Itt mellettem ez a mező szerintem maga a mennyország a rókáknak. Nem véletlenül hallom én a rókaugatást már napok óta. 

Apu azt mondta, hogy szerinte őzet hallok, de megkerestem az őz hangját is, de ez, amit én hallok, ez bizony rókaugatás. Tegnap délután fényes fél hétkor 5 róka volt kinn a mezőn. Szerintem ők egy család, biztos most tanítják vadászni a kölköket. Én még ilyet sose láttam! Ott galoppoztak kinn, kettőt le tudtam fotózni, a többi messze volt, nagy zoomal se tudtam lekapni őket. De nem igazán érdekli őket az ember. Az autók jönnek-mennek kifelé az erdő felé, a kirándulók az úton lármáznak, én felálltam a kerítés szélére és onnan kiabáltam, hogy: Róka! Róka! És lengettem a karomat is, mert a Böbe kinn volt, a róka meg közel. A róka megfordult, nézett egy darabig, hogy ez a bolond meg mit handabandázik itt és közben elkapott egy pockot. Láttam a mozdulatairól, ahogy megette. Itt természetfilmet lehetne forgatni Karak és Vuk életéről, azt hiszem fogok venni egy jó minőségű kukkert. 

 A kokárdavirág magról kelt és ilyen szép lett. 

Ültettem vagy hatot, de kettő kelt ki végül és abból is elpusztult az egyik, miután kiültettem. Valami elrágta a tövét. Izgultam is, hogy ennek már nehogy baja legyen, de ilyen szép lett és csak nő és nő! Majd szedek róla magot, de az is lehet, hogy ha elhullajtja, akkor úgy is szaporodik. Illetve ezt évelőnek növénynek tudom, remélem jövőre kihajt, majd kiderül.

A kúpvirágok is magról keltek, rengeteg kikelt és rengeteg el is pusztult. Volt egy időszak, amikor a pici palánták úgy száradtak el, azt hittem egy se marad belőle. 

Végül 3 helyre ültettem a kertbe, ami megmaradt azok szép, életerősek és ki is virágoztak. Nem mind ilyen sárga, van amelyiknek egészen sötét közepe. Szeretem ezeket a virágokat (is), nagyon szép színfoltok a kertben és főleg nyáron nyílnak, amikor amikor a nagy tavaszi virágdömping már elmúlt. 

Tegnap elég sokat matattam a kertben. Kivettem egy csomó pompás küllőrojtot, mert túl közel nőtt a járdához és amikor virágzik nem tudok a járdán lépni tőle, folyton a virágot kellett hajtogatni, hogy nehogy letörjem. 4 csomó lett belőle, amiket szétültettem a kertben, illetve egyet a ház előtt a kerítésen kívüli sávba is tettem. 

Amúgy borzasztó fülledtség van. Az egész napom abból állt, hogy leizzadtam a kertben, bejöttem zuhanyozni, aztán leizzadtam, majd megint bejöttem zuhanyozni... vagy hatszor. 

Kigyomláltam egy nagy darabot a szárzellerek környékén és kicsit összeszedtem az istengyalulta tököt, mert az a tök úgy fut, hogy a fél kertet benyargalja. Nem tudtam tőle kaszálni se, ezért a szárait áthúzgáltam egy részre, így utána le tudtam kaszálni a füvet. Most egész jól néz ki az kertnek ez a része.

Levagdostam az elvirágzott növényeket, rengeteg muskotályzsályát és tele volt a kert kiszedett fűvel is, ezeket eltalicskáztam a komposztra. Volt vagy öt forduló. 

Gyomláltam a másik oldalban is, akkora disznóparéjok voltak ott, mint a ló, de még nem érett meg a magja, nem tudta szétszórni.

Felkapáltam a cukorrépa ágyásában is egy kis helyet, ahol már éppen nem volt semmi (csak egy fél sor cukorrépa van az érdekesség meg a kíváncsiságom kedvéért és elültettem a fekete retket és a müncheni sör retket is. Még a téli vajfej salátát és a vajrépát akarom elültetni, illetve a cima di rapát. Utóbbiból nem tudom lesz-e valami, de megpróbálom. 

Ma elővettem a csodaásóvillámat és annak az ágyásnak a maradékát felvilláztam vele, majd oda elférnek a téli cuccok. Kilazultak a csavarok rajta, meg kellett húzni nem is kicsit. Aztán még ásóvilláztam kicsit az első sziklakert mögött is, de annyira fülledt meleg van, hogy elveszítettem a türelmemet és bejöttem. Elegem van ebből az állandó izzadásból, nem lehet kinn normálisan megmaradni. 

Utálom ezt a párásságot, 80% a páratartalom kinn is, benn is. 

Nem véletlen, hogy nekem a sivatag az elemem, előző életemben biztos valami sivatagos országban éltem, mert egyrészt imádom, másrészt nekem gyönyörű is. Emlékszem a Mojave-ban még pár helyen kirándulni is voltunk, ott is 30 fok volt, de csak 15% páratartalom. Nem izzadtuk egy cseppet sem, aztán meg Moab mellett  túráztunk és felmásztuk a Delicate Arch-hoz és nem izzadtam, pedig  - mivel előzőleg jól megégett a nyakam valami másik túrán - még be is volt kötve sállal. Az igaz, hogy két hétig az egész társaságnak vérzett az orra, annyira ki volt száradva a nyálkahártyánk, na meg a sok kis, éles porszem is kinyírta, de akkor is jobb volt, mint ez a fülledt idő. 

Egyébként kezd már rajtam kitörni megint a mehetnék, csak az idén nem tudok, se szabira menni, se az oltás miatt utazni. Mióta itt vagyok ebben a házban és felújítottam, illetve el voltam foglalva  kerttel (és el is vagyok), azóta eszembe se jutott az utazás, de most valami fészkelődik bennem (remélem nem a nyolcadik utas), egyre többször szedem elő  képeimet a különböző utazásaimról... és egyre erősebb bennem valami húzás, de majd jövőre... aztán ki tudja mi lesz addig. 

Ma viszont lehámoztam egy nagy rakás, zömében San Marzano paradicsomot, bedobozoltam és beraktam a fagyasztóba, jó lesz télen lecsónak. 

 Második napja készítettem magamnak zsályateát is, a zsálya nagyon jó izzadás ellen, nem mintha nem lenne természetes, hogy az ember ilyen melegben izzad, csak éppen nem jó érzés. Hátha tesz valamit a zsálya ellene, na meg egyéb hatásaként állítólag halhatatlan is leszek. Bár nem tudom, hogy szeretném-e. Olvastam egyszer egy mondást, amit nagyon igaznak tartok, hogy: "Az örökkévalóság hosszú, főleg a vége felé." :))))

Nem sok pillangóvirágom maradt meg a vihar után, de ez végre kinyílt: 

A szarkalábak is másodvirágoznak. 

Nyílik az egyik hosta is: