Böbe beköltözött a kanapé ágyneműtartójába, de annyira, hogy mostanában nem jön reggelente bungizni a takaróm alá se. Sőt, este bemászik és reggel fel se kel... csak úgy 11 körül bújik elő, eszik és akkor kimegy. 
Valamelyik nap szóltam neki, hogy adjon már valami életjelet hogy él-e még egyáltalán, azt mondta, hogy: Nyá! Röviden és nem is túl hangosan, másik nap meg fészkelődött egyet, hogy tudjam, ott van benn. 

Az előző kb. két hetet pedig az íróasztal tetején töltötte, az estéket most is és amikor megyek lefeküdni, akkor ő is nyugovóra tér az ágyneműtartóba. :)))
Mindig vannak helyek, ahol kuckózik a lakásban. Érdekes módon most egyáltalán nem foglalkozik a fotelekkel, se az ággyal. 

Itt kértem tőle TündiBündiÉdiPofit, erre hát... na! Mint a Grincs és még meg is rúgott a hátsó lábával. Úgy tud rúgni, mint egy kenguru! Ez annak a jele, hogy elég volt neki a simiből, vagy egyáltalán nem szeretné, hogy hozzányúljak, szóval ne zavarjam a mélymeditációban. 
Az legalább pozitívum, hogy az ágyneműtartóban nem dudál... szépen visszahangzana. :D  

Elza dobozára meg tetőt is kellett tennem, mert nagy naivan azt gondoltam, hogy majd elég lesz a tetejére a  plédikéje szigetelni, de azzal nem számoltam, hogy az 5 kilós, dagadt Elza alatt majd berogyik a doboz teteje. 
Így aztán szabtam rá egy hungarocel lapot, szerencsére ráfekszik az oldalakra és a hátuljára ragasztott többi hungarocel-re és most úgy fekszik ott kiterülve, hogy azt látni kéne. 
Nem tudom lefotózni, mert ahogy meglátja a telefont a kezemben, rögtön leugrik onnan. 

Egyébként kiengedtem a fűtést a verandára is, mert egyrészt már nem sokkal volt melegebb, mint odakinn, másrészt ebben a nedvességben már borzasztó volt ott kinn a klíma, nemcsak hideg miatt, hanem még a cipőim (ott szoktam levenni a kerti cipőt)  is nyirkosak voltak és Elza doboza is. 
Nem kell nekem, hogy majd penészessé váljon a veranda, a nagy spórolásban. Abba nem fogok tönkremenni, ha egy radiátorral több megy. 

Megint kezdődik a magvásárlási őrületem, bár ahogy végignyálaztam a Vaterát, (szerencsére) nem találtam semmi olyat, amire nagyon rákívántam volna, de hát nemcsak a Vaterán árulnak magokat.
Megfogadtam pedig, hogy nem veszek már több magot, de ennek ellenére mégis rendeltem párat a Kincsesligettől... megint. 
Pedig azt se tudom még, hogy egyáltalán kikelnek-e a magjaik, mert nyár végén is rendeltem már párat, de még nem ültettem el őket. Ha tudtam volna, hogy ilyen hosszú és meleg ősz lesz... simán megnőttek volna pedig a kis növénykék, de az ember nem tudhatja előre. 

Szóval megint jőnek...

Baracklevelű harangvirág színkeverék - Campanula persicifolia 'mix'

Bársonyos kakukkszegfű - Lychnis coronaria

Bugatölcsér keskenylevelű - Penstemon angustifolius

Hegyi imola kék színű - Centaurea montana 'Coerulea'

Kaukázusi ördögszem színkeverék - Scabiosa caucasica 'mix'

Macedón varfű vízfesték színek - Knautia macedonica 'Watercolors'

Poloskavész bordó levelű - Actaea simplex 'Atropurpurea'

Réti iszalag - Clematis integrifolia 'Blue Ribbons'

Déli borsófürt - Baptisia australis

A Baracklevelű harangvirágnak nagyon örülök, mert egyszerűen sehol nem tudtam szerezni eddig, pedig nagyon szép virág.
A Bársonyos kakukkszegfűből a meggypirosat rendeltem, rózsaszínű már van (növény) és magom is van fehéres-rózsaszínes, szóval lesz minden színben.
A rendelt Penstemon annyira kék, hogy egyszerűen meg kellett vennem és a Hegyi imolára is nagyon régóta vágyom, a varfűbe meg az idén imádtam bele. 
Kaukázusi ördögszemet még sose láttam, ezért akarom felnevelni. 
A Poloskavészt a kerítés mellé terveztem arra a részre, ahol ugyan nincsen még nagy cserje, de majd amikor megnő, akkor árnyékot ad neki. 
A Réti iszalag a természetben védett, ezért onnan nem szerezhetem be, a Déli borsófürt pedig szárazságtűrő és még nem láttam ilyet sem. 
Nagyon remélem, hogy majd sikerül felnevelni őket. Sajnos az erdei borkóró amit még nagyon vágytam, elfogyott, de van már kétféle borkóróm és jövőre is kell majd valami, amit újra beszerezhetek és nevelgethetek. 

A múlt szombati eső alaposan lefektette a magasabbakat, de még így, lebólintva is fantasztikusak. Olyan virágözön van rajtuk, némelyiken nem is látszanak a levelek sem.
Ez a gömb a legnagyobb, az előkertben van.

Ezeknek a szára majdnem egy méter  magas, támasztékot igényelnek. Jövőre jobban észen leszek majd és sokkal hamarabb megkapják a támasztékokat. Ilyen virágözön még sose volt rajtuk, most tapasztalom őket. 
Eredetileg rossz helyre ültettem őket, nagyon száraz részen voltak, ott majdnem kipusztult, ezért a kert több részére tettem belőle dugványokat és mind megmaradt. Az agyagos részen érzik magukat a legjobban, gondolom azért, mert ott jobban megőrzi a talaj a nedvességet. Nagyon óvatosan kell bánni velük, mert törékeny a száruk, ezért is kell majd jövőre a támasztékokat hamarabb kitenni nekik. 

Ezek nagyon lekonyultak az esőtől, olyan virágmennyiség van rajtuk, hogy a nedves virágfejek lehúzták a támaszték ellenére. 

Ez is szépen kinyílt, jövőre nagyon remélem, hogy már tekintélyes lesz belőle. 

Ezt a bordót tavaly ültettem egy kis dugványról, ekkora lett imádom őket! Pillanatok alatt számottevő díszeivé válnak a kertnek.

Ennek tényleg ilyen a színe, csodaszép! 

Ezen ki se látszanak a levelek...

Idei szerzemény, a tuják alá ültettem, remélem megmarad.

Ezt tavaly ültettem, ebből is nagy bokor lett, jövőre ő is több támasztékot fog igényelni.

A margaréta-szerű is kinyílt most már teljesen, ez is magas, jobb támasztékra lesz szüksége a kertben.