Két rókát figyelgettem este a messzelátóval a konyhaablakból. Először nem tudtam mi az ott, az hittem valami cica vadászik kinn a tarlón, de aztán láttam, hogy egy róka fekszik ott. Kicsit fura volt, mert sokáig nem mozdult onnan, de ma reggel már nem volt ott. Aztán megláttam a másikat is, de az elég gyorsan elgaloppozott. 

Valamelyik nap is láttam egyet, a szobaablakban könyököltem éppen és itt ment el az aszfaltos úton be a falu felé... állítólag bejárnak, de ezen nem győzök csodálkozni, hogy fényes nappal is itt mászkálnak. Érdekes róka volt, kistestű, hosszú lábú... néha elgondolkodom, hogy nem aranysakált látok-e, mert a róka hosszabb testű és rövidebb lábú és fehér folt van kétoldalt a pofiján, de állítólag az aranysakál sokkal rejtőzködőbb. Végül is nem tudom, bármelyik lehet. 

Ma reggel is öntöztem, a paradicsomok kaptak és a karalábék a földibolhák miatt., de tényleg fontolóra kell vennem, hogy mit engedjek el, mert minden nappal egyre kevesebb vizet ad a kút. 

Meg akarom nézni, hogy a fátyolfólia alagút milyen és hogy kell letenni, mert jövőre meg kell védenem valahogy a káposztaféléket a földibolháktól és a liszteskétől is. Most teljesen be vannak szórva fahamuval, de nem is nőnek rendesen, hiába öntözöm őket. Ááááá, ez az idei év ez egy tragédia!

Tegnap levettem pár cukkinit, tököt, egy patisszont is, de utóbbit kidobtam, mert szinte nem volt húsa. Az egyik cukkiniből magot vettem, direkt hagytam megérni. A képen éretten már sárga, de egyébként halványzöld, foltos, gömbölyű cukkini. 

Azért minden nap valami szépség is, kinyílt egy másik színű trombitavirág is, a sárga pillangóvirágok is nagyon szépek és a hajnalka is, bár ilyenkor már túl szokta futni az oszlopot, most meg a feléig se ér, de vannak rajta virágok. 

Mára kicsit felszívtam magam lelkileg, csak mert olyan vagyok, mint a KeljFeljancsi. :)))

Pedig minden okom meglenne a csüggedésre, mert a tegnapi viharból még egy nyomorult szem eső se esett. Illetve volt pár szem, de még a port se verte el és szó szerint pár csepp eső volt, még egy zápornak se nevezném, csak úgy pötyögött egy kicsit, aztán szépen abbahagyta. Pedig volt nagy villámlás, égzengés, akkorát csapott be itt valahol a közelbe, hogy a ház is beleremegett, elsötétedett az ég, én meg csak néztem a vízzel teli, nagy, hasas felhőket ahogy szépen átúsztak fölöttünk és elvitték a bennük lévő vizet valahová máshová. Ilyenkor szokta aztán az ember - úgy finoman és nőiesen, kecsesen, félmosollyal és szempillát rebegtetve - mondani, hogy b@cca meg egy taliga apró majom ezt az időjárást úgy, ahogy van! 

Szóval kihordtam reggel is egy csomó vizet a paprikákra, a furababra, a hosszú zöldbabra, az uborkákra a karalábékra, utóbbiakat vastagon beszórtam fahamuval a földibolhák ellen, ha másra nem, de tapasztalatszerzésre jó lesz. Sokkal jobban oda fogok figyelni, mert nagyon szeretek veszíteni. Nekem ne más zabálja fel azt, amit magamnak akarok!

Adtam vizet pár virágnak is, de a lila álló phlox nem tudom menthető-e még.

Egy talajtakaró phlox már sajnos kimúlt, a másikban épphogy van élet, próbálom menteni. 

Az árnyékliliomok levele is megégett, pedig nem kapnak egész nap tűző napot. Ez csak egy fotó, de szinte mind ilyen. 

Az egynyáriakat már nem is nagyon mentem. Szegény büdöske...

Szóval mégsem adtam fel (még), de azzal tisztában vagyok, hogy ebben már nincsenek eső nélküli hetek az évelők számára sem, talán legfeljebb a legszárazságtűrőbbek számára, de nem biztos. 

Őszinte csodálattal nézem a növényeket, azt a heroikus küzdelmet, amire képesek a túlélés érdekében.Ugyanakkor félelemmel is nézem, mert emberként mi is az élővilág részei vagyunk (bár sokan magukra nem így néznek, hanem az uraiként - hát most megnézhetjük, hogy mennyire uraljuk) és így részeként látom, hogy az élet belénk is ilyen szívós erővel van bekötve... mégis mennyi kínlódást tud egy szervezet elviselni, amíg végül ki tud szakadni az életből? Ahogy a növényeket nézem, elhasználják az utolsó csepp energiát is, mindent ami bennük meg van kötve és csak azután pusztulnak el.  Ez gyönyörű, de azért félelmetes is, ha az ember úgy igazán belenéz. 

Van olyan is, ami még most is bírja. A kúpvirágok.

Az ernyős verbénák.

És a mályvacserje, még virágozni is van ereje. Tényleg csodálatos, pedig ezeket aztán egész nap tűzi a nap. 

Ma reggel döntöttem el, hogy elengedem a veteményest. 

Teljesen kiakadtam, hogy a szépen fejlődő (mert sokat locsoltam) kis növénykéim, sörretek, cima di rapa, vöröskáposzta stb., ma reggelre nyomtalanul, de teljesen nyomtalanul eltűntek a földibolhák támadása miatt. Pedig a múlt héten lepermeteztem Mospilannal az összes káposztafélét és mind elpusztultak a földibolhák. Ma reggelre a fehér karalábék is terítve voltak vele megint. Lefújtam újra, de ennyi vegyszert... azon felül nem is fejlődnek rendesen a rengeteg öntözés ellenére sem. A földön vastagon terítve van földibolhával, fekete a talaj tőlük. Tegnap este még sehol nem voltak és a növénykék is rendben voltak. 

Elkeserítő ez az idei év, tegnap nagyon reménykedtem, hogy talán kapunk egy kis esőt, mert délután beborult az ég és dörgött is, de eső nem esett. Most már tényleg elengedem erre az évre, mert annyira hiábavaló ez a küszködés. Rengeteg vizet kihordok azért a pár szem uborkáért... anyuéknak akarok vinni és nem tudtam egy épkézláb paprikát levenni, mert minden meg van égve.

Pedig az én kertem nem kapja egész nap a tűző napot, vannak árnyékos időszakok. Egyszerűen ez az év nem alkalmas a kertészkedésre és pont. 
Nem akarom ezt az állandó reménykedést és csalódottságot érezni, ezért most elengedem a kert egyes részeit. Pár dolgot még megpróbálok, pl. a furababot, de a többi nem érdekel tovább. Majd a virágos részt ápolgatom, mert az legalább szép és meg is hálálja. 

A furabab viszont érdekesen nő, tegnap kapott elég sok vizet és mára (a tegnapi friss virágokból) ekkorát nőtt... 

Már a fürdővizet is kihordom, általában a hydragena-kra öntöm és a páfrányokra, pedig azok árnyékban vannak, de így is száradnak kifelé. 

Tegnap kiszedtem a maradék hagymát is, nem valami híresek, de télire elég lesz. 

A fokhagyma már szárad egy ideje, ez is elég vegyes.

A dinnyehéjakat kihordom a régi emésztőgödör szélére, hadd szívogassák ki belőle a cukros levet a rovarok meg a pillangók. 
Herkules reggel benn feküdt a széna tetején, de ahogy melegszik ott a tető alatt, úgy húzódott kifelé. Most éppen a vizeshordó meg a kútgyűrű között van bepréselődve, szerintem így hűsöl. Próbáltam őt beinvitálni a pincébe, de nem jött. Herkules nincs jól egyébként. Még most is prüszköl, szörcsög az orra és nem hízik. Rengeteget eszik, sokkal többet, mint máskor, de olyan gebe... ha így marad nem fogja tudni átvészelni a telet. Nehezen is mozog, mintha fájna a teste, nem tudom öreg-e ez a cica, vagy valami visszamaradt neki a macskainfluenzából (vagy Covidos volt), de nincs jól. Majd bemegyek az állatorvoshoz megint és kérek neki valamit csak hát látatlanban nehéz ügy, de nem tudom megfogni, hogy bevigyem.