Tegnap elég sokat matattam a kertben. Kivettem egy csomó pompás küllőrojtot, mert túl közel nőtt a járdához és amikor virágzik nem tudok a járdán lépni tőle, folyton a virágot kellett hajtogatni, hogy nehogy letörjem. 4 csomó lett belőle, amiket szétültettem a kertben, illetve egyet a ház előtt a kerítésen kívüli sávba is tettem.
Amúgy borzasztó fülledtség van. Az egész napom abból állt, hogy leizzadtam a kertben, bejöttem zuhanyozni, aztán leizzadtam, majd megint bejöttem zuhanyozni... vagy hatszor.
Kigyomláltam egy nagy darabot a szárzellerek környékén és kicsit összeszedtem az istengyalulta tököt, mert az a tök úgy fut, hogy a fél kertet benyargalja. Nem tudtam tőle kaszálni se, ezért a szárait áthúzgáltam egy részre, így utána le tudtam kaszálni a füvet. Most egész jól néz ki az kertnek ez a része.
Levagdostam az elvirágzott növényeket, rengeteg muskotályzsályát és tele volt a kert kiszedett fűvel is, ezeket eltalicskáztam a komposztra. Volt vagy öt forduló.
Gyomláltam a másik oldalban is, akkora disznóparéjok voltak ott, mint a ló, de még nem érett meg a magja, nem tudta szétszórni.
Felkapáltam a cukorrépa ágyásában is egy kis helyet, ahol már éppen nem volt semmi (csak egy fél sor cukorrépa van az érdekesség meg a kíváncsiságom kedvéért és elültettem a fekete retket és a müncheni sör retket is. Még a téli vajfej salátát és a vajrépát akarom elültetni, illetve a cima di rapát. Utóbbiból nem tudom lesz-e valami, de megpróbálom.
Ma elővettem a csodaásóvillámat és annak az ágyásnak a maradékát felvilláztam vele, majd oda elférnek a téli cuccok. Kilazultak a csavarok rajta, meg kellett húzni nem is kicsit. Aztán még ásóvilláztam kicsit az első sziklakert mögött is, de annyira fülledt meleg van, hogy elveszítettem a türelmemet és bejöttem. Elegem van ebből az állandó izzadásból, nem lehet kinn normálisan megmaradni.
Utálom ezt a párásságot, 80% a páratartalom kinn is, benn is.
Nem véletlen, hogy nekem a sivatag az elemem, előző életemben biztos valami sivatagos országban éltem, mert egyrészt imádom, másrészt nekem gyönyörű is. Emlékszem a Mojave-ban még pár helyen kirándulni is voltunk, ott is 30 fok volt, de csak 15% páratartalom. Nem izzadtuk egy cseppet sem, aztán meg Moab mellett túráztunk és felmásztuk a Delicate Arch-hoz és nem izzadtam, pedig - mivel előzőleg jól megégett a nyakam valami másik túrán - még be is volt kötve sállal. Az igaz, hogy két hétig az egész társaságnak vérzett az orra, annyira ki volt száradva a nyálkahártyánk, na meg a sok kis, éles porszem is kinyírta, de akkor is jobb volt, mint ez a fülledt idő.
Egyébként kezd már rajtam kitörni megint a mehetnék, csak az idén nem tudok, se szabira menni, se az oltás miatt utazni. Mióta itt vagyok ebben a házban és felújítottam, illetve el voltam foglalva kerttel (és el is vagyok), azóta eszembe se jutott az utazás, de most valami fészkelődik bennem (remélem nem a nyolcadik utas), egyre többször szedem elő képeimet a különböző utazásaimról... és egyre erősebb bennem valami húzás, de majd jövőre... aztán ki tudja mi lesz addig.
Ma viszont lehámoztam egy nagy rakás, zömében San Marzano paradicsomot, bedobozoltam és beraktam a fagyasztóba, jó lesz télen lecsónak.
Második napja készítettem magamnak zsályateát is, a zsálya nagyon jó izzadás ellen, nem mintha nem lenne természetes, hogy az ember ilyen melegben izzad, csak éppen nem jó érzés. Hátha tesz valamit a zsálya ellene, na meg egyéb hatásaként állítólag halhatatlan is leszek. Bár nem tudom, hogy szeretném-e. Olvastam egyszer egy mondást, amit nagyon igaznak tartok, hogy: "Az örökkévalóság hosszú, főleg a vége felé." :))))
Nem sok pillangóvirágom maradt meg a vihar után, de ez végre kinyílt:
A szarkalábak is másodvirágoznak.
Nyílik az egyik hosta is:
