Úgy döntöttem az idén már nem írok időjárást, majd csak a fontosabbakat, hogy ne vesszen el el a feledésben. 

A mai nap azonban nemcsak a karácsonyfabontásról szól, (bár én sose bontom  le még ilyenkor) hanem az időjárásról is. Azt tartják, ha vízkeresztkor enyhe idő van, akkor hosszú lesz a tél, ha pedig havazik és hideg van, akkor a tél rövid lesz. 

Most igaziból nem is tudom mit gondoljak, mert az eddigiekhez képest hideg van kinn, 1 fok van, (de ez januárban hideg?) erős és dermesztően hideg szél fúj és mára havazást is ígértek. Akkor essen! 

Szeretném ha az idén hamar jönne a tavasz, nem úgy, mint tavaly. Tavaly még áprilisban is voltak -6-8 fokos fagyok, az igaz, hogy szórványosan, de ültetni nem lehetett miatta csak a hónap utolsó negyedében és majd megütött a guta, hogy nem lehet kimenni a kertbe. 

Egyébként is nehéz volt az a tavalyi tavasz, mert a hideg miatt sokáig kellett fűteni, hamar elfogyott a fám, amit hozattam nedves volt és nem égett. Ha apu nem vágott volna nekem össze egy csomót a kiszedett, régi, de legalább száraz faoszlopokból akkor nem is tudom mi lett volna. Persze így is egy vagyont költöttem fabrikettre és rengeteget cipekedtem vele és még kézzel is fűrészeltem fát, hogy spóroljak a brikettel... tényleg nagy kaland volt az a tavalyi tél.

Még mos győzöm áldani az elhatározásomat, hogy beköttettem a cirkót és nem kell a fával vacakolni, mert nagyon kényelmetlen volt, bár szerencsére kalandként éltem meg tavaly, de azért nyomasztó volt az örökös padlásra mászkálás, hogy utántöltsem a vizet. A kéményseprés, hogy nehogy elduguljon, na meg nem is az igazi már ez a kémény, néha éreztem a füstszagot. Azt hiszem az az időszak majd úgy marad meg bennem,mint a "daliás idők", amikor minden ellenére sikerült túlélnem. :)

Visszatérve a  mai időjárásra - ugyan már nincsenek olyan kínjaim a fűtéssel, mint tavaly - erősen remélem, hogy esik némi hó és mindez beváltja az ígéretet, hogy hamar jön a tavasz. Mert én már majd meghalok, hogy kertészkedhessek megint. 

Miután fejenként megettek egy-egy alutálcás kaját és kaptak egy nagy tál száraztápot, most megy az állhatatos lesés az ablakban és persze a csendes, szemrehányó éhenhalási játszma. De megállom, hogy nem kapnak többet, mert egyrészt jobban rá kell szokniuk a száraztápra, mert az tartalmasabb mint a nedves, másrészt ha újat bontanék nekik, (akár felesben) azt már otthagynák. 

Elza jobban megeszi a szárazat, Hekules csak akkor nyúl hozzá, ha végképp rájön, hogy félórányi (vagy órányi!!!)  szuggerálás után se kap egyebet akkor viszont jóízűen befalatozza vagy elmegy. 

Nehezen állom a tekintetüket és tudják a nyavalyások! 

Kimentem ma kicsit a kertbe, de túl sok mindent nem lehet csinálni most sem, hiába van enyhe idő, a talaj nagyon nedves. 

Így aztán elvittem megint 2 vödör sittet a gödörbe (időnként úgy érzem sose fog elfogyni), megint a darabosakat szedtem ki belőle, de belebotlottam egy nagy megkötött darabba, gondolom cementet öntöttek rá a maestrok, na mindegy, majd kiszedem valahogy, de nem ma... Pár darabot, amin érdekes formációkat alkot a cement átvittem a sziklakertbe, arra tökéletes, hogy a párnát képező növények benőjék. 

Aztán nekirugaszkodtam az új rózsák körüli gyomlálásnak, mert a tyúkhúr teljesen benőtte, de lehetetlen feladat, annyira sáros a föld. Végül ott hagytam azt is.

Aztán hátra mentem a kert végébe és kiszedtem megint egy csomó csicsókaszárat, amivel rengeteg csicsóka is kijött, de legalább eszem belőle. Majd csak minden nap egyet, mert állítólag nagyon jót tesz a vércukornak, viszont nagyon erős puffasztó hatása van. Az a tapasztalatom vele, hogy egytől még semmi bajon nincs. Nyersen szoktam megenni, engem kicsit emlékeztet a friss dióra az íze. Főve nem szeretem, mert egészen elváltozik az íze a főzéstől.

Összetördeltem a csicsókaszárakat és a komposztra raktam. Azért annyira csodálatos a természet, hogy január van és most is lehet szüretelni a kertben. Késő nyáron pedig annyira gyönyörűek voltak, szerintem kb. 2.5 méteresre nőttek a csicsókaszárak és a végükön az a sok sárga virág, nagyon szép volt. 

Most, hogy elég kopáros a kert, ragyogóan lehet látni a cicaútvonalakat is,  azt hiszem azokat a részeket ki fogom majd hagyni nekik. Az egyik, ahol a tetőről leugranak, a másik meg ahol átmásznak a kerítésen a szomszédba (-ból). Böbi végig velem játszott, el nem tágított mellőlem, ott ugrált a komposzthalom tetején, na meg üldözte a csicsókaszárak végét, ahogy tördeltem és azok mozogtak. Haláli! Az égvilágon mindennel tud játszani!