Tegnap több kedvem volt a kertben tevékenykedni, de 3 körül bejöttem, mert már kezdtem behisztizni az izzadtságtól meg a szúnyogoktól is. Van vagy 6 új csípés a lábszáramon (meg régebbiek is) és már nagyon elegem van a vakarózásból. 
Pedig azonnal be szoktam kenni ecettel, de van csípés elleni gélem is, meg liliom tinktúra, meg lándzsát útifű tinktúra, de akkor is viszket. A legjobb az ecet, de azzal a csípés után azonnal be kell kenni. 

Kiszedtem a rakás gyomot a tamariska körül, mert a múltkor beültettem növényekkel és alig találtam meg közötte őket. Óvatosan szedtem a füvet, hogy ki ne húzzam a saját ültetésű növényeimet. Kiszabadítottam a magról nevelt mákkórót is a tűztövis mellett... nagyon szép nagy már.
Viszont egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ez a pár meleg nap és az eső micsoda növekedést idézett elő. Lassan ott fogunk tartani, majd már szabad szemmel is látható lesz, ahogy nő a gyom... bakker. 

A paradicsomok is megbolondultak, újra kellett kacsozni, felkötni, mert nőttek egy csomót, azzal is elszöszöltem egy darabig.
Az egyik évelőágyásból késsel kivagdostam egy csomó lóromot, még kicsik voltak, szerintem magot hozott ide valahonnan a szél. Nem szeretném, hogy elszaporodjon, mert később kiirthatatlan, nagyon mélyre megy a gyökere. Tudom, ehető, de van itt egyéb ehető is és ha lóromra fenném a fogam, csak a kapun kell kimennem, hogy találjak belőle több tonnányit. 
Mikor jönnek a FB csoportokban az elméleti fotelkertészek ezzel az "Edd meg" dumával a különböző növények kapcsán (pl. tyúkhúr, porcsin, meg disznóparéj, akkor szoktam mondani, hogy itt egy egész vegántábor is megcsömörlene. 

És még ma reggel is nagyon friss voltam, egy kora reggeli mosogatás és tűzhelypucolás után (muszáj volt, kihabzott este a sárgaborsó), már reggel 6-kor kirongyoltam a kertbe és a csodaásóvillával gyorsan felnyomkodtam a borsó helyét, mert az eső úgy leverte, hogy borzasztó. Sima volt a felülete, pár nap napsütés után a víz lefolyt volna róla. Látszik a kép bal oldalán, hogy nézett ki. 
Beleültettem a lila és a fejeskáposzta palántáimat (erről már nem csináltam fotót, majd amikor nőni kezdenek), de még van benne hely. Majd megnézem, hogy szeretik-e egymást a céklával és ha igen, akkor még bemegy oda egy adag cékla. Ha nem, akkor leveles kel magról, nem kell belőle sok, annyit azért nem eszem belőle. 
És még gyorsan megkapáltam a pár nem tudom milyen palántámat is (vagy karalábé, vagy karfiol), mert azok nincsenek még mulcsolva és ott is simára verte a talajt az eső. 
Megnéztem a zöldbabot is, szerintem a hét második felében már szedhető lesz és ahogy elnézem, rengeteg lesz. Úgy tűnik a zöldbab szeret nálam lenni, mert még tavaly is sok volt, abban a szárazságban. 

És hogy virágok is legyenek, ezt a nem jut eszembe milyen tárnicsot kéknek vettem és ez lett belőle. Elég jelentéktelen, viszont szemmel láthatóan szereti a helyet és persze elfér egy ekkora kertben, úgyhogy maradhat. 

Ezt a rózsát nem adja vissza a kép. Ránézek és olyan, mint valami romantikus regény díszlete, fantasztikus. Lassan már elnyílik, majd valahogy be kell oda másznom és lemetszeni. Tegnap az összes többit megmetszettem, most nem néznek ki igazán jól szegények, de majd újra kihajtanak és megint lesz rajtuk sok virág, de már csak nyár vége felé. 

A körömvirágokat és a kaliforniai kakukkmákokat már nem is ültetem, csak úgy vannak. 

Ez az egyik piros kokárdavirágom, pontosabban ez a vásárolt növény magjából szaporodott, amúgy sokkal nagyobb, mint a "anyja". 

A medveköröm a ligetszépékkel. 

Már sok szarkalábat visszavágtam, ezek már "csak" az oldalsó hajtásokon lévő virágok, hamarosan teljesen vissza lesznek vágva és akkor nagyon más lesz a kert képe.
A pompás küllőrojtok is most vannak a teljes virágzásban és a kárpáti harangvirágok most kezdik, ahogy az orbáncfű cserje (Hypericum Hidcote) is most kezdi (alul a sárga). 
Megint kaszálni kéne, de nem fűlik hozzá a fogam. 

Ma nagyon korán kivetett az ágy. Felkeltem negyed 5 körül, mert már fel voltam egy ideje és nem akartam elkezdeni hülyeségeken gondolkodni.
Azt gondoltam milyen jó, hogy ilyen korán van, lesz egy kis időm, nyugisan megkávézok, mielőtt a macskák ellepnek megint, de nem volt szerencsém. Ezek itt őrködnek szerintem folyamatosan, mert 2 percen belül itt volt az egész éhes brancs és kezdhettem is a pincérkedést. Ezek a macskanépek mindig éhesek! 
Viszont szeretem ezeket a nyári kora hajnalokat, csicseregnek a madarak, jó, friss levegő van, minden tárva-nyitva... persze azért kávézni is jó volt, természetesen az éhes szájacskák kiszolgálása után. 

A tegnap délelőttöt a konyhában a töltöttem. 
Nem lehetett kimenni a kertbe, mert nagy a sár, nagyon párás, fülledt volt a levegő is (ma is az) és egyébként se volt kedvem hozzá. Kimentem egy kicsit egy óra körül, de nem lehetett megmaradni a napon.

Így aztán kertészkedés helyett megfőztem, illetve volt egy nagy káposztám is, azt lesütöttem és eltettem a fagyasztóba. 3 dobozzal lett, majd még sütök hozzá. Szeretem télen elővenni, csak tésztát kell hozzá kifőzni, kis borsot rá  és kész is az ebéd. 
Főztem egy kis (péntek este beáztatott) lencsét is, amiből lencse tócsni lett rágcsának. 

Aztán úgy belejöttem, hogy kimentem még és szedtem egy nagy csomó csokoládémentát, jól megmostam és beáztattam citromkarikákkal, ma már adtam hozzá cukrot és citromsavat, ott főtt már korán a tűzhelyen, de alábbhagyott a lelkesedésem. Gondolkodtam, hogy üvegbe tegyem-e el, vagy fagyasszam le kis kockáknak. Lehet, hogy jobb lenne néha elővenni egy-egy kockát, mert nem fogyasztok túl sok mentát. Gondoltam, ha megbontok egy egész üveggel csak megromlana. Aztán nem volt hozzá türelmem és beleöntöttem üvegbe, csaptam hozzá egy kis 70%-os alkoholt és vagy eláll vagy nem. 
Nem volt semmi kedvem az üveget sütőben sterilizálni, meg dunsztolni meg szarakodni.
Általában nem szoktak a konyhai lelkesedéseim sokáig tartani. Már tudhatnám... 
Kár volt hozzáfogni az egészhez, csak látom, hogy mások csinálják, közben meg nekem nem is kell, mert direkt nem iszom cukros löttyöket. 
Szoktam mondani, hogy én olyan vagyok, mint az állat, akkor iszom, amikor szomjas vagyok és akkor is leginkább csak vizet. 

Tettem azért pár kört a kertben is... megint minden csupa fű.  Illetve késő délután csak nekifogtam és kikapáltam két évelőágyás között a füvet, mert már nagyon nagy volt, de hát mindenütt nagy... 

Ma viszont kinn voltam már, kivittem, földbe tettem és megjelöltem a poloskavészt, ami eddig benn volt kis pohárban, de nem kelt ki. Azt írják róla, hogy hónapokig, vagy akár egy évig eltarthat a csírázása. Majd meglátom lesz-e belőle valami a szabad földben. 

Aztán megmetszettem a szőlőt, mert már a fákon futott az is. Olyan szép, nagy levelei vannak, eszembe is jutott a dolmades, de van kajám és tegnap elég volt a konyhatündérkedésből. 
A lemetszett hajtásokat összedaraboltam és elvittem hátra a cserjék alá. Úgy haladok, hogy csak ott szedem ki a füvet, ahol azonnal mulcsolom is. 
Nagyon nagy a fülledtség, nem igazán esik jól kinn lenni. 

Ekkora a fű a cserjék alatt megint, de a tamariska legalább szépen növekszik. Jövőre már egész komoly kis fa lesz. 

Ezek alatt a múltkor kiszedett borsószalma van. 

Ide tettem a levágott szőlőhajtásokat. Nem szép, de kevésbé engedi nőni a gyomot. Addig, amíg a cserjék meg nem nőnek jobban, addig nem tudom kialakítani azt az aljnövényzetet, amit szeretnék, mert oda majd árnyéktűrők kellenek, de most még nem elég az árnyék és persze a cserjék is sokkal sűrűbbek lesznek. 

Virágot hoz a mákkóró is. Ez az amit kaptam, úgy látom idő kell neki, amíg megszokja a helyet. Száradtak le levelei is, de sokkal nagyobb lesz majd ez, 2,5-3 méteresre is megnő. 

Ezek már tényleg az utolsó szarkalábak. 

Kinyílt a sárga (az egyik fajta sárga) LIDL-es cickafark is. Jól mutat a Monardával. 

Ismene.

Ilyen magas páratartalom mellett, ebben a melegben nem igazán esik jól kinn lenni. Legfeljebb rövid időkre, de érdekes módon így is lehet haladni. 
Levágtam pár elnyílt szarkalábat és összedaraboltam saját maga alá mulcsnak. 
Elkezdtem visszavágni az íriszek leveleit is, rengeteg van, nem tudom, hogy az összeset le fogom-e vágni. 
Itt-ott gyomláltam kicsi darabokon, kiszabadítottam a fűből ezt-azt... ezek olyan Hamupipőke dolgok, amiket amúgy nem csinálnék, amikor nekifogok valami nagyobb munkának. Inkább türelemjátékok, de pár növénynek nagyon jót tesznek. Főleg az új, kisebb növényeknek, amik körül elkezdett nőni az apró gyom és kiszedem onnan. 

Közben túl lettünk a Napfordulón is... (a Ráktérítőn delelt a Nap), tudom, hogy ez a csillagászati nyár kezdete, de nekem valamiért mindig azt jelenti, hogy elindultunk az ősz felé, de ez csak egy érzés. Talán amiatt, hogy innentől kezdve rövidülnek a nappalok egészen szeptemberig, amikor a Napéjegyenlőségkor (az Egyenlítőn delel a Nap) egyforma lesz a nappalok és az éjszakák hossza (igaziból akkor kezdődik az ősz) és onnantól kezdve már az éjszakák lesznek egyre hosszabbak. 

Itt járt a bálázógép tegnap. Olyan jó látni, ahogy átalakul ez a nagy föld itt mellettem, a nyakig érő fűből szép széna lett és be is bálázódott. A szélén látszik, hogy mekkora volt a fű. 

4 óra körül fejezte be a gép a bálázást, akkor készült a kép is, 36 fok volt kinn, pedig nem is sütött a nap... nagyon fátyolos volt az ég.
5 órára jött egy hatalmas vihar, zivatar és jégeső. Nem is tudom honnan jött, vagy inkább lett, mert nem érkezett, hanem inkább kialakult itt helyben. Nem volt nagyon durva a jég, inkább csak csapkodott, de mogyorónyiak voltak, sőt dió nagyságú is esett. Akkora hangja volt a tetőn, hogy rémisztő volt. A hőmérséklet visszaesett 26 fokra. Nem volt széltombolás szerencsére. Ekkora jeget is találtam az udvaron.

Éjfél körül is volt egy nagy vihar, már aludtam, de ráébredtem akkorákat zengett az ég. Rengeteg eső lejött megint. Ide hallani a patak zúgását most is, a Mátrában biztos még  nagyobb esők voltak. Ezen a tavaszon, nyárelőn a patak hangja szinte már hozzátartozik a tájhoz. Tavaly patak se volt... ki volt száradva a medre.

Közben kivirágzott a rózsaszín Monardám is, szerintem (Monarda fistulosa).

Ezt nem tudom pontosan milyen harangvirág, de majdnem akkora, mint én vagyok. Az idén minden olyan giant. 

A bögrevirágom. Már volt róla kép, de annyira csodaszép. 

A kutyatej is bírja még most is. 

Rózsák

A körömvirágok nem tudom mivel porzódhattak össze tavaly, de most ilyen virágok vannak rajtuk, érdekesek. 

Lózsálya (Salvia verticillata 'Purple Rain'), idén nyílik először. 

És végre lesz termés az olasz kontyvirágon is (Arum italicum), volt rajta vagy 9 virág, de csak ez az egy termés fejlődött ki. Gondolom majd évről évre több lesz, az idén már hatalmas volt az egész növény. 

Elza hűsöl. 

Le kéne szedni a ribizlit... jajj, de utálom! Egyébként nem is fogy. Tavaly is csináltam belőle ribizlizselét, de nem igazán fogy. Sütibe lenne jó, de nagyon ritkán sütök.