Azt hiszem félig megoldottam Elza bedörömböléseinek a kérdését, ugyanis minden alkalommal, amikor bedörömböl, akkor én meg kidörömbölök. 
Egyelőre az van, hogy nagyon meg van lepődve, mert a kidörömbölések után csend van... egy darabig. Csak hát macskából van a lelkem és keresztül akarja vinni az akaratát. Meglátjuk ki lesz a győztes. :D 
Elza egyébként okos cica, meg fogja tanulni, hogy ne őrjöngjön. Azt is olyan szépen megtanulta, hogy nem járunk be az ablakon. Már nem is próbálkozik. Párszor kimentem érte és hívtam, hogy jöjjön az ajtón és olyan gyorsan megértette és megtanulta. 

Elkezdtem fokozatosan leszedni a ribizlit is. Leszedtem egy tállal belőle, leszemeztem este TV nézés közben és megcukroztam, eltettem a fagyasztóba. Megkóstoltam így cukrozottan, meglepően finom volt. Szerintem télen jól fogok járni vele. 
Azért cukroztam (és az epret is), mert azt tapasztaltam, hogyha cukorral fagyasztom le, akkor nem lottyad szét és nem válik olyan ízetlenné a gyümölcs, hanem megőrzi a nyári, finom ízét. Jó lesz majd télen rátalálni. 

Tegnap délután lekaszáltam a ház előtt és belül az Árnyas kertnél  a füvet, sokkal pofásabb lett, mint volt. Utána mindig jönnek a madarak rovarokat szedegetni, olyan aranyosak voltak a rigók tegnap is, ahogy ott ugriztak a levágott fűben és csak kapkodták a falatokat befelé. :) 

Ez a piros cickafark egyre szebb. Nem kedveltem különösebben a cickafarkakat, de egyre jobban beleszeretek, nagyon szép és tartós díszei a kertnek. 

Az égőszerelemmel is hasonlóan vagyok. Elsőre azt gondoltam, hogy nem éri meg tartani ezt a virágot azokért a kis csimbókokért a tetején. Tavaly volt ez, akkor második évesek voltak és a szárazság se segített nekik megnőni. Az idén viszont nagyra nőttek, jó méteresek és hatalmasak rajtuk a virágfejek, arról nem is beszélve, hogy mennyire tartós ez a virág. Már hetek óta nyílik. 

Kinyílt a macskafarkú veronika is. Elég viszontagságos volt a sorsa. Amikor hazahoztam és elültettem, csak kornyadozott, majdnem elpusztult, mígnem rájöttem, hogy azért olyan száraz folyton, mert vakondjárat volt alatta és elfolyt a víz. Kivettem és odébb ültettem egy kicsivel. Akkor elkezdett éldegélni, de jött az a száraz 2021-es ősz és tél, aztán a tavalyi aszály... ez a virág volt az egyik, ami tavaly kapott néha vizet, különben nem maradt volna életben. 

A kasvirágok is nyílnak már, még nem az összes, még van két, nagy bokor ami várat magára.

Az oroszlánszájak (mi tátikának hívjuk) is egyre szebbek, lesz róluk kép majd bőven, mert olyan fantasztikusan szép és változatos színei vannak, hogy csak nézem őket és várom, hogy újabbak is kinyíljanak. Igazi meglepi virágok. 

Újabb virágzó kövirózsa. 

A sziklakert egyik oldalában is kezd bedúsulni végre a növényzet. Ez egy olyan rész, ahová elég nehéz volt megtalálni, hogy mi kerüljön. 2019-ben még kukorica volt itt, aztán 2 évig cukkini, mert nagyon trágyás volt és a virágok kiégtek benne, a cukkini meg imádja a trágyát ezért kizabáltattam vele a talajt. Most már a dísznövények is jól érzik itt magukat.

A tavaly tavasszal ültetett bugás hortenziám. Kb. 20 centis volt és úgy őrizgettem, miután kiültettem tavaly márciusban, jött egy pár napos, hatalmas fagy, aztán meg egész nyáron rajta volt a szemem, nehogy kiszáradjon. Körbevettem vastag keménypapírral a talaját és azon még mulcs is volt, hogy képes legyen őrizni a nedvességet és meg is hálálta. Még csak most nyitja a virágait és még nem tudom majd tényleg el fog-e színeződni olyanná, mint amilyennek vettem, de miért is ne? Középen már nagyon komoly, nagy hajtásai is vannak és jövőre már sokkal nagyobb lesz. 
Úgy látom, hogy az előző éves hajtásain hozza a virágait. Még nem mind olyan bugás formájú, de már alakulgat. 

Ezek pedig az elpusztíthatatlan sásliliomok első nyíló hírnökei. Hatalmas már ez a telep és még lesz egy csomó más színű is, a kert egyéb részein. 

Szőlő is lesz bőven és egész nagy fürtöknek tűnnek. Én nem értem, hogy a szőlőt a legtöbbet miért permetezik agyon annyira. Nálam tavaly se látott permetet, az idén sem és olyan szép egészségesek a növények. Pedig ezek nagyon öreg tőkék már. Olyan szépen fut a kapu fölött. 

Tegnap egy cseppet se volt jó idő, egész nap esőre állt, délután is sötéten borongott. Nem is terveztem semmit a kertben, csak kimentem, hogy berajzolom az újonnan ültetett virágokat a rajzomba. 
Aztán megláttam, hogy mennyi fű van (lett) és mekkorát nőtt megint... nem bírtam megállni, hogy ne szedjek ki valamennyit, különben megint kezelhetetlenné válna minden a kertben, mint tavaly nyár végén-ősz elején. 
Rengeteg folyondár van, úgyis visszanő, de legalább nem engedem, hogy teljesen feltekeredjen a növényeimre, mert alig lehet aztán leszedni róluk. 

Találtam a dzsumbujban két elég nagyra nőtt cickafarkat is, nagyon örülnék, ha nem vad lenne, hanem a kertben lévők szaporodtak volna. Izgalommal várom, hogy kinyíljanak. Kizárásos alapon csak a rozsdaszínű tudott egyébként szaporodni, esetlen a halványsárga, mert azon is volt virág tavaly. Na meglátom majd. 

Jól elcsesztem a lepkevirágokkal, az idén nem jó helyre ültettem ki őket. Remélem legalább magot fognak hozni, hogy jövőre tudjak nevelni belőle. A napos helyet szeretik, de úgy beárnyékolta őket a kúpvirág, ami mellesleg magától kelt, hogy alig kapnak szegények fényt és ez a sok eső se tesz jót nekik. 

Tavaly ilyen volt...

A rózsaszín Monarda viszont teljes pompában van. 

A klárcsik a fotózás óta sajnos nagyon lefeküdtek a földre, ezek se szeretik ezt a sok esőt. 

Egy újabb cickafark, először azt hittem fehér lesz, de végül halvány rózsaszínű lett.

Erről a csodaszínű tátikáról biztos lesz még kép, annyira szép a színe, fantasztikusan néz ki a sziklakertben. A háttérben az izsóp készülődik. 

Bársonyos kakukkszegfű, úgy szaporodik nálam, mint a csicsóka. Idén már nem engedem magot szórni. 

Fehér macskafarkú veronika. Még nem olyan nagy, mint a lila, tavaly ültettem, egy picike szál volt, de már ebben az évben is terjeszkedett valamennyit. 

Másik tátika. Ezek magról vannak mind, nagyon korán, még februárban vetettem őket és most kezdik a virágzást. Nem volt elég meleg nekik, pedig már régóta ki vannak ültetve a kertbe. 

Ernyős verbéna, ezek átteleltek az előkertben. Hátul is van pár, ami áttelelt, de rezeg a léc ez alatt a növény alatt, mert elképesztően gyomosít. Nem biztos, hogy jövőre megtűröm a kertben. Van már pár növény, amitől megszabadultam, pl. a margarétából is csak egy tövet hagytam,  mert tavaly az is szétszórta a magját és ráadásul túl magas, nem tartja magát, szétborul, tönkretesz más növényeket. A verbéna mondjuk legalább nem borul szét...de rendkívül erőszakos növény. 

Fehér kasvirág. Ezt is tavaly vettem. Kész csoda, hogy ezek a tavaly nyári ültetésű növények egyáltalán megmaradtak, de ahhoz képest szépen szaporodnak is. 

A ligetszépét ahány szögből fotózom, mindig tud együtt mutatkozni valamelyik virággal. Itt most a levendulával van. Szegény levenduláim nem valami fotogének, nem jó helyen vannak, majd szét fogok nézni és keresek nekik más helyet. Tulajdonképpen az előkertben lenne jó helyük, mert az meleg és száraz. 

Ki akartam menni ma reggel is kertbe, tervbe volt véve még egy paradicsomágyás kapálása, gyomtalanítása és  mulcsolása de ömlik az eső, a változatosság kedvéért. Tavaly egész nyáron az esőért rinyáltunk, ezek szerint odafönn most hallották meg... kicsit akadozónak tűnik a vonal... 

Tegnap összekötöztem egy csomó virágot, nem szorosan, de hogy ne dőljenek ki szárak belőle, mert elég magasak lesznek. 
Őszirózsákat, amik már most is magasak, a küllőrojtokat, mert már eléggé szétdőltek, tátikákat, mert azok nem magasak, mégis szétdőltek az esőtől. 
Zöld kötöződrót, ami nem is látszik a növényen, nagyon jó, fogok még venni belőle. 
Mindent ezekkel kötözök, a paradicsomot is, aztán ősszel csak leveszem és a következő évben újra tudom használni. Amíg zsinórral kötöztem, mindig el kellett vagdosni, amikor ősszel kiszedtem a növényeket, külön elvinni a szemetesbe... ez sokkal kényelmesebb. Van egy dobozom nekik, abba összegyűjtöm és kész is. 

Illetve este még elvetettem egy sor céklát is. Megnéztem és jók együtt a káposztákkal, így tele lett az az ágyás is. 
Aztán még levagdostam egy csomó elvirágzott ágat a nagy jezsámen bokorról, azt még sose metszettem, totál káoszos a cserje. Azt hiszem nagyon meg fogom nyesni.
Most ott van egy rakás ág még az udvaron, majd fokozatosan összedarabolom mulcsnak. Egy nagy vödörnyit vágtam össze, azt el is vittem a többi cserje alá, de nem volt kedvem többet vagdosni. Majd holnap is vágok össze és szépen fokozatosan elfogy, de még a bokor sincs rendesen megmetszve, majd amikor elfogy a nyesni való, akkor megint metszem tovább. 
Azt hiszem a jezsámen bokrok évről évre nagyon jó mulcsanyagot fognak szolgáltatni a kertnek. 

Elzát elneveztem CikuszosLóNéni-nek, mert állandóan dörömböl. Semmi nem jó már neki, ott van előtte két doboz kaja, száraz is, nedves is és dörömböl, mert éhes és nem tetszik a vacsora. Josera, meg Matisse meg Iamso és hasonlókat veszek nekik, össze szoktam keverni, hogy mindenkinek legyen a foga alá való és úgy tekintenek rá, mintha az csak valami nassolnivaló lenne.  A nedvesből Elza eddig szerette a Felix-et, most már azt se szereti... egyáltalán semmit, de hisztizik, hogy kell valami. 
Kilöktem, mert nagyon felbosszantott és azt hiszem marad az idomítás, hogyha dörömböl, akkor ki lesz zavarva. DisznóNéni... amúgy meg kövér ám, olyan súlya van, mint a vágómalacnak. 

Ez pedig a Böbe, enyészget a napon. 

Kinyílt a piros cickafarkam.

Nyílik az orbáncfű cserje is. 

És az Árnyas kert növényei, a lizinka, a tollbugák is nyílnak...  

... és kivirágzott a mérgek királynője, a havasi sisakvirágom is (Aconitum napellus), nem olyan kék, mint az őszi sisakvirág, de nagyon szép, nagytermetű virág. Ez a virág az, amit nem tapperolunk össze kesztyű nélkül, főleg ha eltörik, nehogy a leve beszívódjon a bőrünk alá vagy seben keresztül, nem esszük meg, nem díszítjük vele a sütinket, se teát nem főzünk belőle, legfeljebb kifejezett elpatkolási célzattal. Mert ez a virág NEM az a kategória, ami kis hányást vagy némi  rosszullétet okoz, hanem ez gyilkolhat. 
Ha valaki mégis hozzáér akkor érdemes aktív szenet bevenni, de azzal együtt is orvoshoz kell menni. 
Magyarországon a farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia) elég gyakori, nagyon sok helyen él az országban, érdemes megismerni, hogy az ember el tudja kerülni vele az érintkezést. 

Mellette már nagyon készülődik a cserjés hortenzia is.