Tegnap végiglapoztam a tavalyi virágos képeket. A kert jelenlegi kopárságában most éppen nem látom a lelki szemeim előtt azt a nyári bujaságot, ami volt. Jó volt megnézni a képeket és látni, hogy mi minden lesz itt mire eljön a jó idő. Sőt, még sokkal több is, hiszen rengeteg új növényt ültettem tavaly is. 

Valamelyik nap amikor kinn voltam láttam, hogy a piros Monarda mennyire elszaporodott. Ha az összes új hajtása képes lesz virágot is hozni, akkor az csodálatos lesz. Az előkertben is szaporodott a másik fajta, rózsaszínű Monarda is, hát nagyon remélem, hogy megmarad és virágozni fog.
Végül úgy tűnik magához tért a fagyok után a kutyatej is és ámulattal néztem a tavaly nyár eleji képekhez képest, hogy mekkorát nőtt. 
Most már van egy csomó olyan képem, amikkel majd össze tudom vetni, hogy mennyit fejlődtek a növények. Illetve a kertképet is, mert tavaly már volt mit fotózni látképileg is. Az előtte lévő 2-3 évben még nem igazán mertem mutogatni, mert nagyon kevés rész volt még beültetve és nem volt szép. Nem volt mit mutatni.

Időnként elő kell vennem a régi képeket, hogy lássam, mit csináltam. :)  Az ember hajlamos elfelejteni, hogy honnan indult... a képek segítenek megbecsülni a saját munkámat, főleg, amikor a vízióim, ahová szeretnék eljutni még messze vannak. Ilyenkor könnyű úgy érezni, hogy semmire se jutottam, pedig dehogynem! 

2019 márciusában még ez a ronda kecskeól volt itt. 

2020. augusztusa. Itt volt előzőleg a kecskeól.

2021. júliusa.

2022. szeptembere.

Megint jönnek a fagyok és a csapadék, havat és esőt is ígérnek. Pedig már túl sok volt itt nálunk, aggódom a kökörcsinek miatt, mert ilyenkor már szoktak bújni, de most csak a vizes, rothadt szárakat és leveleket látom. 
Újabb veszteséget sejtek a virágok között. Már az összes recéshagymájú nőszirom kibújt, kivéve a sárgát, amit tavalyelőtt ősszel ültettem.
Még annyi reményt fűzök hozzá, hogy tavaly március 15-én készítettem róla az első képet és 22-én a következőt, ahol már kettő virág is nyitva volt és azt látom, hogy gyakorlatilag nincs levele. Egyből a bimbó/virág bújt ki a földből, tehát lehet, hogy majd még előbukkan. Jó lenne, olyan szép, sajnálnám elveszíteni. 
Ez az: 

Tegnap rendbeszedtem teljesen az előkertet, a gyomok nagyja ki van szedve, a lágyszárú évelők szárait levágtam. Talán a jövő hétre ígért fagyok nem lesznek már túl rázósak, elől úgyis védi a ház. Majd figyelem az előrejelzést, ha még hidegebbre fordulna, akkor betakarom őket szénával. 
És vissza kell takarnom a kínai selyemmirtuszt is. 
A fügéről és a japán juharról a gyapjút levettem a fagyok után, de a fátyolfóliát nem, az marad rajtuk. 

A palántáim nagyon szépen növekednek. A zöldségfélék közül már kikelt a cayenne bors, a piros és a narancssárga kaliforniai paprika és a zeller. 

Ez itt pedig a mákkóró, már csodaszép és 3 is kikelt. (azt hiszen 4-5 db-ot ültettem).

Ez a baracklevelű harangvirág lesz, legalábbis annak ültettem, de kicsit gyanakszom a levele formája miatt, hogy ez valami más lesz. 

Ez a réti iszalag, nagyon nehezen bújt elő, ezért cserepestül betettem a hűtőbe egy hétre a hideghatás miatt, (a maradék magokat is betettem) és utána szinte azonnal előbújt. 

Ezek a tátikák, kicsit menyúlt a száruk, de áttettem még világosabb helyre és azt látom, hogy a napsütés hatására kicsit zömöködnek is. Jó lesz ez! 

És már látom egy picike, 1 mm-es csúcsát a keskenylevelű bugatölcsérnek is, remélem ki tud fejlődni rendesen és majd több is előjön belőle. 

Herkules is előkerült, tegnap is itt volt enni napközben és ma kora reggel már itt ült az ablakban. Le van fogyva a CicaÚr... hihetelen, hogy 1 nap alatt levékonyodik, mit csinálnak ezek? 
Azon gondolkodtam, hogy "kitolok" vele és adok neki megint a béres cseppekből, mert attól nagyon éhes lesz és hátha a hasa hazahozza. 
Nem tudom miért ilyen ez a cica, napjában olyan sokszor eszik (amikor nincs ez a párzás) és sokat és mégse hízik. GizdaMacska. 

A két kosztos kandúrt, a MosogatóCicát és a MókaKépűt napok óta nem láttam... 

Hihetetlen, hogy egy nap alatt a hóvirágok és a krókuszok, hogy megugrottak. A nagy lilák ugyan még váratnak magukra, de a többi már eléggé megindult és bár a fullos virágzás még odébb van, én már annyira örülök nekik! Most már jön, megállíthatatlanul jön a tavasz! Végre! 

Jah, a háromkandúrok közül tegnap egyet se láttam. Ilyen nem volt tavaly ilyenkor óta, azt hiszem megkezdődött a cicapárzás. Nem örülök, Herkules tavaly is olyan legatyásodva jött haza, hogy alig élt... remélem az idén is hazajön... nem erős Herkuló a tavaly nyári betegsége óta. Meggyógyult, de nem olyan, mint volt. A másik kettő nem az enyém ők csak kosztosok, persze ez nem jelenti azt, hogy rosszat kívánnék nekik, de Herkulót jobban féltem. 
A csajok is kinn voltak éjjel, hajnal 4-kor engedtem be őket, Böbe itt volt az ajtó közelében, de Elza trappolását hallani lehetett, ahogy lélekszakadva rohant haza. :) 
Érdekes, hogy amilyen bársonytalpúak és hallhatatlanok és láthatatlanok tudnak lenni, úgy tudnak trappolni is. Böbike néha olyan robogásokat rendez itt benn is (a lézerfényt kergeti), hogy döng az egész ház. :)))))

 És valami olyan eszméletlenül finomat sütöttem, hogy ezt muszáj megosztanom, hátha valaki kipróbálná.
Úgy ettem, hogy betettem két szelet teljeskiőrlésű pirítós közé, amikre tettem mustárt és még szeleteltem közé uborkát is. Jó lett volna még egy szép salátalevél is közé, de nem volt itthon.

Vöröslencse fasírt. Olyan illata volt sütés közben, nem is tudom mitől, talán a sörélesztő pehelytől, hogy alig győztem kivárni, hogy megkóstoljam.  

Van benne: 

12 dkg vöröslencse, vízben megfőzve babérlevéllel, sóval,
1 nagy sárgarépa, aprítógépen morzsásra aprítva
3 evőkanál apró szemű zabpehely
1 púpozott evőkanálnyi sörélesztőpehely
só, őrölt vegyesbors, őrölt római kömény, 1 gerezd fokhagyma szétnyomva
*** legközelebb teszek bele egy teáskanálnyi őrölt lenmagot is, mert kicsit törős lett, a lenmag (tojás helyett) majd összetartja, de nélküle is egyben maradt
*** és legközelebb azt is kipróbálom, hogy a tésztájába teszek egy kis mustárt 

Összekevertem a hozzávalókat és fasírtokat formáztam belőle egy tepsibe, sütőpapírra. Aki nincs hozzászokva a zsírmentességhez, az a sütőpapírt kicsit bespriccelheti, de én mostanában nem eszem zsiradékot (olajat se).
Egyébként meglepően könnyű zsiradék nélkül főzni, nem is értem miért használtam annyit régen. 

Egyet direkt megfordítva hagytam, (a képen) hogy az alja is látszódjon, hogy milyen szépen megsült. 

Ez a vöröslencse isteni egy dolog, én mostanában fedezem fel. A hagyományos lencsét nem annyira szeretem, de ez más, nagyon jó az íze is, nem kell áztatni, könnyen fő.
És mióta ilyen (vegán) kajákat eszem, sokkal jobban tobzódok az ízekben, mint előtte. Pedig de nem voltam én ennek híve, de úgy voltam vele, hogy kipróbálom, végül is azzal semmit nem veszítek. Visszatérni mindig lehet a régihez, de most eszembe sincs, egyre inkább nincs. Mindig jól vagyok lakva és nem kívángatok össze-vissza mindent, arról már nem is beszélve, hogy nagyon rövid időket töltök csak a konyhában és nagyon jókat eszem.