Hihetetlen, hogy egy nap alatt a hóvirágok és a krókuszok, hogy megugrottak. A nagy lilák ugyan még váratnak magukra, de a többi már eléggé megindult és bár a fullos virágzás még odébb van, én már annyira örülök nekik! Most már jön, megállíthatatlanul jön a tavasz! Végre! 

Jah, a háromkandúrok közül tegnap egyet se láttam. Ilyen nem volt tavaly ilyenkor óta, azt hiszem megkezdődött a cicapárzás. Nem örülök, Herkules tavaly is olyan legatyásodva jött haza, hogy alig élt... remélem az idén is hazajön... nem erős Herkuló a tavaly nyári betegsége óta. Meggyógyult, de nem olyan, mint volt. A másik kettő nem az enyém ők csak kosztosok, persze ez nem jelenti azt, hogy rosszat kívánnék nekik, de Herkulót jobban féltem. 
A csajok is kinn voltak éjjel, hajnal 4-kor engedtem be őket, Böbe itt volt az ajtó közelében, de Elza trappolását hallani lehetett, ahogy lélekszakadva rohant haza. :) 
Érdekes, hogy amilyen bársonytalpúak és hallhatatlanok és láthatatlanok tudnak lenni, úgy tudnak trappolni is. Böbike néha olyan robogásokat rendez itt benn is (a lézerfényt kergeti), hogy döng az egész ház. :)))))

 És valami olyan eszméletlenül finomat sütöttem, hogy ezt muszáj megosztanom, hátha valaki kipróbálná.
Úgy ettem, hogy betettem két szelet teljeskiőrlésű pirítós közé, amikre tettem mustárt és még szeleteltem közé uborkát is. Jó lett volna még egy szép salátalevél is közé, de nem volt itthon.

Vöröslencse fasírt. Olyan illata volt sütés közben, nem is tudom mitől, talán a sörélesztő pehelytől, hogy alig győztem kivárni, hogy megkóstoljam.  

Van benne: 

12 dkg vöröslencse, vízben megfőzve babérlevéllel, sóval,
1 nagy sárgarépa, aprítógépen morzsásra aprítva
3 evőkanál apró szemű zabpehely
1 púpozott evőkanálnyi sörélesztőpehely
só, őrölt vegyesbors, őrölt római kömény, 1 gerezd fokhagyma szétnyomva
*** legközelebb teszek bele egy teáskanálnyi őrölt lenmagot is, mert kicsit törős lett, a lenmag (tojás helyett) majd összetartja, de nélküle is egyben maradt
*** és legközelebb azt is kipróbálom, hogy a tésztájába teszek egy kis mustárt 

Összekevertem a hozzávalókat és fasírtokat formáztam belőle egy tepsibe, sütőpapírra. Aki nincs hozzászokva a zsírmentességhez, az a sütőpapírt kicsit bespriccelheti, de én mostanában nem eszem zsiradékot (olajat se).
Egyébként meglepően könnyű zsiradék nélkül főzni, nem is értem miért használtam annyit régen. 

Egyet direkt megfordítva hagytam, (a képen) hogy az alja is látszódjon, hogy milyen szépen megsült. 

Ez a vöröslencse isteni egy dolog, én mostanában fedezem fel. A hagyományos lencsét nem annyira szeretem, de ez más, nagyon jó az íze is, nem kell áztatni, könnyen fő.
És mióta ilyen (vegán) kajákat eszem, sokkal jobban tobzódok az ízekben, mint előtte. Pedig de nem voltam én ennek híve, de úgy voltam vele, hogy kipróbálom, végül is azzal semmit nem veszítek. Visszatérni mindig lehet a régihez, de most eszembe sincs, egyre inkább nincs. Mindig jól vagyok lakva és nem kívángatok össze-vissza mindent, arról már nem is beszélve, hogy nagyon rövid időket töltök csak a konyhában és nagyon jókat eszem.