A tölcsér Böbe fején tegnap hajnalig tartott. Még jó, hogy felkapcsoltam a villanyt megnézni, hogy mit művel. Azt már előzőleg láttam, hogy mind a két kezével kapálózik és próbálja lehúzni magáról, aztán annyira sikerült neki, hogy beakadt az állkapcsába a pereme, szegénykém nyitott szájjal vergődött, benne a nyaktölcsér peremével és persze gondolom a nyakát is szorította a gézdarab, amivel meg volt kötve. Gyorsan leszedtem róla, szerencsére azt megértette, hogy segíteni akarok. 

Visszarakni pedig nem lehet. Egy elaltatott macskára fel lehet adni, de egy ébren lévő, működő macskára azt megnézném, hogy adj a fel valaki. Rucit se tudtam ráadni, levágtam egy pulóverujjat és vágtam rá lyukat, hogy a lábait ki tudja rajta dugni, de azt se tudtam ráadni, mondjuk nem mertem nagyon huzakodni vele, nehogy a sebe felszakadjon. 

Ha mégegyszer lesz valami altatásos dolog, (remélem nem) akkor már okosabb leszek és veszek olyan felfújható "úszógumit" a nyaka köré. Nem tudtam, hogy lehet ilyesmiket kapni és azt sem tudtam, hogy a tölcsér milyen rémálom a cica számára. 

Aztán jó sokáig őrizni kellett a macskamosakodást, mert mindenét elkezdte tisztítani és amikor a hasához ért, akkor mindig belenyúltam. Nem nyalta fel a sebet, tulajdonképpen már majdnem úgy ugrál, mint a műtét előtt. Már járt az összes  polcokon megint, az íróasztal legtetején, leverte a lámpát is, (nem tört el, mindig elkapom) szóval minden a régi. :))))

Abban meg reménykedek, hogy nem lesz baj abból, hogy nincs rajta a tölcsér. 

Ki nem mehet, eléggé uncsizik benn, de kicsivel többet kell vele játszani és akkor elvan. 

A legnagyobb gondot a kaki jelentette, de az is meglett. Böbi ugyanis sose kakilt az alomba, mert szinte egész nap az udvaron játszott és a nagy dolgait ott rendezte. Beletelt némi időbe, (meg gondolom tartogatásba) míg elfogadta, hogy az alomba kell mennie. Olyan kaparásban és rendezkedésben van, hogy az valami eszméletlen!  Tegnap legalább 10 percet ültem a fürdőben, hogy ne zavarjam őt, míg ő ott fészkelődött és kaparászott az alomban. :)))))  Végül is, senki nem szereti, ha ül a vécén és mások ott glasszálnak mellette. :)))

A pocija szép, alig látszik a seb, remélem nem lesz most már semmi baj. Nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan össze fogja szedni magát, annyira elesett volt az altatás után. Tulajdonképpen az ébredés és az utána következő pár óra volt a legnehezebb, bár ezt is biztos cicája válogatja, hogy éli meg. Vannak cicás ismerőseim, akik azt mondják, hogy baromi mókás ahogy félkómásan támolyog, de abban, ahogy Böbike ébredezett nem volt semmi mókás. Hangosan sírt amikor elesett, nem tudott felkelni, vagy arra menni amerre akart és látványosan rosszul volt az altatótól. Szóval támolygott, mint a részegek, de egyáltalán nem volt mókás.

Borzasztó éjszakán vagyunk túl, alig aludtam valamit. 

Böbike ébredése az altatásból nagyon nehéz volt. Többször ébredt, aztán a legkülönfélébb és leghidegebb helyeken visszaaludt. Nem mertem felemelni a sebe miatt, csak egyszer emeltem át a takarójára, mert nagyon hideg helyen feküdt. Hangosan sírt minden mozdulattól, nem tudta mi van vele, mi van a fején... ez a gallér tudom, hogy fontos, hogy ne nyalogassa a sebet, de akkor is állatkínzás. 

Aztán éjjel a frissen műtött pocijával felkapaszkodott az ágyra mellém, pedig a takiját este direkt odahúztam az ágy mellé, hogy csak le kellejen nyúlni és megnyugtatni őt, amikor felsírt. Az ágyon egy darabig elvolt mellettem, odabújt egészen közel, befészkelte magát a takaróba, meg se mertem mozdulni. Később felkeltem és megitattam vízzel és ivott is jó sokat. Aztán valamikor lement éjjel, de reggel megint felmászott hozzám és odabújt, még hempergett is kicsit, ahogy szokott. :) 

Napközben már egész jó volt, reggel ettünk-ittunk. Úgy helyeztem el az edénykéit, hogy ferdén álljanak, így hozzáfér a száraz és a nedves kajához is, a vizes tál pedig teljesen tele van, hogy bele tudjon lefetyelni a gallértól is. borzasztóan zavarja őt a gallér, nem lát tőle, fél is mert nem tudja érzékelni a környezetét. Délután pl. az ölemben feküdt és a TV-ben valami lövöldözéstől úgy ugrott fel és rohant be a mások szobába fejjel az ágynak, hogy akkor meg attól féltem, hogy agyrázkódást kapott a macska, de nincs baj, lehalkítottam a TV-t.

Sokat aludt napközben, egy időre a munkát is félretettem, mert betelepült az ölembe és ott aludt.  Egyébként is imád az ölemben lenni, elterpeszkedik, a fejét a mellemre hajtja és a kezével nyúkál és simogatja az államat vagy a nyakamat, amit elér éppen. Most meg olyan, mint egy gyerek, még jobban bújik, simizni kell, tartani a seggét, ő meg időnként - ahogy szokott - feláll és a fejével nekijön az arcomnak, szerintem ilyenkor megjelöl. Most az egész műanyag tölcsérrel a fején jön neki az arcomnak. :))))

Most már túl leszünk ezen is, ez a galléros dolog a legkellemetlenebb az egészben, nem hiszem, hogy 10 napig ezt ki fogjuk bírni, ő pláne nem. Majd csinálok neki valami rucit, amit felvehet és ami védi sebét a nyalogatástól. 

Varratszedés nem lesz, mert a sebe ragasztva van és tulajdonképpen mindent kapott, antibiotikumot is, csak nem szabad kiengedni, se lemosni  és tőle magától kell védeni a sebet. Olyan halálian néz ki a kopasz pocijával, a combján meg a nagy téli bundija, mintha valami nagy szőrös gyatya lenne rajta. :)))

Este ehetett utoljára, ma reggel már csak vizet tettem ki neki, de hamarosan azt is el kell tennem. Ami azt illeti, mindjárt megszakad a szívem. Ott mászkál csalódott fejjel a tálkája körül és nem érti, hogy mi van. Nyávog és kéri a kaját. Ráadásul reggel kiengedtem kicsit, de most már benn tartom, mert nem akarom, hogy esetleg valahol egyen valamit. A nomádjaimnak is van kitéve kaja, onnan is tudna szemezgetni.

És félek is, mert ez mégiscsak egy műtét. Böbike lánycica, ez nehezebb ügy, mint a kandúroknál. Persze rutinműtét de akkor is fel fogják vágni a hasát... azt gondolom, hogy örökre meg fogja ez változtatni, de azt is tudom, hogy az ivarzás a cicáknál rémes és persze kiscicákat se akarunk. Szóval félek, féltem őt és attól is félek, hogy nagyon meg fog változni a természete... mert olyan kis okos, aranyos, játékos cicó! 

Na, hát túl is lettünk rajta. Az előbb kezdett ébredezni, támolygott egy kicsit, kiment a konyhába, onnan a fürdőbe, most ott alszik a szőnyegen.

Nem tudom, hogy fog abban a gallérban enni-inni. Szerintem majd arra az időre le kell venni róla, vagy majd a kezemből eszik, mert a sebét nem nyalogathatja. Szegénykém, alig tudott lábra állni, remélem reggelre már sokkal jobban lesz. 

Nem teszek ki róla képet, sőt a támolygást se vettem fel, mert nem illő, hogy mások lássák a nyomorát és ez úgyis el fog múlni. Most már az a lényeg, hogy szépen begyógyuljon a sebe, aztán rohangászhat kinn az udvaron, amennyit csak akar, többé nem lesz veszélyben a kandúroktól.