Herkulesen kb. egy bő hete vettem észre, hogy süket, mint az ágyú... nem tudom mitől süketült meg, talán tényleg öreg lehet, ezt sose fogom megtudni.
Szóltam hozzá az ablakból és semmi, aztán egyik nap battyogott az udvaron, én meg mögötte 10 centivel, egyáltalán nem vett tudomást rólam, csak amikor mellé léptem, akkorát ugrott a CicaÚr, mint egy bakkecske. :))) Iszonyúan megijedt, de egyáltalán nem érzékelte, hogy én is ott vagyok. 
Ma reggel is nagy önfeledten zabálta a többiek kajáját, én nyitottam az ablakot, hogy a helyére hívjam, de semmi. Hozzáértem és annyira megijedt, hogy elrohant. 
Oda kell majd figyelnem, hogy ne hozzam rá a frászt, de így nagy veszélyben van, mert láthatóan nem érzékeli a külvilágot, így kutyát, rókát se fog érzékelni, de másik macskát sem, márpedig ő nincs olyan erőben, hogy bárkit is legyőzzön. Szívós Öreg Csóka ő, de már sok életét felélte és ez merőben új helyzet, de azért remélem, hogy megbirkózik ezzel is. 

Elza viszont beköltözött a helyére a verandára, őt már ilyenkor, amikor bejön a rossz idő nem nagyon lehet kitessékelni. Ez nem mostani kép, mert már a piros a plédikéjén fekszik, de Elza nem szereti, ha fotózom, róla úgy kell lopni a képet. 

Már felhoztam a bungiját, de abba még nem fekszik bele,  csak a plédre, gondolom még meleg van neki, de pár nap és már nem lesz, ahogy a hétvégi előrejelzést látom. Még a végén be kell fűteni... nem normális ez az időjárás, vasárnap még azért imádkoztam, hogy hűljön már le egy kicsit. 
Valami hibádzik a vonalban a fentiek felé, mert az "egy kicsit" is lényeges lett volna... 

Ha már a kertbe nem tudok kimenni, mert csupa sár, elkezdtem elpakolászni a száraz alatt és kicsit kitakarítani. Átrámoltam egy rakás dolgot máshová, elpakoltam be a pincébe a hagymákat is. Majd sorra kerülnek a cicadobozok is, kitakarítom őket, megfrissítem és azt hiszem egyet ki is dobok és készítek újat. 

Tegnap kiültettem újabb két csomag virághagymát az előkertbe, egy csomag krókuszt és egy perzsa kockásliliomot (Fritillaria persica). Meglepően mélyen átázott a talaj, jó 20 centire tettem le a kockásliliomot és neves volt a föld. 

Kitettem a jelölőpálcákat is hozzájuk, de lassan festhetem az újakat, mert nagyon gyorsan fogynak, pedig tavaly is rengeteget csináltam. Most is van egy pár, már a végüket fehérre meg is festettem (arra szoktam a színt felvinni). Amikor lehullanak majd a levelek, akkor kimegyek és gyűjtök új ágakat. 

Őszies a kert és az idő is nagyon őszies lett (köd van...), azt hiszem elkezdem lassan lebontani a veteményest, de csak a melegkedvelő és a nagyon letermett (zöldbab) részeket. Újra fogom vetni az őszi ültetésű növényeket, mint a rapini és a müncheni sör retek és a tarlórépát is, mert semmi nem kelt ki a hosszan elnyúló hőségben. 
Már nincs is szükség több dologra, még vannak kinn cukkinik, amik szerintem fognak teremni, de már csak megenni kell, mert csordultig tele van a lenti fagyasztónak mind a 6 rekesze. Még a fentiben van hely, de az még kell a répának, petrezselyemnek és ha lesz rapini, abból is teszek el pár dobozzal. 
A paprikákat hagyom meg, hadd teremjenek, amíg csak bírnak, de a paradicsomok és a padlizsánok szépen elindulnak a komposztáló felé. 
2 paradicsomtövet hagyok meg, amiket később ültettem, de a minap visszavágottakból már tuti nem lesz semmi.

A tarackoló kékgyökér még most is nagyon szép. 

A kékszakáll eléggé nehezen viselte a szárazságot, nem lesz túl szép és túl bő a virágzása. Egyébként se jó a helye ott ahol van, mert lassan túlnövi őt egy tuja. Majd találnom kell neki új helyet. 

Tűztövis, ez nagyon bírja és növekszik is eléggé gyorsan. Tavasszal fogom majd visszametszeni, mert kordában akarom tartani. Arra kell figyelni, hogy a terméseket az előző évi ágakon hozza, tehát teljesen nem fogom visszavágni, hogy legyen rajta sok, szép termés jövőre is. 

Késő délután kezdett hozzá és majdnem egész éjjel esett olyan jó, áztató módon. 28 mm eső jött le. Nagyon kellett már ez, fellélegzett az egész kertem. Végre életre kelhettek a növények, bár a virágokat mindig tönkrevágja de most nem bánom azt sem, hogy a szarkalábak megfeküdtek a víz súlya alatt. 

 Nem vagyok túl sikeres ezzel az almasajjtal... nagyon folyós maradt, ezért tegnapelőtt az első adagot, tegnap egy másikat terítettem szét a szilikon sütőlapon és betettem a sütőbe száradni-sülni, mert valahogy ki kell mennie belőle a nedvességnek. 
Ez nagy tanulság, jövőre (ha lesz alma, mert általában kétévenként van csak) nem is a lábasban fogom befejezni a főzését, hanem majd átrakom a sütőbe sűrűsödni, hiszen az a lényeg, hogy minél több nedvességet veszítsen el magából. 
A másik tanulság ebből, hogy nem fogok cukorszirupot készíteni, hanem a cukrot egyenesen a gyümölcsbe fogom keverni (nem is tudom miért hallgattam a receptre, annyi szükségtelen hülyeséget tudnak írni és csinálni egyébként). Valamibe, amiben egyébként is sok víz van és egyébként is el kell távolítani a vizet, hülyeség még a sziruppal beletenni a vizet. 

Ezt fél centisre ellapítottam és betettem a sütőbe még egy órára száradni, most már ki van téve egy textilpelenkára és szépen szárad is. 

Ez az őzgerincben volt, lassan szárad. Lehet, hogy ezt is inkább kilapítom és kap még egy szárítást a sütőben. Nem szeretném, hogy esetleg bepenészedjen. 

Felhoztam Elza bungiját is a pincéből, ha lehűl a levegő, akkor bejön és már kell majd neki. Nyáron a melegben nem volt rá szüksége. 

Még az eső előtt beszedtem egy csomó bazsalikomot és készítettem pestót. 3 dobozzal csináltam, 2 doboz mandulásat és egyet napraforgómaggal. 
A tartalma nagyon egyszerű: bazsalikom levelek, mandula vagy napraforgó mag, só és olívaolaj. Ezeket összeaprítom az aprítógéppel és mehet a fagyasztóba. 
A fokhagymát majd akkor kapja meg, amikor készül vele a kaja. Én szeretem hideg tésztasalátával is, olyankor csak hozzáadom a fokhagymát, adok még hozzá darabokra vágott zöld olívabogyót, nyers zöldpaprikát apróra vágva, esetleg valami zöld salátát és összekeverem a tésztával. Néha teszek még hozzá apróra vágott sült húsdarabkákat vagy ropogósra sült baconszalonnát apróra tördelve, rákot... ami éppen van kéznél, de a legjobban hús nélkül szeretem. 
Még olyat is csináltam egyszer, hogy savanyú uborkát vágtam hozzá apróra és azzal kevertem össze, úgy is jó (nekem). 

Ez már a második adag mandulás. Egyszerre egy adagot tud az aprítógép összevágni. 

Ennél kicsivel homogénebbre aprítottam, de nem sokkal. Szeretem, ha vannak harapható darabok is a tésztán. 

Beszedtem a pár piros céklámat is, hát... nem valami híresek ebben a szárazságban, még egy kiló se lett, de a sárga céklák még kinn vannak és van még kinn piros is, de azok kicsik és nem tudom, hogy képesek lesznek-e majd megnőni. Bár a tegnapi eső után most már van remény rá, sőt, most már az uborka másodvetésem terméseire is van remény. Már most is vannak rajta ubik, az eső után szerintem meg fog táltosodni, hacsak a víz miatt el nem viszi valami betegség. 

Szombaton csináltam muszakát, de azt hiszem egy darabig nem fogok ilyet készíteni megint. 
Nagyon macerás és akkora kalóriabomba, hogy meg kell gondolni, hogy az ember akar-e ilyet enni. 
Főzés közben elgondolkodtam, hogy a készítője kb. mindent belerakott, amit otthon talált, vagy az volt-e a cél, hogy a fogyasztója utána 3 napig ne legyen éhes. :)))) Nem is tettem bele mindent, amit a recept írt, mert már így too much nekem. 
Le is fagyasztottam belőle egy adagot, mert az életben nem fog elfogyni. Majd előveszem valamikor, amikor nem lesz kedvem főzni. 

A következő szerint készítettem el: 

A padlizsánt felkarikáztam (kb 15 szelet lett belőle) és pici olajon só nélkül pirosra sütöttem mind a két oldalukat, akkor sóztam, amikor megsült. Az olajat néha utána kell spriccelni, mert a padlizsán olyan, mint a szivacs és felszívja. 

Szintén kevés olajon apróra vágott hagymát és fokhagymát sütöttem le, abba ment bele egy fél kilód darálthús (sertést tettem bele, de az eredeti recept marhát ír), só, sok, friss bazsalikom, oreganó, 1 teaskanál barnacukor és fél tk. őrölt fahéj, bors, illetve két doboz sűrített paradicsom. 
Az egészet összefőztem és a végén beleütöttem egy egész tojást és alaposan elkevertem benne. (no, a tojás az egyik, amit nem értek benne, szerintem nem oszt, nem szoroz)

Aztán készítettem besamelmártást. Vajat olvasztottam, abban lisztet pirítottam (mintha rántást csinálnék) és felengedtem tejjel, amíg sűrű nem lett, kapott sót és reszeltem bele szerecsendiót, majd egy nagy marék reszelt sajtot szórtam bele. A recept gouda-t ír, de nekem trappistám volt itthon. 

A repect szerint kell még egy héjában főtt krumpli is, de nem főztem meg, hanem csak felkarikáztam a nyers krumplit és még felkarikáztam egy nagy paradicsomot is. 

És akkor egy jénai tálba berétegeztem: 

Kikentem pici olajjal az alját, abba ment a lesózott krumpliszeletek fele, arra a sült padlizsánkarikák fele, aztán ráöntöttem a paradicsomos-húsos masszát. Majd a massza tetejére a besamel mártás felét, arra raktam a maradék padlizsánt, majd a krumplit, a paradicsomkarikákat és a tetejére öntöttem a maradék besamelt és beraktam az előmelegített sütőbe 180 fokra egy jó háromnegyed órára. 
Szerintem jobb lett volna a húsos réteget kettévenni és közé is önteni besamelt, mert így túl sok volt a tetején. 

Amit kihagytam, az a besamelből két tojássárgája, a receptben az is volt, de nekem ez már így is borzalmasan sok. Főleg a zsiradék szörnyen sok benne, ezért ha mégegyszer csinálok ilyet, akkor a padlizsánt grillezni fogom, mert az vette fel a legtöbb olajat. 

Egyébként nagyon finom lett, épp olyan, mint amit Görögországban ettem már párszor. 
Egyedül a sült paradicsomot nem komálom benne, persze tudom, hogy az íze miatt kell, de a paradicsom szeletet nem eszem meg sütve. 

 Egyébként érdekes, de csak 134 kcal-ra jön ki belőle 10 dkg. 

 Ma reggel meg azzal kezdtem, hogy kirongyoltam és behoztam a száraz alá a kerti bútorról a párnákat, hogy ne ázzanak el. Tegnap megfeledkeztem róla. Nyáron nem szoktam behozni, ha megázik, majd megszárad, de most egy ideig már hűvösebb időt mondanak, bár a ma reggel 22 fokos, szóval nem tudom, hogy hol van már az a lehűlés. 
Még az is lehet, hogy majd aztán a hideget fogjuk szidni. Valamelyik évben is volt ilyen, amikor a nyári egyszál semmiből egyenesen a kabátba ugrottunk át.
Viszont már az eső nagyon kellene. 
A japán szellőrózsákra 3 kanna vizet vittem ki, az 24 liter és gyakorlatilag meg se látszik, fel se szívták magukat...

Viszont megkezdtem az őszi hagynák kiültetését, egyelőre egy adag tulipán ment ki az előkertbe. Van egy keskeny rész az egyik árnyékliliom előtt, oda ültettem be őket. Az árnyékliliom még sehol sincs, amikor a tulipánok már nyílnak, lesz helyük tőle, aztán mire azok elvirágoznak, addigra megnőhet az árnyékliliom. 
Van egy másik ilyen rész is, de ott meg kell várnom, amíg megázik a talaj, mert most beton, mozdíthatatlan. 

A trombitavirágok nagyon bírják a szárazságot, még most is vígan virágoznak, ezeket majd az eső fogja tönkretenni. Már ha lesz...

Ősziesek már a fények, de a kert azért szép, ha kicsit kopottas is. 

A fehér japán szellőrózsa jobban bírja mint a rózsaszínek, azokat már öntözéssel se tudom megfrissíteni, itt kötöttebb a talaj, jobban tartja a vizet.

Imádom a varjúhájakat, ők mentik meg a kert kinézetét most, hogy ne egy száraz, szomjazó kórótenger legyen. 

Utolsó kép az őszi kikericsekről, ez a garnitúra lassan elnyílik. 

A szarkalábak másodvirágzása a nyár elejét idézi, az igaz, hogy nem olyan magasak most, de meglepően jól bírják a szárazságot, ezeket egyszer se öntöztem meg.