Szépen kelnek a virágpalántáim. Két 24-es propagator van tele, de azt hiszem ez volt az első év, amikor propagátort használtam és egyben az utolsó is. Kényelmes beültetni, de utána... kényelmetlen a locsolás, és azt hiszen nehéz lesz kiszedni is belőle a növénykéket, főleg, hogy nem egyszerre lesznek kivéve belőle. 

Szóval maradok a külön kis dobozkákba ültetésnél. Remek kis műanyag poharaim vannak pl. pudingokból megmaradva, alátétnek pedig nagyon jók a krémtúrós dobozok. A pudingosakat felforrósított százas szeggel szoktam kilyuggatni, 3 lyuk mindegyik aljára. Aztán amikor kivettem belőle a növénykét, akkor szépen elmosom a kútnál és elteszem a következő évre. 

Szóval bújnak a virágok, csak a kökörcsineknek nem látom még se hírét, se hamvát, meg a sásbokornak és a tárnicsnak se... de van még magom. 

A kék léggömbvirágnak is  utánaültettem, de csak egy kelt ki... viszont ha az megmarad, akkor már nyert ügyem van, mert lesz saját magom. 

Elültettem tegnap a paw-paw-ot is, 4 db magot kaptam, de nem tudom, hogy fagyasztóban tárolták-e, mert azt olvastam róla, hogy hónapokig tartó fagysokkra van szüksége ahhoz, hogy kikeljen. 2 magot ültettem el, a másik kettőt beraktam a fagyasztóba. Majd nyáron elültetem. 

Tegnap ebédidőben tettem ki a kertbe is sárga cosmos magokat, jó nedves a talaj és ugyan nem meleg, de a cosmos bírja, szerintem ki fog kelni. Tavaly volt közötte citromsárga, narancs és piros is, a pirosról külön gyűjtöttem magot, abból még fogok tenni valahová. 

Előszedtem azokat is, amiket lassan ki akarok tenni csak tényleg egy picit lenne jobb idő:  törpehajnalkát, a futó hajnalkának még elő kell készíteni a helyet, őszirózsát, pézsma búzavirágot, csodatölcsért, körömvirágot, kakukkmákot és még nagyon sokat, de ezek lesznek az elsők. Nem ültetek sokat, nem sorokat, csak pár szálat mindenből, egy kicsit ide, egy kicsit oda. 

Az idei nárciszok nem mind nyíltak ki. Van két csoport egészen picike, törpefejű nárciszom is, de ezek közül az egyiken még egy árva megveszekedett bimbó se nőtt. Azt hiszem, fel fogom szedni és átrakom valahová onnan, ahol most van. 

Tavaly is kiástam egy csomót, mert nem virágoztak, most meg tele van bimbóval az új helyen, ami ugyan kissé hűvös, ezért nyílik olyan későn, de így legalább fokozatosan mindig van virág a kertben. Nem is tudom milyen lesz. 

Ámbár... az ősszel ültetettről azt hittem tudom, de az meg nem olyan lett. Fehérnek vettem, narancssárga középpel, (ezt harapdálta meg a szarvas, de a bimbók még nem voltak kibújva, így megúszták) de ilyen lett, mondjuk nem bánom, ez is szép, majd ősszel újra megpróbálkozom a narancsközepűvel. Úgyse állom meg, hogy ne vásároljak mindenféle hagymákat. :)))) 

Vannak ilyen sárgáim is, de még mindig van egy hely, ahol csak levelet növeszt, de nem hoz virágot. Ez is átültetett csoport, de még nőni kell a hagymáknak. 

Tegnapra jól beütött ez a hidegfront, nem akarja megadni magát a tél a tavasznak. Tegnap kb. 8 fok volt a legmelegebb napközben, ma reggel 0 fok volt... már annak is örülök, hogy nem fagy. A távolban a hegyek a fehérek, nem esett sok hó, de látszik a hegyeken és ahogy látom magasabban zúzmara is van. Érdekes a virágzó fák és a hó meg a zúzmara együttese. 

Valahogy éles a levegő, mintha hidegebb lenne, mint amikor a fagyok voltak, talán a nedvesség teszi. Viszont az eső már nagyon kellett, itt nálunk tegnap majdnem egész nap esett, nem erősen, csak gyengén, de ez így jó. Áztató eső, volt ideje behúzódni a talajba. Kellett nagyon már a magoknak, mert alig kelt ki valami, hiába locsoltam be alattuk, a csírázásra nem volt elég. remélem ezután melegedni fog kicsit az idő, hogy kihajthassanak az elültetett növények, de hát törvényszerű, előbb vagy utóbb, úgyis melegebb lesz. 

A napokban annyit csinálok, hogy elhordom a faleveleket és a rengeteg mohát, amit összegereblyéztem a kert hátsó részéből. Naponta egy vödör a célkitűzés... mert dolgozom, csak amikor kimegyek pihenésképpen és levegőt szívni, akkor igyekszem hasznosan tölteni... mint Kelemen a Csinevában, kihasználom az idő sarkait. :) 

Valamikor a húszas éveim elején olvastam először a Csinevát és már akkor azt mondta, hogy életem könyve, pedig utána még sok könyvet elolvastam, így nem is tudhattam, de valahogy mégis tudtam. :) Egész életemben készültem újraolvasni, de valahogy vagy elmaradt vagy félbeszakadt, sosem volt alkalmas az időpont. 

Aztán a múltkor elővettem és azt kell mondjam, hogy - így közel negyven év távlatából -  igazam volt, életem könyve. lehet, hogy voltak olyanok, amiknek a cselekménye izgalmasabb, de a Csinevát szeretem. Ma is ugyanazok a gondolatok ragadnak meg, amik akkor megragadtak, valami mély, belső mosollyal olvasom őket ma is. Szeretem azt az állapotot, amiben vagyok, amikor ezt a könyvet olvasom. :) Jó lenne mindig benne lenni. 

Tegnap apu is átjött napközben, hozott nekem egy lyukas fatörzset, ami műkőből van. Lehet bele virágot ültetni, szép tárgy lesz a kert valamelyik pontján. Még nem találtam ki, hogy hová tegyem, majd hétvégén kiókumlálom, hol mutatna a legszebben, de már van ötletem kettő is. ha kinn lesz majd lesz róla fotó is.