Kiborított a Böbe az éjjel. Este későn bejött, nagy nyávogások közepette, evett, aztán megkezdte a cirkuszolást. 
Először ki akart menni, de nem mert. Mostanában ez van, alig mer kimenni. 
Szerintem a Nyenyere tartja őket frászban, Elzával is napirenden vannak a cirkuszok, csak Elza harcos, de Böbike nem. Ő egy kis mafla, rettenetesen fél, ő leginkább csak osonni tud, rejtőzködni, jól elbújni és fára mászni, de a Nyenyerével ez se jön be neki, mert az is jól tud fára mászni is.
Szóval nem mert kimenni, ráadásul Elza is benyargalt és hozott egy egeret is, amit végül el kellett vennem tőle, mert az már mégse csináljuk, hogy behozza a verandára és ott eszi meg. 
Kizavarni Elzát se tudtam, inkább lemondott az egérről. Aztán már a Böbe is annyira be volt szarva, hogy nem ment ki. Végül bemászott mellém az ágyba és hosszas dagasztás után elaludtunk. 
Aztán hajnal fél 3-kor megint felébresztett, azt hittem ki akar menni, de enni akart és addig cirkuszolt, amíg nem kapott kaját. 
Aztán megint elnyugodott egy órácskára és újra felébresztett, de megint nem mert kimenni. Akkor már nagyon mérges voltam és jól leszidtam őt, erre elkezdett zajongani. Ahhoz képest, hogy milyen láthatatlan és hallhatatlan tud lenni, most elkezdett trappolni fel és alá... márpedig amikor ő trappol, akkor dübörög az egész ház. 
Végül fél 5-kor ment ki nagy megkönnyebbülésemre, de már nem tudtam visszaaludni. 

Egyébként ma reggel néztem éppen az ablakból, hogy másodvirágzik az akác. Azt mondják, ha az akác kétszer virágzik, akkor hosszú lesz az ősz. Meglátjuk, de nemcsak itt-ott van virág az akácfákon, hanem jó sok van rajtuk, még nem is láttam ennyit soha nyáron. 

A kert viszont úgy tűnik elég hamar levirágzik, persze lesznek még majd újabbak, de már nem sok. Majd a magas varjúhájak jönnek még, az Asterek és a japán szellőrózsák és néhány őszi hagymás.
Ezen az őszön nagyon fog hiányozni a krizantémok színpompája a kertből, leginkább a sárga hagyományosak élték túl a telet, ők foknak nyílni. Még most is nagyon fáj a szívem értük, de azt hiszem a kertből elengedtem őket, nem fogok annyit visszahozni, mert nem akarom ezt újra megélni. Az ember évekig őrizgeti és mind kiveszik... ááááá, ezt mégegyszer nem. 

Tegnap rendszereztem kicsit a virágmagokat, bezacskóztam azokat, amiket már gyűjtöttem az idén (évelő szarkalábat, fehér, fehéres rózsaszín és hagyományos rózsaszín bársonyos kakukkszegfűket, törökszegfűt) és leszedtem a már elszáradt klárcsikat is, de most még száradnak a magtokok. 

A kertben tegnap annyit tevékenykedtem, hogy kigyomláltam a sziklakertet, mert szinte teljesen benőtte a folyondár. 

A veteményesben kikelt a múlt héten vetett uborkám, szóval van remény, hogy lesz még uborkám az idén. 

Megint szedtem le paradicsomot és paprikát (fehér kos) is.

Na, hát ez is egy jópofa dolog. 
Ilyen pálcákkal szoktam jelölni növényeket, többnyire előre festett, színes pálcákkal, de néha, amikor nincs pálcám, akkor csak vágok valahonnan, ami kézre esik és azzal jelölöm az elültetett növényt és akkor kihajt... máskor meg az ember dugványozik, mint a bolond és sorra pusztulnak el a kis növények és nem lesz belőlük semmi. 
Szóval kihajtott két jelölőpálcám is, az egyikből lesz egy Annabelle hortenzia, a másikból pedig egy mályvacserje,  csak nem tudom, hogy a lila vagy a rózsaszín. Jó nem? :)))

Ezeket nagyon szeretem így együtt. Biztos lesz még kép róluk, mert ott növekszik és nyílik már a háttérben a fehér Kleopátra tűje is. Mit kínlódtam tavasszal ezért a növényért és végül kettő maradt meg csak. A másik az előkertben van.  

Trombitavirágok.

Ez pedig a kis fügém, amit a barátnőmtől kaptam. Tavaly ősz elején ültettem ki a földbe, de nem nézett ki jól, nem tudtam, hogy egyáltalán megmarad-e, de tavasszal kihajtott, csak éppen azóta nem haladt sehová. 
Most kezdett el hajtani, aminek nagyon örülök. 
Egyébként ezek a fügék nem valami érzékeny növények. A szomszéd fügéjén látom, ami a háza északi oldalában van, de még fák is veszik körül, tehát totál árnyékban van és mégis terem neki és nő. Lassan kinövi a körülötte lévő fákat is. 
Az én másik  (Babits) fügémen is van már termés, több is, remélem, hogy be is fognak érni.  

Tegnap hatalmas zivatar kerekedett kora délutánra, le is jött 30 mm eső. 
Viszont szerencsére nem volt mindent tépő szél, se jég, se túl nagy csattogás-villámlás, csak olyan normális zivatar, de rég volt már ilyen. Kellett a víz a kertnek. 

Tegnap reggel fűnyíróztam is, a veteményes és a másik vegyes oldal között van egy füves rész, amit már jól benőtt a fehérhere. Elég gyorsan nő, ezért sokat kell vágni. 
Kapáltam is egy kicsit a pawpaw és a mézalmácska körül, sőt kaptak tápoldatot is, megöntöztem tápoldattal a zöldbabokat is és a jujubákat. Aztán délután jött az eső, de végül is nem baj. 

Leszedtem a paradicsomok zömét, lehúztam a héját és aprítóval összeaprítottam mindenestül. Vannak nagyon pici dobozaim, azokba tettem el ezt a sűrű levet. Levesekben használom, pl. elég gyakran készítek vöröslencse levest, abba is kell és épp annyi, amennyi a dobozkákba fér. 

Nem volt több kertészkedés tegnap, mert viszonylag hamar meleg lett, aztán pedig az eső vert el. 

Utolsó kép a liliomokról, lassan lehullatják a virágaikat, majd jövőre látjuk őket újra. 

A mályvacserjék ideje van most. 

A Cosmosok is szépen nyílnak már, ezek késő őszig fogják nyomni. 

Készülődnek a magas varjúhájak is, kicsit korán, de az idén minden korábban nyílik. 

Szépen alakul itt is egy rész a magnólia alatt. A palástfű a legkisebb, mégis ő van belül, mert a többiek árnyékot kell, hogy tartsanak neki. 

A Double Perfume rózsám csodaszép most. 

Beindult a fűnyíróm, öntöttem bele kis olajat még. Nem kellett sok, szerintem nem is az volt a baja, hanem inkább túlszívhatta magát. 
Olyan füstöléssel indult, mint egy mozdony, de csak rövid ideig tartott, aztán ment szépen. Meg vagyok nyugodva. 

Ennek örömére le is nyírtam a füvet a cserjés mellett. Ez nem sok, de nem akartam nagyon megerőszakolni, csak látni akartam,  hogy tényleg működik. 
Fokozatosan haladok a fűnyírással, mindenütt nagyon nagyra nőtt a fű. Le kell még nyírni a veteményes oldalában is, a ház előtt is, ott majd kaszálni is kell, ahová a fűnyíróval nem tudok hozzáférni és a kert végében is kell majd kaszálni... nem kevés, de mindig csinálok egy kicsit, aztán kezdhetem elölről. Mindenesetre a fűnyíróval sokkal könnyebb, mint ha mindenütt kaszálnom kellene. 

Azt hiszem a kertészettel van valami hetedik érzékem, mert mindig olyankor megyek be, amikor találok valamit, amit régóta keresek. Tegnap szó szerint rám jött a mehetnék, eredetileg marhatrágyáért mentem, vehetnék közelebb is, de most oda akartam menni és lám... találtam oregoni hamisciprust! Mióta keresem! 

Anno ez volt az első cserje, amit vettem a kertbe, de az sajnos kipusztult. Azóta is keresem, de még a neten se nagyon találtam, mintha kiment volna a divatból, mindenütt tuják és borókák vannak csak, pedig ez egy csodás növény. Ennek ellenére ősszel el fogok menni és szedek magot arról az oregoniról, amit találtam itt a szomszéd városban, mert szerintem ez, amit most vettem nem olyan. 
Különben szeretem ezt a kertészetet, mert figyelnek arra, hogy az ember mit keres. Most meghozták az oregonit, de máskor  pl. palástfüvet is így vettem náluk, hogy kerestem és hoztak és a pettyegetett orvosi tüdőfüvet is. 
Hoztam még egy szép, nagy babérmeggyet is.
Mind a kettőt a ház melletti tuják mögé fogom beültetni, mert a tuják betegek és előbb-utóbb ki kell őket onnan vágni majd, de szerintem ezt már írtam. Azt szeretném, hogy legyen egy felnövekvő örökzöld cserje-fa védősáv addigra, mire a tuják kimennek onnan. 

A kert nagyon szépen virágzik, azt hittem nem lesz semmi már júliusra, de mindig jön valami újabb. :) 

Ezek egynyári mályvák, pár éve egy virágvetőmag szalaggal együtt vettem, akkor szedtem belőle magot. Azóta nem vetettem ilyet, de az idén már csak azért is, hogy majd szedek újabb magot róla, hogy vesszen ki a választékomból. 

Az árnyékliliomok is nyílnak, most már szinte folyamatosan van virág valamelyiken. 

Az Árnyas kertben a szárnyastermésű borkórók nyílnak most, nagyon örülök ennek a növények. 3 van, mindet magról neveltem tavaly. 

Ez pedig a szintén magról nevelt mákkóróm. 

Évelő kúpvirág a mákkóró mellett. 

A piros liliomok is megint gyönyörűen virágoznak, csodaszépek.