A tegnapi kertészkedés mindössze annyiból állt, hogy elültettem a kék nefelejcseket, amiket kaptam (ezt az angolok is úgy hívják, hogy: forget-me-not, tök jó!) és kaptam valamilyen fajta mentát is. Ez a harmadik fajta menta a kertben. Lövésem sincs melyik milyen. Az egyiket szintén kaptam, hosszúkás és elég nagy, fiatalon molyhos levelei vannak, a virágai jelentéktelenek, nagyon halvány rózsaszínűek. Amikor majd virágzik, teszek ki róla képet. Ki kell majd szednem és cserépbe tenni, mert terjed mint a rossznyavalya. Tavasszal vártam, hogy előbújjon ott, ahol tavaly volt, de ott nem jött elő, viszont kb. 1 méter távolságra a szélrózsa minden irányába van most belőle. Lehet, hogy ma meg is csinálom, különben jövőre ezzel lesz tele az előkert.

A másik fajta sima bolti, cserepes volt, zöld színű, ezt a fajtát használjuk a mojitoba, ez is terjed, de olyan helyre tettem, ahol mehet amerre lát, pontosabban majd eldöntik a medvehagymával, hogy ki legyen az erősebb. 

Ez a harmadik féle is molyhos levelű, kicsit szürkés, de a levelei kerekek. Majd meglátom milyen lesz, kicsit le volt konyulva, remélem majd felszívja magát, hogy beleraktam a földbe. 

Aztán lemostam még az autót oszt az hittem annyi. Nagyon fülledt volt kinn a levegő, égetett a nap, nem az a kivágyós időjárás volt. Benn takarítottam, mosogattam. 

Aztán mégis elraktam még a kis fóliadobozomat is, ami azt illeti, lehet, hogy szét kéne szedni, mert nem ér egy kalap szamócát se. Hidegben hideg, melegben meg már nincs rá semmi szükség. Aztán lekaszáltam a füvet azon a helyen, ahol volt és persze még nagyobb helyen is. Szép rend lett az udvarnak azokon a részein.

Rengeteg gyom bújik elő, ha ma nem fog esni, akkor kimegyek szedegetni, nem igazán terveztem mást mára. Talán még a maradék sásbokor magot teszem ki a virágiskolába, hadd legyen jó sok belőle. Amiket a propagátorba ültettem, azok nagyon sokára keltek ki, de szépen hajtanak. 

Na, bezavart egy zápor. Kimentem, aztán persze, hogy megint beszippantott kert. Fellógattam az előkertnél a fedett bejárat oldalára egy bambuszrudat és most már kiakasztgattam a növényeket. Olyanokat tettem oda, amik a félárnyékot kedvelik, mert az orgonafa alatt van. (Begóniák és geránium) 

Aztán - mivel vizes és így jó puha a talaj - kiraktam az összes karót minden mellé a kertben. A paradicsomok mellé, az összes borsó mellé, az uborkák mellé és a keleti ölesbab mellé is. Egy újabb sor borsó mellék kitettem a borsóhálót is. Ez nagyon macerás és uncsi, majd egyesével kirakom a többihez is. 

És tegnap észrevettem, amikor elraktam a fóliát, hogy pár paradicsompalánta életben van benne. Lenyesegettem róluk az elsárgult leveleket és szépen elültettem őket. Összesen 6 darabot, 3 hosszúkás piros paradicsom lesz belük (ha lesz) és 3 kozula paradicsom. Szerintem életben fognak maradni, a paradicsom nekem akkor is megmarad, ha csak egy kitört hónaljhajtást ledugok a földbe, sőt magról is kikel abból, ami nyáron-ősszel elhullott. 

Kigyomláltam az egyik hagymaágyást is. Ez az aprószulák elég rémes növény, egyszerűen nem lehet megszabadulni tőle. Rémes mennyi van belőle, meg a madárhúrból, a veronikából, pásztortáskából, pitypangból és most bújik elő a nyomorult madársóska is... ezt nem tudom, hogy fogom kiirtani.  

 Ja, és majd elfelejtettem. nem tudom, hogy a macsekok dicsekszenek a megfogott egerekkel vagy ajándékot kapok tőlük, de ma is találtam a járdán egy kis maradékot... bár, ha úgy vesszük, akkor én kaptam a trófeát.  Szegény egérke, nem úszta meg valamelyik vadászomat.

Reggel nagy macskajelenet volt itt hátul a tetőn, ugyanis összefutott az egész banda, Elza és Herkules éppen nagyban reggeliztek, miközben befutott a MosogatóCica. Az utóbbi időben már nagyon el van pofátlanodva, míg régebben csak a sötétség leple alatt óvakodott ide, most már nappal is jön, teljesen nyíltan. Figyelnem kell, hogy ne legyen kinn maradék kaja. 

Szóval látom, hogy a MosogatóCica itt van, kihúzta magát, farkaszőre felborzolva, ettől még nagyobbnak látszott. Amúgy is alsó hangon is kétszer akkora, mint Herkuló. Herkules egy tetőbeszögellésből csak a fejét dugta ki és olyan arcot vágott, amit még sose láttam macskától, de valami, "HúdenagyonbavagyokszarvaMostmilesz" szerű kifejezés ült az arcán. Átmentem a másik ablakhoz, onnan nem várt a MosogatóCica és kicsit ráijesztettem, el is ugrott, erre Herkuló is rögtön utánaszaladt. Szerintem egy kicsit - legbelül - egy pillanatra még el is hitte, hogy előle menekül. Pasiból van, na!  :))))

Sajnálom egyébként a MosogatóCicát, mert különleges és gyönyörű, de én már ezt a két nyomorgó vándort fogadtam be (na meg itt a Böbe is), több macskának nincs helye itt. A MosogatóCica szerintem amúgy is gazdás, mert nagyon erős, robosztus, egyáltalán nem úgy néz ki, mint amikor ezt a két girhes, iszonyúan lesoványodott macsekot elkezdtem itt etetni. Ők közel voltak az éhhalálhoz és nem túlzok. Herkules most sem néz ki jól, szerintem beteg. Hiába etetem, nem szedi össze magát és nagyon nehezen mászik le és fel az oszlopon is.Ma reggel is, hogy mit össze totojázott ott, az borzasztó volt. És a kullancsok is nagyon szeretik, annak ellenére, hogy a múltkor végre sikerült a nyakába csöpögtetnem a kullancs elleni szert... mégis van benne. Gyengül le ez a cica, de sajnos nem lehet őt megfogni. 

Böbe tisztára idegbajt kapott reggel, amikor bejött és befejezte a reggelit. Mert - ugye - nagyon szeret az ágyamban aludni, de én meg nem szeretem, ha benne alszik. Ezért letakartam az ágyat egy nagy takaróval, hogy legalább ne az ágyneműben fetrengjen. Huh, azt az idegbajos rohangászást látni kellett volna, amikor meglátta a takarót. Ismeretlen terep neki, föl és alá őrjöngött a lakásban, aztán kiült az ablakba, ahol kitört a frász, mert ha elkezd valami után kapkodni, akkor kiszakítja a rovarhálót. Levettem onnan és szépen betettem a fotelbe, az odakészített takarójára, aztán mégegyszer levettem az ablakból és betettem őt a cicatorony kis bungallójába, aztán bezártam az ablakot... végül csak felmászott az ágyra... nagy átéléssel dagasztott a takarón és most is ott alszik. Győzött, el kell ismernem, na! Viszont a takarót könnyedén kimosom utána és mégsem az ágyneműmben fekszik. Ezek a macskák tényleg azt csinálnak, amit akarnak. 

Reggel a kertet is körbenyargaltam megint. Eltűnt (de nyomtalanul) két mángold... se híre, se hamva. Nem tudom hová lehetett, de valami az biztos, hogy garázdálkodik, mert 2 spenót tő is ki van rágva, szerintem alulról rágta el valami. 

Illetve itt-ott utána kell ültetni a fehér uborkát is, a banánuborka pedig nem kelt ki egyáltalán. És ültettem egyfajta hosszú zöldbabot is, bokorbab, nem a keleti ölesbab, de az is nagyon rosszul kelt ki.  És két cukkini, vagy patisszon se jött elő, meg kell néznem a füzetben, hogy pontosan micsodák. Utálom, amikor valami nem kel ki...  Viszont a föld legalább jól meg van ázva. 

És akkor a tulipánok. Ez a sötétbordó nem látszik jól, hogy a föld van mögötte, de valami gyönyörű! Ez a tulipán tényleg megérte az árát, mert nagyon különleges. Ősszel tényleg beszerzek még pár fajtát. 

Sárga, hagyományos, régi fajta, de olyan szép színfolt a kertben.