Böbikének nem múlik a hasmenése, de nem tudom beadni neki azt a pasztát, amit a doki adott. Egyszerűen nem tudom lefogni, a száját kinyitni és befecskendezni a szájába. Nem megy, olyan erő van benne, hogy elmászik, ha a nyakánál lefogom, akkor a száját nem tudom nyitni, szóval ez 3 kezes mutatvány lenne. 
Próbálok tablettát szerezni, mert azt kajába rejtve megeszi, mert étvágya az van, olyan, mint a tatárok, mindent elpusztít. 
Ráadásul, amikor megpróbálom beadni neki a gyógyszert, akkor utána kimenekül, mert rájön a hasmars is az erőlködéstől és nem érzi itt jól magát, ezért is kimegy. Szegénykém, csak a gyötrelmei vannak és még én is azt okozok neki. Azt mondják a facén, hogy lehet neki Normaflore-t adni, ki fogom próbálni, mert valamit kell vele csinálnom. 

Reggel kimentem és rostáltam a maradék homokból a répáknak és a dáliagumóknak. Nem tudom, hogy a dáliákkal akarok-e a továbbiakban vacakolni, az idén nem voltak túl sikeresek, amik szép lett volna, azt a vihar törte le. Ki nem dobom a gumókat, meglátom túlélik-e a telet (tavaly túlélte a zöme), de nem vagyok biztos abban, hogy akarok-e több dáliát. Sok vizet igényeltek volna a nyáron, ami nem volt, annyit öntözni nem tudok. Még nem... meglátom tavasszal, amikor majd kitör rajtam az ültethetnék. 
Van amelyik kiszépült ahogy elmúltak azok a borzalmas melegek és kaptunk némi esőt is, de van olyan is, ami még a földben van, de nem tudom, hogy a gumója egyáltalán él-e. 

***

Csodaásóvilláztam egy darabot megint, még majd kimegyek és a füvet kiszedem belőle.
Levagdostam az eperről is a hajtásokat. Ez a növény szinte kordában tarthatatlan, annyi indát növesztett, azt se tudtam hirtelen hol kezdjek hozzá, de aztán módszeresen végigmentem rajta. Sok helyen már ki kellett tépkedni a talajból, mert begyökeresedett. 

Jól belaktam a kertben szőlővel is, fehéret is kéket is ettem, imádok csak úgy a kertben legelészni. :) 

Letisztítottam egy rakás hagymát is, mert lassan be kell hordani őket, nehogy jöjjön valami hirtelen fagy és ott menjenek tönkre. nekem. 
Összeraktam az utolsó kis polcot is, ami tavasz óta kicsomagolatlanul  le volt támasztva a pincében. Eddig nem volt rá szükség, de most már van. 
Kivagdostam nagyon sok gyermekláncfüvet is, van egy nagy régi késem, azzal szoktam kikanyarintani őket és nagyon hatékony, mert ahol tavasszal végigmentem, ott nem is nőtt több belőle. 
Elkezdtem ásóvillázni egy olyan részt is, ahol  borzalmasan elszaporodott a madársóska, de elég hamar feladtam, azon a részen nagyon száraz a talaj és olyan, mint a kő. Csupán csak a Hosták körül nyomtam végig, mert azok visszahúzódnak télire és nem szeretném őket véletlenül kiásni. Így látni fogom, hogy mit kell békénhagyni. 

Elképesztő mennyiségű poloska van kinn, nekem ütköznek, ahogy repülnek a dögök, de tele van velük a ház déli fala, és a lépcsőház is, mert ott jó meleg van. Undorító, ocsmány jószágok, nem is tudom, hogy tudott ilyen teremtmény létrejönni, nincs benne az égvilágon semmi, de semmi amit a védelmükre fel tudnék hozni. Rusnya, büdös dögök, utálom őket. 

A kert viszont még mindig gyönyörű! 

Wááááá, óriásit haladtak már a mesterek a teraszommal! Lassan kialakul az a kép, amit vizionáltam. Még a fal külső részét kell levakolni, felrakni a tetőt a kis helységre és a cserepeket a fal tetejére, festeni, betonozni. 
Már elvittek egy csomó sittet is, minden nap a nap végén felpakolnak egy kocsira valót és elviszik. 
A kupa homok is elfogyott már az udvarból, már csak a sóder van meg a cement, ami még kell és van benn az udvarban is sitt, majd azt is el fogják vinni. Az apraját benn hagytuk, mert nem akartunk semmi olyat kidönteni a szomszéd telekre, ami utána nem takarítható fel normálisan.

Ma én is szinte egész nap kinn voltam a kertben, elültettem a délszaki kutyatejet, ehhez kicsit átalakítottam a sziklakert elejét, fellazítottam a járatot és átraktam máshová, így más formát is kapott az egész és még tettem oda két követ is. 
Elültettem a piros bogyós tűztövist is. Az új fal vakolása miatt ki kellett venni két hostát is, azoknak is csináltam helyet és átültettem őket.  
Aztán elkezdtem elültetni az íriszeket is, amik tegnap jöttek meg. Nem sikerült mindet ma kiültetni, mert helyet is kellett nekik csinálni. Így leírva nem is tűnik olyan soknak, de egész nap elbíbelődtem, na meg gyomláltam is az újonnan feltört részt, mert akkora disznóparéjok nőttek benne és magot is akartak volna hozni, ezt nem hagyhattam. 

A nagyobb íriszeket beültettem a nagy évelőágyásba, krizantémok és a mályvacserje közé, mert ezek később hajtanak csak ki és később nőnek meg. Addigra az írisz levirágzik és visszahúzódik pihenni. 
Van két miniatűr írisz is, ezeket az új ösvényem mellé ültettem és egyéb helyekre. Nem hinném, hogy tavasszal már virágozni fognak, de meglátjuk. 

Azt nem is tudom írtam-e, hogy kút-ügyileg is meg vagyok nyugodva, már megint. Mert a teraszépítés előtt az volt a legnagyobb aggályom, hogy honnan lesz víz, mert a szivattyú már  megint levegőre futott kb. 10 liter után. A pincéből lehetett volna vizet venni a hálózatról, de nem tudom kiért volna-e a slag. Na mindegy is, a majsztrók megoldották, még lejjebb engedték a szivattyút (ez nekem eszembe se jutott, nem is tudom miért, pedig már egyszer lejjebb engedtem). Azt mondják még volt kb. 1,5 méter lefelé, szóval van itt víz. Csodálkoztam is, mert amúgy is baromi mély ez a kút és ha belenézek akkor van ott víz. Bele kell még jönnöm sok dologba itt. 

Éssss! Kész a fal. Még egy-két darab tégla kell rá, amiket vágni kell, de holnap már bevakolják. Kijavították a megmaradó régi falat is, kiszedték a begányolt darabokat a tető alól és rendesen berakták téglával. Egy szépséghibája van, a kinti WC előtt elég magas lett a beton, de nem lehet elé lépcsőt se tenni, mert ott egy hatalmas kivágott diófa rönkje. A földön van elvágva, vízszintesre, de az átmérője legalább 60 centi, arra nem lehet betonozni, de azért még rákérdezek erre, hogy mit is lehetne ott tenni. Az a baj, hogy ha sódert teszünk is oda és rá valami térkövet, az alól is ugyanúgy kikorhad a fa.  

A hátsó fal jó magas lett, szerintem magasabb a 2 méternél is, de nem baj, legalább nem látnak be egyáltalán és lesz egy olyan kis sarok, ahol déli és nyugati fal találkozik, talán egy fügét tehetek oda, mert védett hely lesz. Ha télire még be is burkolom jó, melegítő szövettel, a cserepet pedig vastag dobozkartonnal, akkor szerintem megúszhatja. Meglátom még, borzasztó telet ígérnek megint, de aztán ki tudja még mi lesz belőle. A sajtó imádja riogatni az embereket mindennel, mert kell, hogy az emberek félelemben éljenek, úgy könnyű őket irányítani. De az is lehet, hogy csak simán kell a kattintás és azzal nem törődnek, hogy úgy átformálják sok dologról a közvélekedést, hogy az hosszútávon óriási károkat okoz. Pl. az időjárásról úgy írnak, hogy úristen mi lesz, aztán teljesen normális idő van. És ez csak a csepp a tengerben, de nem akarok ebbe az irányba elmenni. Akit érdekelnek ó témák, az olvassa Józsi bácsit a FB-n, szeretem az írásait. 

Este itt bőgött a szarvi majdnem az ablakom alatt. Az út másik oldala már erdő és közvetlen szemben velem bőgött, de nagyon hangosan, egy másik meg kinn a völgyben, de az is lenn volt egészen, nem fenn a hegyen. Itt bőgtek egymás ellen, de az egyik nagyon közel volt. Nem láttam, pedig ott kukkoltam egy darabig az ablakban, de hát az erdő sötét... különben meg napközben se látnánk őket. Úgy el tudnak rejtőzni. 
Néha el szoktam azon is gondolkodni, amikor madárcsicsergést hallok a fejem felett a fán, de a madarat nem látom, hogy tőlünk emberektől nyugodtam mászkálhatnának akár földönkívüliek is, azokat se vennénk észre, annyira el vagyunk már távolodva a természettől. Kár. 

Kinyílt már az egyik Asterem is, amit tavaly vettem, törpének, de nem törpe. Vettem többfélét is, mind törpének, de egyik sem az. Nem baj, ez ami nyílik nagyon szép, remélem a többi is szép lesz.  Nagyon szeretem ezeket a virágokat is,ősszel színt hoznak a kertbe és olyan gazdag, szép a színviláguk, hogy nem győzi az ember csodálni őket. És olyan megbízhatóak, sok mindent kibírnak, nem túl igényesek. Ez a lila pl. itt a képeken, a nyáron a nagyra növő muskotályzsályák között sínylődött és most mégis ilyen színpompával lepett meg.