Azért ez már nagyon durva, hogy nincs eső... tegnap pl. jöttünk haza és fél úttól zuhogott az eső, nagy örömmel jöttem haza, hogy biztos jól megázott a kert és az út épp csak nedves volt, még a port se verte el.

Estefelé megint jött egy nagy fekete felhő, néztem, hogy vörös riasztás van, na mondom ebből már csak lesz valami... semmi... olyan ez, mint valami nyomorult packázás az ember türelmével, na meg a növények életével. Hogy bacca má' meg egy taliga apró majom ezt az időjárást. megint úgy vagyok, hogy csak nézem az időképen, hogy szinte az egész országban mindenütt van valamennyi eső, itt meg a nagysemmi. 

Olyan ez az eső most, mint az elkaphatatlan lézerfény, amit Böbikének vettem játékként, de azt hiszem nem jó játék ez. Lehet, hogy a cica kergeti, de nincs vele sikerélménye. El is veszíti az érdeklődését, mert nem érti mi van és én nem akarom, hogy a cicám ügyetlennek higgye magát. Mert ő ügyes cica, egy nagy vadász, aki mindent levadász, de ezt a szart nem lehet elkapni... szóval nem fogunk vele játszani. Sokkal jobb a csomó a hosszú madzagon, amit el szoktam neki dobálni és húzgálni előtte, mert azt meg tudja fogni és boldog vele. Vagy a bojt, amit szintén el tud kapni, vagy a pingponglabdája. 

Itt én is árnyékra vetődtem. :) Olyan szép a növények árnyéka a belátásgátlón a kora reggeli napfényben. 

A lila hosta is hozott virágot: 

A kála pedig igazán mini lett, kb. 15 centi magas az egész, de azért tolja a virágot. 

 Reggel megöntöztem a paprikákat és az új-zélandi spenótot is, mert nagyon hamar el fog így öregedni. Már 2 dobozzal tettem el a fagyasztóba, majd holnap szedek még agy 3-4 dobozra valót és az elég is lesz. Lassan a zöldbabot is lehet szedni, a sárga hüvelyűt legalábbis és van hátul a meggyfán is gyümölcs, azt is le akarom majd szedni holnap. 

Szegény hajnalkák sokkal több vizet kívánnának, de még így is hozzák a virágaikat. Még nem volt ilyen növényem, de nagyon tetszik, jövőre is ültetek belőle.

A másik éppen növekvő csodaság a kertben a ricinus, ő majd később a méregkert lakója lesz, amikor sikerült azt is kialakítani, egyelőre beültettem egy (tavasszal még) nagy üres rész közepébe és nagyon jól mutat benne. Igazán impozáns növény, hatalmas , bordó, pálmaszerű levelekkel. A magjából készítik a hashajtót, a ricinusolajat, de nehogy valaki kipróbálja, mert a magja még tartalmazza a halálosan mérgező ricint is. Gyermekekre már 1-2 szem is életveszélyt jelent és állítólag iszonyú hosszú, fájdalmas kínokat okoz. 

Nálam most virágzik éppen. 

Aztán itt van még a kék színű mézontófű is, egyetlen egy kelt ki belőle, 3 db magom volt, úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére, mégis csak egyből lett növény. Locsolgatom őt, hogy meg tudjon nőni és hozzon még sok virágot és magot is, hogy jövőre többet tudjak ültetni belőle, mert imádom a kék virágokat. 

Huh, hát ez a kánikula már úgy kellett, mint ablakos tótnak a hanyattesés. Tegnap 36 fok volt, amikor délután hazaértem. Most 37 fok van kinn, 25,5 benn, redőnyök lenn, ablak bezárva és néha megy a ventillátor, tök jó, 3 ventillátor van rajta és színes diszkófények.  

Tegnap muszáj voltam felmenni Pestre elintézni a jogsimat a házidokimnál, (20 éve oda járok és most fedeztem fel, hogy milyen jóképű dokibácsim van nekem, olyan szép, kék szeme van, hogy wáááá!) meg még pár dolgot és egyben rengeteg pénzt elkölteni, de mindent beszereztem, amit akartam. 

Beugrottam a Margit körúton egy klassz kis bioboltba, vettem csicseri lisztet és sörélesztő pelyhet. Aztán bementem végre a Szép Kis Indiába a Wesselényi utcában és vettem egy csomag közepes madras curryt, garam masalát, szabji masalát, meg tandori masalát, görögszénát (őröltet vettem, nem biztos, hogy jó ötlet volt, inkább egész magot kellett volna, aztán a kis kőmozsaramban összetörni), csillagánizst, mert jön a chutney szezon és a világon mindenből lehet chutneyt csinálni, és még vettem zöld kardamom magokat is egy zacsival. Ez utóbbi nagyon drága, de az egyik legfinomabb fűszer, mondjuk a sáfrány után, de nem is tudom lehet-e sorrendet állítani, annyira különbözők. 

És beszabadultam az Ázsia Centerbe is, ott van egy koreai élelmiszerbolt (ott lehet a legjobb fagyasztott tengeri akármiket és tavaszi tekercseket venni, most a meleg miatt nem vettem) és vettem még 2 doboz mochit, egy taro-sat és egy mangósat, nagyon szeretem, ez igazán különleges édesség, de nem az a vad édes, mint a készsütik általában. Vettem még pár csomag gyömbért, szushihoz, ha kedvem szottyanna csinálni, minden más van itthon hozzá. És még vettem egy doboz thai tom yum pastát. Akartam még pad thai szószt és osztriga szószt is, de jól elfelejtettem, de nem halok bele, majd legközelebb veszek. 

Imádom az idegen konyhák ízeit, sokkal változatosabbak, mint a magyar konyha, ami valljuk be hogy a hagymán, a fokhagymán, a borson, köménymagon meg a pirospaprikán kívül nem igazán használ semmit. Persze van rengeteg fűszer, borsikafű, bazsalikom, oreganó, kakukkfű, lestyán, tárkony, kapor, rozmaring, zsálya, levendula, ami nálunk is megterem, (a koriander is megterem, de a zöldjével engem a világból lehet kiüldözni, olyan íze van, mint a poloska szaga) de szerintem az emberek zöme a felsoroltakat ismeri és használja, na jó még a babérlevelet is, de alapból a magyar konyha pörköltet ismeri, a rántotthúst, a töltött káposztát, na meg a "gulasch"-t. Jójó, tudom, rengeteg finom magyar étel van még, de a világ nagy és rengeteg jó kaja van máshol is. A paprikánkkal is hogy odavoltunk, aztán valahogy mégis a chili hódította meg a világot... valamit elég rosszul csinálunk, ami azt illeti. Meg lehet nézni hányféle különleges chili van, mi meg erősködtünk a kutyafasza paprikával... áááááá! 

Ez az én oreganóm és mellette fehér üröm van. 

Ez pedig a csodaszép nyugtatóm, a citromfüvem:

Nagyon szeretném jobban megismerni a koreai konyhát, de a török és az egyéb ázsiai országok konyhája is érdekes még. Csak legyen időm főzőcskézni, mert mindig minden az időn áll és/vagy bukik. 

***

Ma reggel pedig - egy életem egy halálom -  úgy döntöttem, hogy kilocsolom a maradék kb. 150 liter vizet. Aztán vagy jön eső, vagy nem jön eső...  végül nekiálltam leszedni a kútfedelet is és lejjebb engedtem a szivattyút és ollé! Van ott víz dögivel. Kb. 60-70 centivel engedtem lejjebb és csak úgy nyomja a vizet. Örömömben majdnem mindent végiglocsoltam, mert nagyon meghálálják ám! A virágoknak is jutott, de most, hogy kimentem, mindennek le van konyulva a levele... persze gondolom így védekeznek a növények, így tartják vissza a vizet. Ha teljes levélfelülettel, teljes gőzzel működnének, akkor nem élnének túl ebben a hőségben. A népi megfigyelés állítólag azt is mondja, hogy ilyenkor, mikor ilyen konyák a növények, eső lesz, de ez se igaz. A múltkori hőhullámban is konyák voltak és lószar se volt, nem eső. 

A mai nap további részét spájzolással fogom tölteni,  van cukkini és főzőtök, amit lefagyasztok, illetve leszedtem a ribizlit is, pirosat-feketét vegyesen. Kicsavarom a levét és lefagyasztom azt is egyelőre, majd amikor élhető idő lesz, akkor szedek hozzá rebarbara szárat (van dögivel) és főzök belőle egy kis lekvárt, de ilyen melegben "ilyen szarságokkal nem foglalkozhatunk". 

Erről eszembe jutott ez az - állítólagosan - régi hivatalos irat: 

 A szövege így szól: (a muut.blog.hu-ről vettem el) 

506/1903.

Tekintetes kultúrmérnöki hivatal
Pécsett.

Tegnapi póstával érkezett 1090/1903 sz. hivatalos átiratukra, melyben azt kérdik, hogy a Magyarberki község határában lelt régi sarkantyúval mi történjék? hivatalos tisztelettel azt válaszolom, hogy basszák meg az urak a sarkantyújukat, mert 35° Reaumur hőségben ilyen szarságokkal nem foglalkozhatunk.

Budapest 1903 aug. 18.

Teljes tisztelettel
lófasz a seggükbe
Dr. Réthy László

m. n. muz. érem és régiségosztályi
igazg.-helyettes.

A XIV. ker. m. kir. Kulturmérnöki hivatalnak
Pécsett.

(A forrásközlés és a textológiai munka Haklik Norbertet dícséri;
Magyar Műhely [Budapest], 1998. tél – 1999. tavasz
[XXXVIII/108–109], 87.)

***

Na, ma jó hosszúra terjengtem. :D