9 fok van reggel. Meleg van, elképesztő erejű viharos szél fúj. Félelmetes, ahogy zúg az erdő.

Tegnap kimentem a kertbe kicsit bóklászni, aztán úgy belejöttem, alig akaródzott bejönni. 

A geotextilt letenni mentem ki, le is terítettem plusz 3 nagy darabot a többihez, hát... nagyon hülyén néz ki a kert, de tavaszig úgyse történik semmi, addig is melegen tartja a gyomokat, amik majd elkezdenek nőni alatta, fényt viszont nem kapnak és kidöglenek. Már tavasszal fel fogok törni egy nagy darabot és az sem utolsó dolog, hogy már csak egy viszonylag kicsi terület marad, amit majd kaszálni kell. 

Utána elhordtam egy csomó fát, ágkitámasztónak használtam őket, de már nagyon korhadtak. Majd ha egyszer lesz időm (ami sosincs) akkor összedarabolom őket és berakom a többi fa közé. Hátra hordtam őket a kert végébe a nagy diófa alá, így legalább egy helyen vannak. 

Közben felfedeztem, hogy totál megfeledkeztem a naspolyákról, de nem baj, mert semmi bajuk nem volt. Fenn voltak a fán, én pedig amit csak elértem a helyszínen lezabáltam róla. Csak ki kellett szopogatni a héjából a naspolya krémet (és persze a magokat kiköpködtem), nagyon finom volt!

Felkötöztem a  clematis lehajló hajtásait, és van két nagy hajlított fém akármim is, amit eddig nem tudtam benyomni a talajba. Az egyiket a szeder mellé tettem támasztéknak, a másikat pedig a kerítés mellé, ahová majd szeretnék ültetni egy újabb clematist, erre majd felfuthat. Sajnos úgy tűnik, hogy tavasszal a lándzsás útifű ültetvényemet meg kell újítani, mert nagyon ellepte a gyom és éppen azon a részen vannak. Majd találok neki új helyet. 

Herkuló meg felmászott a szomszéd háztetőre és ott trónol. 

Amikor elmúlnak az ünnepek, utána bennem mindig olyan végtelen reménytelenségérzés ébred... vissza kell menni dolgozni, vége a szabadságnak és következik egy végeláthatatlan január és február, amikor nincs mire várni. 
Nincs még közel ünnep, se szabi... ááááá, ez az év legszörnyűbb szakasza és hosszú. 
Talán a február, az már jó lesz, mert akkor már lehet lesni a hóvirágot meg a krókuszokat, hogy előbújnak-e. Már ha nem olyan lesz a február, mint tavaly volt. 
Amikor bújnak a virágok, az már élteti az embert. Meg amikor már lehet palántának valókat ültetni, de azt is át kell tolnom márciusra, mert tavaly túl hamar kinőtték az ablakot és aztán nem volt hová tennem őket, mert odakinn még fagyok voltak.  

Egyébként féltem a krókuszaimat, mert az egyik helyen kibújtak. Csodálkozom is, mert nem a kert legmelegebb része, mégis egészen kinn vannak és még előttünk az egész utálatos január-február. 

Már nagyjából, sőt, szinte egészen megterveztem az ez évi veteményes kertemet is. Van még egy ágyás, amin gondolkodom, de hamarosan az is meglesz. Szerintem borsót fogok beletenni. Utána pedig kései karalábét és tépőkel fajtákat. Ez egy olyan része a kertnek, ami még alakul és amíg nem látom pontosan mi legyen vele, addig használom veteményesnek. 

Mivel ilyen jó idő van kinn, úgy gondoltam, hogy ma leterítek még egy adag geotextilt, mert ha tavaszra kipusztulna alóla a fű, akkor kétszer annyit haladnék a parkosítással, mint amennyit tavaly haladtam. Megkaptam a Starkl katalógust is... hú, biztos fogok rendelni pár klassz növényt. Tavaly is rendeltem tőlük, mind rendben volt, remélem át is telelnek kinn mind. 
Kinéztem magamnak bugás hortenziákat, zanótot, somot, óriásciprust, lilabogyót, clematisokat, kaméleonvirágot az árnyékos részekre, fehér őszi szellőrózsát, csillagmohát és még majd ki tudja. Ahányszor átlapozom, mindig találok valamit. 

Böbike pedig kinn töltötte az éjszakát... jaj, nagyon féltettem, még este fél 11-kor is kinéztem, de nem jött be. Ő mindig benn alszik, amikor hideg van, féltem, hogy megfázik, mert nincs hozzászokva, de nem volt fagy. 0 fok volt reggel, nem tudom hol töltötte az éjszakát, de reggel bejött, kajált (falt) és most a fotelben dudálva alszik. :))))
Tegnap délután meg beköltözött egy szatyorba. :D :D 

Boldog új évet kívánok mindenkinek!
Szeretetet, egészséget, türelmet, bölcsességet és békességet, a többit pedig úgyis megveszitek magatoknak! :))