékén, mert annyira nő, hogy eltakarja a növényeket. Ronda volt már, ráadásul így a gyökerei is erősödnek. Olyan szárai voltak, hogy csak néztem. Nagyon jól érzi magát nálam ez a növény. No most kigyepáltam megint egy csomót, de ez is 5 percig fog tartani és kibújik újra.

Késő délután még kimentem tápoldattal meglocsolni a pár szál kukoricámat és az okrákat, mert ezek nem kaptak valamelyik nap belőle. Illetve kapott még tápoldatot az átültetett völgycsillag is és a mellette lévő, nemrég kiültetett japán juhar is. Aztán még megöntöztem sima vízzel a bimbóskel palántákat és a már kiültetett káposztákat és a leveles kelt. Ezek nemrég kaptak tápoldatot, majd a jövő héten megint juttatok nekik. 
Bevertem egy nagy karót is a földbe (amennyire tudtam) és hozzákötöttem az óriás fejvirágot, mert már mindenfelé dőlt és nagy viharokat ígérnek szerdától megint. 
Kikötöttem a sisakvirágokat is és megtámasztottam a bunkós díszhagymát, a varfüvekről meg levagdostam az elnyílt virágokat, mert ha szétszórja a magját, akkor jövőre az ernyős verbéna mellett varfüvet is irthatok a kertemből. 
Azt hiszem az óriás fejvirágról is le kell vagdosnom majd, mert ha az elkezd itt szaporodni, ahhoz markológépet kell hívni, akkora nagy növény. Rezeg is a léc alatta, hogy kell-e ez nekem. Olyan, mint egy gigantikus méretű vajszínű ördögszem.  

Elza hozott egy egeret a szájában tegnap délután. Néztem, ahogy rohant oda hozzám, hogy mi van vele, mitől olyan fura a szája, hát az egér lógott belőle. Kis aranyos pirókegér volt, sötét csíkkal a hátán. Letette, az egér meg ott feküdt kinn a fűben, de amikor odamentem (ki akartam dobni a tetemet), akkor elszaladt, de nem messzire. 
Aztán meg is feledkeztem róla, azt hittem majd elmegy, de biztos megsérülhetett, vagy sokkot kapott, de ott volt a fűben kb. 1 méterre az előző helytől és élt. Nem volt véres, semmi nyom nem látszott rajta kívülről, szuszogott is. 
Végül odatettem egy elfektetett cserepet és szépen bele is mászott rögtön, mintha csak tudta volna, hogy ez egy esély. Kivittem a ház elé egy bokor alá a hűvösbe, ha nincs baja, akkor majd elmegy. Szegényke, olyan kis ijedt volt. Sajnálom ezeket a kis állatokat és ilyenkor haragszom a macskákra, mert élvezetből ölnek, de nekik meg ilyen a természetük. Elza olyan lelkesen hozta! 

A liliomok továbbra is virítanak, nagyon szépek.  

Ezt a sarkot a rózsaszín cickafarok felhő uralja. 

A sokat mutatott 'The fairy' rózsa. 

Azok a hatalmasak a kép jobb felső sarkában szintén liliomok lesznek. 

Zörgővirágok meg a többiek. 

Ezek a tavaly magról vetett cickafarkak, említettem tavaly, amikor kiültettem őket, hogy egész kis cickafarok telepem lesz és lett! 

Az Árnyas kert a nagy kedvencem a tollbugákkal és az Annabelle hortenziákkal.