Álmomban nem gondoltam volna, hogy ki tudok menni a kertbe tegnap, de délelőtt nem esett, én meg kinn ténferegtem és megláttam, hogy már hajtanak a vetővirágok is. Sajnos a környezetük is tele volt folyondárral és sűrűn kelő ernyős verbénával, ezért nekiestem és elkezdtem kiszedni a füvet. 
Úgy belejöttem, hogy két fél ágyást ki is gyomláltam. Nem vittem el a füvet, hanem visszaraktam, majd  helyben elkomposztálódik, addig is takarja a talajt. 
Egyébként azért két fél ágyás, mert az ösvény két oldalán gyomláltam, majd amikor megint engedi az idő, hogy kimenjek a kertbe, akkor kigazolom a többit is, mert nagyon füves (főleg folyondáros) minden. Már csak azért is kell, hogy lássam, hol vannak a hézagok, ahová a hagymásokat beültethetem. 

Megint eltűnt pár jelölőpálca is, vagy elérnek ezek és eltöredeznek, vagy a Nyenyere segít nekik eltörni, de folyamatosan pótolni kell. 
Fel is hoztam azokat, amik már meg vannak szárítva és a végük fehérre festve (falfestékbe szoktam mártani őket). Így a fehéren sokkal jobban fed az akrilfesték, a natúr fát nem fedi jól. Nagyon sokra lesz szükségem az új hagymákhoz is, de a régieket is folyamatosan cserélni/pótolni kell. 
Festettem sokféle színűt. 

Aztán kimentem és vágtam vagy 20 új ágat a jezsámen bokorról, amik már benn száradnak a pincében, de igazán sokat majd az erdő széléről tudok hozni. 
Vannak itt az erdőszélen hegyi juharok, amik úgy nőnek, mint a gyom, azokról szoktam szedni ilyen ágakat, amikor már lehullottak a leveleik. Újabban paradicsomkarónak is azokat szoktam behozni. Ez a terület gyakorlatilag állandó utánpótlást ad nekem, mert folyamatosan nőnek. Amikor már nagyon megnőnek, akkor a villanyászok jönnek és visszavágják, mert fölötte  megy egy nagyfeszültségű vezeték és akkor megint nőnek újra. 

Ma reggelre 29 mm csapadék esett, nagyon zuhogott az eső egész este. 
A szarvasok üvöltenek már napközben is. Teljesen meg vannak őrülve, de legalább biztos nem fáznak ebben a hülye időben, fűti őket a tesztoszteron. 
Most nagyon sokan vannak, úgy tűnik jól elszaporodtak. Volt év, amikor egy bikát hallottam itt üvöltözni és valahol fenn, messze a hegyekben egy másikat, de most sokan vannak és mind közel. 
Tavaly csak ketten voltak, ők meg is harcoltak egymással. 
Ma reggel is láttam egy csomót fenn a domboldalban, ott rohangásznak, de harcot nem láttam/hallottam az idén. 

A kert így az esők után nem túl látványos, ez utolsó kép az Írország harangjairól, mert már ki fogom venni. Tegnap már kiszedtem a Kleopátra tűje tövéből az elnyílt sárga Cosmosokat is. Ez a virág még ott van, de lassan elvágom a tövénél és hagyom ott a helyén elkomposztálódni ezt is. Majd a tél és a talajlakók elintézik a többit. 

A Kleopátra tűje még bírja, már szedtem róla is magokat, amikor még száraz volt az idő. Sajnos nagyon szeretik a polosok, tele is van velük, bár legalább a veteményesből elhúzza őket. Már az idén is többet akartam ebből a virágból, de csak kettő sikerült. A többit megették a csigák. 

Az Asterek is beindulnak lassan, ez szokott a legkorábban kivirágozni. Nagyon örülök neki, szeretem is és most azért is kedves, mert tavasszal nagyon nagy küzdelem árán tudtam csak megmenteni a nyomorult csigáktól. Sajnos ezt is nagyon szeretik, de szerencsére az összes Asteremet sikerült megóvni tőlük, pedig volt olyan idő, amikor majdnem tövig voltak rágva  szegények. Érdemes volt minden hajnalban és minden este vadászni és ölni a dögöket.  

Jól beugrott ez az őszi idő... majd megfagyok, ezért ma reggel bekapcsoltam a fűtést. 21 fokon szokott állni a termosztátom, most is annyira állítottam, de még nem állítottam be rajta a télen használt értékeket, mert nem akarom, hogy kapcsolgasson nekem kora reggel is. 
Most még elég, ha kicsit elviszi ezt a nyirkos, hideg érzést és a ház se fog gyorsan lehűlni, elég ha csak rövid ideig fűt. Aztán amikor majd jönnek a valódi hidegek, akkor beprogramozom és mehet a téli menetrend, de remélem, hogy az még odébb van és azt is remélem, hogy lesz még olyan idő ezen az őszön, hogy ki is kapcsolhassam a kazánt egy időre. 
Ez most főpróbának is jó, hogy lássam minden működik és ne akkor lepődjek meg, amikor tényleg komolyabb hideg lesz. Még a szerelőt is ki kell hívnom a rendes éves ellenőrzésre. 

Tegnap 10 mm eső esett, lassú, áztató eső, be voltam miatta szorulva, viszont kell a csapadék. Nem lett volna rossz, ha nem ilyen szélsőséges lehűléssel jön, hozzá voltam szokva a meleghez (ahogy gondolom  mindenki más is) és most eléggé fázom.

Tegnap felhoztam a pincéből az összes hagymás és a rózsák eltett papírjait és lefotóztam őket. A télen majd szeretnék írni egy növénylistát, hogy kb. tudjam mi van a kertben. 

Most a legszebb a kertben (illetve az eső előtt volt a legszebb) az őszi kikericsek közül a Waterlily (Colchium autumnale 'Waterlily'), amit még a legelső hagymások között vettem (és milyen jó, mert azóta sokszorosára ment fel az ára), de először nem ültettem jó helyre és majdnem kipusztult. Felszedtem és új helyre ültettem, azóta ott fejlődik szépen és már sokasodott is a hagyma, mert évről évre egyre több virágot hoz. 

Itt még bontakozott. 

Napsütésben a legcsodásabb. 

Itt pedig a környezetében.

Azt már írtam, hogy az idén az összes Colchium új helyre költözött a kertben, vagy a csigák miatt, vagy azért, mert a helyük közben túlzsúfolttá vált, ahogy benőtték a körülöttük lévő növények. 
Folyamatosan mozog a kert. Viszont nagyon örülök, hogy a fehér is kidugta végül magát, mert amikor kiástam, ennek a hagymái voltak a legfejletlenebbek. Nagyon remélem, hogy az új helyen majd jobban tudnak fejlődni. A lényeg most, hogy él és tud virágozni. Körülötte a már kibújt a sok kis borzaskata magonc, amik majd szépen áttelelnek és jövőre megint csodaszép virágaik lesznek. 
Talán majd kicsit meg kell ritkítani, de tavaszig nem nyúlok hozzájuk, mert nem tudni milyen lesz a tél és az is lehet, hogy más helyeken, ahová szórtam magot, majd nem kel ki és akkor lesz mit átültetnem. 

 Szedtem be szőlőt is az esőzuhogás előtt, a fehér szőlőt csak októberben szoktam tudni enni, de most az is  megérett és mindegyik olyan édes, hogy már-már zavaró. Gondolom a nagy hőingás miatt, mert napközben kánikulák voltak, ugyanakkor itt felénk a hajnalok már nagyon jó hűvösek voltak. Ezért is volt az augusztusi kánikula sokkal viselhetőbb. Még soha nem volt ilyen édes a szőlő, amióta itt vagyok. 

A Poc (Böbe), hajnal 3-kor kellett őt kiengednem, mert este esze ágában se volt kimenni. Úgy összeszőrözte már a takarót, hogy nem is tudom, hogy fogom rendbe szedni. 
Elza viszont kinn aludt valahol, pedig este láttam őt az ablakból és kiabáltam neki és robogott is haza, mint egy tank. Komolyan, dübörgött az úton az esti nagy csendben, pontosabban két szarvasbőgés közötti csendben lehetett hallani a trappolását, de aztán mégse jött be. Vártam őt az ajtónál, de nem jött. 
Este egyébként minden eddigit fölülmúlóan ordítottak a szarvasok, ráadásul valahol hátul, közvetlen a kerítésem közelében, végül kivilágítottam egy nagy lámpával, hogy elijesszem, mert nem szeretném, hogy összetörjék a kerítésemet. Sokan voltak, nemcsak a bika, mert a lámpa fényében csak úgy világított a sok szem. Tök jópofa volt. :))

Ó, nem tudtam már mi hiányzik! Elza beköltözésével a verandára megkezdődött a dörömbölés az ajtón. :)))) Mert ugyebár Elza ki akar menni, Elza enni akar, Elza mást akar enni, Elzának nem volt elég, Elza simogatást akar, Elza unatkozik. :))))

Egyébként tegnap megcsináltam egy nagyon nemszeretem dolgot, de muszáj volt, mert jön a sok eső. 
Borzasztóan tele voltak a csatornák mindenféle összemohásodott akármivel, gondolom a lehullott levelekből lett ez bennük, ezért fogtam a létrát, felmásztam rá (jó sokszor, kb. méterenként tettem odébb) és kitakarítottam őket. 
Hátul tele volt macskaedénnyel is, mert - ugye - hátul esznek a tetőn a kinti cicákok és időnként elnyalogatják az edényeket olyan messzire, hogy nem érem el. Olyankor a szél az én barátom, mert előbb-utóbb leviszi a tetőről, de néha a csatornában kötnek ki az alutálkák. Tegnap azokat is kiszedtem. 

Aztán elől, a kapubejárat fölötti csatornát is kitakarítottam, ott meg az orgonafáról hull bele mindig a levél. Ráadásul meg is kellett szegelni a deszkát, ami tartotta, mert le volt kicsit konyulva. Valamikor, valamelyik teherautó, ami bejött az udvarba sikeresen nekiment és azóta úgy lógott és ellenkező irányba csorgott benne a víz. 
Most viszont jön a sok eső és ki tudja mi lesz itt ősszel és télen, szóval végre megcsináltam azt is. Ezzel lement egy nagy kő rólam, de van még pár ilyen "kövem", a lila akácot is le kell cibálnom a tetőről, mert a forróságban nem volt lelkierőm felmászni, pedig a nyáron leszakadt ág helyén kb. ezer hajtása nőtt ki. Erősen gondolkodom azon a növényen, mert nagyon szép, de annyi baj van vele, hogy nem igazán ragaszkodom hozzá. Amúgy is a puttonyom tele van a futókkal, nem szeretem őket és van itt bőven. Van vadszőlő, borostyán, trombitafolyondár, lonc, lilaakác... egy kissé túl sok nekem belőlük. 

A kertben egyre kevesebb a mutogatni való, bár a rózsák még szépen virágoznak.

Lassan, elég nehezen beindul a tollborzfű is, nincs rajta sok kalász az idén és a szárai is rövidek, gondolom a szárazság miatt, bár a tavalyihoz képest jól megnőtt.  

Tavaly ekkora volt.

Most ekkora.