Jut eszembe, hogy nem is meséltem, hogy kinyílt a múltkor a bicska a zsebemben. 
Itt mászkál állandóan egy öreg fószer a kutyájával, gondolom itt lakik valahol a környéken. Szoktunk köszönni, mert úgy illik, ámbár azt hiszem az én híres hetedik érzékemmel nagyon is jól éreztem, hogy kerülni kell a fazont. Egyszerűen nem bírtam sose, ha erre jött, bebámult a kertbe, elment hátra is, hogy jobban belásson, nem szeretem a tolakodó módon kíváncsi embereket. De azért váltottunk pár szót néha, csak úgy semmiségekről, mint időjárás pl. 
A múltkor kinn tettem-vettem az előkertben, megállt beszélgetni. Csak pár semleges mondat, míg egyszercsak megkérdezi, hogy hol a férjem. Már erre felkaptam a fejem, mert egyrészt vadidegen, semmi köze hozzá, másrészt ez számomra egyértelmű határsértés. Milyen alapon kérdez bárki idegen a magánéletemről? 
Egy tőmondattal mondtam neki, hogy csak én vagyok, erre azt mondja nekem, hogy majd átjön már egyszer beszélgetni. Hát én nem tudtam se köpni, se nyelni. 
Mert mekkora taplóság már ez? Egyrészt egy vén trotty, szerintem apuval lehet egyidős, másrészt azt hiszi, hogyha valaki nincs férjnél akkor szabad a járás? Ugyanis nem emlékszem, hogy meghívtam volna. Nem is értem, az ilyen embert pofán kéne verni a szívlapáttal, hogy megtanulja meddig van az addig. Nagyon sok férfi ilyen egyébként, nem tudom mi lehet a fejükben arról, hogy ha egy nő egyedül van, akkor az mire vágyik, de nagyon nagyot tévednek. 
Azóta a fén fószert kikerülöm, mégcsak nem is köszönök neki, ha nem muszáj. 
A butaságnak ezzel a fokával nem jópofizok, ez az, amit le kell rúgni, mint a cipőről a sarat. 

Teljesen rányomta a tegnapi napomra a bélyegét... 

Az egyik kinti téliesített macskadobozban találtam egy halott cicát. Egy idegen cica volt, soha az életben nem láttam errefelé. Cirmos volt, kandúr. Ki kellett vágnom a dobozt, hogy ki tudjam venni belőle a dermedt testét. 
Mikor észrevettem, hogy ott van, még csodálkoztam is, hogy itt egy idegen macska és meg se mozdul, miközben én meg ott mászkálok és amikor megérintettem a testét, akkor éreztem, hogy hideg és merev... ide jött ez a cica meghalni hozzám. Nagyon sajnálom, akármi volt is a baja, de legalább kényelmes, meleg és védett helyen pusztult el, egy jó kis búvóhelyen, békében, meleg, puha és tiszta  rongyik között. 
Nemrég tettem rendbe az összes dobozt, mivel jön a hideg. Most ebből kidobtam a rongyikat és valószínűleg az egész belső dobozt feldarabolom, mert nem tudni mi baja lehetett annak a cicának. Nem láttam rajta külsérelmi nyomot, vagy beteg volt, vagy öreg... kivittem az erdőbe eltemetni. 

Így feküdt a dobozban, mintha csak aludna benne: 

 ***

 Azt olvastam, hogyha ősszel a bogyók nagyon pirosak, akkor nagyon hideg lesz a tél. 
Hát az idén nagyon pirosak. és nem azért figyeltem őket, mert ezt olvastam, hanem ránéztem az út melletti csipkebokrokra és annyira, de annyira sötétpirosak a csipkebogyók, hogy eszembe jutott ez a népi megfigyelés. 
Máskor narancsszínűek maradnak a bogyók, az utóbbi években inkább olyanok voltak, mint pirosak, de az idén egészen hihetetlen színekben játszik a természet, valahogy minden olyanabb, mint máskor. 

Tegnap délután hiába sütött a nap, elég hideg volt kinn, de azért elültettem pár hagymást. 3 féle krókuszt, a tőzikét és egyfajta tulipánt. Apró sárga és fehér virágja lesz, szóval nem a lilát vettem meg végül, csak úgy emlékeztem, mert sokáig nézegettem, de alapvetően nem szeretem azt a fajta lila színt. 

Kigyomláltam még tegnap a szellőrózsák helyét is és pár krókuszt is nagyon belepett a tyúkhúr, kitisztítottam a helyüket, hogy ne tavasszal kelljen vacakolni vele. 
Felszedtem a ládából a valamilyen hagymákat is, nem tudom milyen növény, se tavaly nem hozott virágot, se az idén, de a hagymái legalább hatalmasra nőttek. ha jól emlékszem Crocosmia lehet, jövőre kiteszem a szabad földbe, mert ládában valamiért nem működik nekem. 
A Nerine-k se működtek ládában az idén, mind kihajtott, de egy se virágzott... lassan azokat is be kell szedni, meg a kálát is. 

A dáliák mind megfagytak, ma azokat is fel fogom szedni, a hajnalkákat meg kiszedem, azok is megfagytak mind tegnap reggelre. Érdekes, ahogy egyik részről -a felszínen - kiürül a kert, a másik oldalról meg telik, mert alig győzöm ültetni a hagymásokat. 

A tegnapi fagyos növényeim: 

Megjött az első fagy ma reggelre! -1 fok van kinn és csupa deres a határ! Nem volt a fagy az itteni előrejelzésben... szerencsére a ház kompenzál, ezért a ház előtt kinn lévő növények nem fagytak meg, de ma behordom az összeset délután, mert most már sose tudni mi jön egyik napról a másikra. 
A hatalmas ricinus viszont megfagyott a kertben, egynyári, majd jövőre ültetek újat. Hiányozni fog, de most nem is bánom, hogy kiszedhetem a hétvégén, mert itt ez a rengeteg növény és kell már az egynyáriak helye, hogy beleültethessem az újakat. 

A szőlót pedig le se szedtem, csak szedtem róla. Anyuéknak vittem belőle és még fogok is, meg egyszer-kétszer jóllaktam kinn a kertben vele, mert ott ki lehet köpködni a héját meg a magját, de amúgy nem igazán szeretem. Benn nem is gusztustalankodok vele, nem lenne kedvem megenni. Nem termettek túl nagy fürtök, viszont elég sok lett, még ezen a pár meghagyott tövön is. 
Azt hiszem ki fogok még vágni párat a télen, csak a helyet foglalja. Egy tőke úgy látom tönkre is ment, öregek már ezek nagyon, de nincs is szükségem rájuk. A bort se szeretem, valamiért ez a növény kiesik a kertészmániámból. Sose csapott meg a szőlészkedés vagy a borászkodás szele, az előző kertem pedig híres borvidéken volt, de nem volt még egy tőke szőlőm se, szerintem idővel itt is ki fognak fogyni. Tavaly főztem belőle pekmezt, de nem is nagyon nyúltan hozzá ahhoz sem, ott van lenn a pincében a polcon. Talán egy üveggel ha fogyott belőle.