A mai csakazért is kertészkedésemből az lett, hogy itt ülök a gép előtt és írok. Délelőtt anyuhoz ugrottam be, illetve bevásároltam, aztán hazajöttem és elkezdtem főzni. 

Tegnap kivettem a fagyasztóból egy nyulat, abból lesz húsleves és pörkölt. Eredetileg a pörköltet kinn terveztem megfőzni, de nagyon nagy szél fúj, inkább nem gyújtok tüzet. És ha már benn főzök, akkor elkezdtem kitakarítani is, meg mosogatni és még ami benti teendő. Pedig szép az idő kinn, de addig jutottam, hogy lefotóztam ami kinyílt krókusz és egyéb virág... hát ennyi a mai nap. Pedig reggel nagyon hamar kidobott az ágy, 5 óra után felkeltem. És lám, az összes macskám már itt várt rám. 

Böbike azonnal a kajás edényéhez ugrott, kikukkoltam az ablakon és még félhomály volt, de Herkules sziluettje már kirajzolódott a tetőn, aztán kinéztem az ajtón és Elza abban a pillanatban be is slisszolt a verandára radiátort imádni. Tegnap megszívatta magát, mert kiment este megint, majd előbb-utóbb megtanulja, hogy mikor van nyitás és zárás. :)))  

Mindenkinek felszolgáltam a reggelit, én is megittam a kávémat, aztán nem sokkal utána iszonyú hangokat hallottam kintről. Először nem tudtam mi az, hogy kutya vonyít-e vagy mi. Kimentem és kiderült, hogy a MosogatóCica üvölt kinn. Legalábbis szerintem az ő hangja volt, mert Herkulónak sokkal fojtottabb hangja van. Szóval szerintem lesz itt még kandúrháború, de most a MosogatóCica volt a vesztes, mert ahogy meglátott, elinalt. Herkules meg egyszeriben marha peckes lett. 

Azt hiszem annyit tudok tenni Herkules érdekében, hogy többet nem marad kinn kaja estére, így a MosogatóCica nem fog találni semmit és reméljük elszokik innen. Nagyon szép cica, de én már nem akarok negyedik macskát is. Szerintem a Rossmannban már így is én lehetek a macskás nő, mert odajárok nekik alutálcás kajáért, szeretik a Winstont. Nem mindet, de a tejszínes és a tojásos az nagyon menő náluk, meg időnként a fehér halas is, vagy a csirkés, de pl. a marhásat meg vadhúsosat egyáltalán nem eszik meg. 

Szárazkaját meg csak a Matiss-t eszik meg, minden ízben szoktam nekik venni és keverem. És még joserát is szoktam belekeverni, mert azt is nagyon szeretik. 

***

Reggel meg jól megszívattam magam. Nem tudom mi van az utóbbi napokban, de mintha minden összeesküdött volna ellenem, annyi kellemetlenség ért és némelyik dologra a kellemetlenség talán enyhe kifejezés is. A hozadéka, hogy az ember kiismeri a környezetében lévőket... bár amit tapasztaltam, azt eddig is láttam már, csak épp most az én bőrömre ment a dolog. Azon gondolkodtam, hogy mi is esett volna jól, talán egy bocsánatkérés? 

De rájöttem, hogy nem. Én csak szeretem látni azt az erőt egy emberben, hogy képes beismerni a hibáját és ahol nem látom ezt az erőt, ott... nem is tudom megfogalmazni igazán, van egy határ, amin belül soha többé nem jöhet.  Nem haragszom rá és én tudok nagyon korrekt lenni vele, de egészen egyszerűen hozzám képest átkerül egy másik dimenzióba. 

Azt hiszem, hogy amikor valaki képes azt mondani, hogy "Ide lőjetek!" - és odaáll, az erő. Amikor valaki csak magyaráz, vagy éppen azt mondja, hogy ő ugyan nem magyaráz, mellette másra mutogat, az egy kicsi és nagyon szarházi egó.  Azzal meg nekem semmi dolgom nincsen.

Visszakanyarodva a reggeli magam szívatásához, rendelni akartam az IKEA-tól pár dolgot, illetve tudtommal meg is rendeltem, de! Nem kaptam visszaigazolást. Tudtommal elutaltam a lóvét, megrendelés meg sehol. Se a netes felületen, se mail. Először elkapott a pánik, vérnyomás fel, aztán  megnéztem a banknál, de ott se láttam az utalásnak nyomát se, akkor kicsit megnyugodtam és abban maradtam magammal, hogy majd felhívom őket és tisztázzuk. 

Rendeltem már párszor tőlük és sose volt semmi baj. Azzal lenyugodva el is mentem bevásárolni. Aztán anyukámékoz... ott náluk is előadtam a történetet, de még ott se ugrott be semmi. Csak amikor beültem az autóba, akkor jutott eszembe, hogy mivel Internet kártyával fizetek, nem tettem rá pénzt. Ergo nem teljesülhetett a fizetés, ezért nem OK a megrendelésem, csak valahogy nem figyeltem oda. És nem is tudom rövidzárlat vagy már az aggkori elhülyülés volt ez, mert kb. ezer éve használom ezt a kártyát, mindent mindig ezzel fizetek a neten, mert ez biztonságos, ugyanis sosincs rajta pénz, csak annyi, amit épp fizetek. Tehát ha megszerzi is valaki a kártyaadatokat, akkor se tud lenyúlni róla semmit. És akkor csinálok egy ekkora szarvast, amin még fel is húzom magam... hátbakker... fáraccság, na! 

Én nem is tudom... biztos be van állítva valami az időjárásprogramban, hogy ha hétvégén esetleg süt a nap, akkor legyen hideg, vagy ha melegebb van, akkor essen az eső, vagy fújjon olyan szél, ami leviszi a fejemet is. Bakker!

Úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom vele, akkor is kinn leszek a kertben. Nem ígérnek olyan sok esőt, hogy ne tudjak nekiesni a csodaásóvillámmal a talajnak. Persze a beígért szél nem fog segíteni, de nem hagyom magam! :))))

Nagyon sürgetem már a tavaszt, a meleget, a jó időt, a kinn ücsörgést, a sütögetéseket. 

Most épp azon agyalok, hogy tudnék olyan kis, szuper sütőalkalmatosságot csinálni magamnak, amiket Li Ziqi filmjeiben látok. Már megtaláltam a neten, nem annyira kínai, hanem inkább thai alkalmatosságként található meg. 

Ezt fel lehet tenni az asztalra is és úgy sütni-főzni rajta. Még az is lehet, hogy rendelek, találtam olyan oldalt, ahol már 30 dolcsiért is meg lehet kapni, kérdés, hogy mennyiért hozzák el Magyarországra. De szerintem csinálni se nehéz, csak kell hozzá venni samottport, vagy hőálló betont keverni, de az is  lehet, hogy simán agyagból is megcsinálható. Néztem, hogy lehet venni kerek öntöttvas rostélyt is, de mindennel együtt már nem lenne olcsóbb, mintha megrendelem.  

A másik, amiért meg vagyok veszve az a cicafejes kemencéje, aminek a fülei a kémények.

Nekem is kell olyan! :))) Tulajdonképpen úgy csinálja, mint a régiek, azt olvastam, hogy ugyanígy megcsinálták agyagból és vályogból és tüzet gyújtottak benne, úgy égették ki az agyagot. Biztos van itt a közelben valahol agyaggödör, téglagyár is volt itt, kell, hogy legyen agyag. 

A másik dolog amire vágyom, az egy normális wok spatula. Nem teflon, nem dizájn akármi, hanem egy fanyelű, rendes fém lapátka. 

Nem is értem, hogy nem hoztam még le Pestről a nagy öntött vas WOK-omat, de az idén nyáron sokat fogok benne sütögetni az tuti. 

Az idén bejött a Mátyás napi (február 24-e) megfigyelés, miszerint "Tör ha talál, ha nem, akkor csinál." Mármint jeget.

És csinált. Mátyás napkor nagyon jó idő volt, azóta meg szinte minden reggel kemény fagyok vannak. Ma reggel itt nálunk -9 fok volt. Nagyon elegem van belőle. Tényleg nagyon szép idő van február utolsó hete óta, sok napsütés, de csak világít, nem melegít. Úgy szeretnék már érezni egy kis meleget, kényelmesen kimenni, kiülni  a kertbe és nem szedni magamra a sok pacuhát... nehezen várom ki a tavaszt az idén. 

Bevezettem ez 1 négyzetméteres tervet. Ez arról szólt volna, hogy ha már homeoffice, akkor ebédidőben kimegyek és legalább 1 négyzetméteren csinálok valamit. A 3. napra megbukott. Kezd már képtelenséggé válni, hogy gyakorlatilag alig tudok felállni a gép mellől. Majd akkor folytatom, amikor már olyan világos lesz, hogy este is kinn tudok maradni, de akkor meg nem 1 négyzetmétere terv lesz.. Pedig jó lenne napközben is megy kicsit friss levegőt szívni... azt hiszem kell már ez a 3 napos szünet, agyfaszt kapok már a munkától megint.