Valahogy - elég méltatlanul - a patisszonokat eddig kihagytam a beszámolóból, talán mert nem lett belőle túl sok. Nem jó helyre ültettem őket, elég száraz ott a terep és amilyen szárazság volt/van, nem tudtak rendesen nőni. Néha meglocsoltam, de annyira volt csak elég, hogy éppen életben maradjanak. 
Pedig a patisszon finom. 

Az idén is két fajtát ültettem, sima fehéret és sárga színűt. Tavaly is ültettem mind a kettőt, de a sárga nem termett. Akkor is rossz helyen volt, jövőre jobban kell figyelnem. 

Egyébként túl sok nem fogy belőle, főleg rántva szoktam elkészíteni vagy a kicsiket savanyúságnak, illetve salátának is nagyon szeretem. Ezt a sárgát a képen éppen most készítettem el, azóta már nőtt egy kicsit. 

A saláta receptje: 

Meghámozom, kimagozom a patisszont és gyufaszálra reszelem. 
Megsózom és hagyom kicsit állni. Nem szoktam kifacsarni a levét, hanem egy salottahagymát egészen apróra vágok és közé keverem, adok még hozzá őrölt mustármagot és őrölt koriandert. Hidegre teszem, hagyom az ízeket összeérni és máris fogyasztható.

Teljes pompájukban virítanak az őszirózsák. Érdekes módon a zöme fehér és kétféle rózsaszínű, pedig tavaly a lilából szedtem a legtöbb magot, de mintha az összes rózsaszínűvé válna egy idő után. 

Viszont akkor is nagyon szépek. Még egy helyen vannak, amik éppen csak kezdenek nyílni, ezért biztos lesz még őszirózsás bejegyzés, na meg az aprónépek miatt is, a későbbiek, az apróvirágúak is még csak bimbóban vannak. 

Nagyon szeretem az őszirózsát, van ahol nem is ültettem, kikeltek a tavaly szétszórt magokból, illetve tulajdonképpen nem kell hagyományos értelemben véve ültetni, tavasszal is elég szétszórni a magvait. Amiket így ültettem, azok elég távol keltek ki egymástól és nagy bokorrá nőttek, rengeteg virággal. Amiket sorba ültettem, azokat nem egyeltem ki, de így is nyílnak, vannak nagyobbak és egészen aprók is, de mind hozott virágot. Szeretem ezt a virágot, színesek, látványosak, formagazdagok és nagyon igénytelen növények. Bírják a szárazságot is és a virágzásuk is sokáig tart. 

Tegnap elment a kertből az összes fa, az összes vas cucc, csak a régi kerítés maradt itt, de azt kitettem a ház elé. Szoktak jönni vasgyűjtők, akik majd szépen elviszik. A múltkor a csatornát is kitettem, az is "elkelt" pár nap alatt, remélem ez is így lesz. 

Sőt, délután a bezsákolt gyújtósnak valók is gazdára leltek, amiket még a fakivágások után daraboltam össze. Illetve a szomszédoktól sikerült azt is megtudnom, hogy a kivágott bokrokat szépen összeköthetem és kitehetem és úgy is elviszik, nem kell zsákolgatni. Zsákba majd csak a magnólia levelét teszem, mert az nehezen komposztálódik el. Délután csináltam is már egy adag összekötött rőzsét, majd naponta rakok össze belőle, aztán előbb-utóbb elfogy. Úgy tudom 3-4-et visznek el egyszerre... két hetente viszik... 

Felhívtam két kőművest is, mindkettő el fog jönni megnézni a terepet, mert szeretném még az idén legalább tető alá hozatni a kinti konyha részt, magát a konyhát elég lesz jövőre is, ámbár, ha valaki megcsinálja, akkor nem is lenne rossz már a télen élvezni egy kemence előnyeit. Na meg a nagy öntöttvas WOK-ban sütés se lesz egy utolsó dolog. 

Erre komolyan nem is számítottam, annyira nem lehetett találni senkit még a bontáshoz sem, hogy egészen lemondtam róla, aztán azzal, hogy nekilódultunk a lépcsőház leburkolásának, valahogy beindult az egész verkli és nagyon remélem, hogy ez most már végig is megy. Jó lenne, ha nem kéne ezt a romot nézni itt télen, olyankor amúgy is elég lehangoló a kert. Éppen azon gondolkodtam, hogy több és sokféle örökzöld kell, hogy télen is  legyen arca és fazonja a kertnek és vannak színes szárú növények is, amik jól mutatnak télen. 

Megkezdődött a szarvasbőgés is, hatalmas hangjuk van és nekem nagyon rémisztő. Estétől hajnalig mintha óriási szörnyek üvöltenének az erdőben és még cifrázzák is. Valamelyik megint nagyon közel bőg, tavalyelőtt volt ilyen, de szerintem azt a bikát kilőtték. Tavaly csak távolabbról hallottam őket, most pedig megint mintha itt bőgne a ház mellett. 

A cicáim kinn éjszakáztak, Böbikének ez az első élménye a szarvasbőgéssel. Néha olyan jó lenne látni, hogy merre jár és mit csinál. Ugyan érdekli-e egyáltalán, bár a cicák rettentő kíváncsi népek. 
Herkules rájött, hogy mennyire jó a simi, most már minden reggel itt van az ablakban és kéri a simit, de nem csak egy kicsit ám! dörgölőzik, fejel, mint egy kos és sokáig simogatni kell a Kandúr Bandus egész testét, végig-hosszig, ő meg vonaglik. :D :D Hát haláli! Még a kaja se érdekli addig, míg a simi nincs meg. 

Ekkora a legnagyobb, (bár még nem teljesen érett) kaliforniai paprikám. Megérte öntözni. :)