Ilyen magas páratartalom mellett, ebben a melegben nem igazán esik jól kinn lenni. Legfeljebb rövid időkre, de érdekes módon így is lehet haladni. 
Levágtam pár elnyílt szarkalábat és összedaraboltam saját maga alá mulcsnak. 
Elkezdtem visszavágni az íriszek leveleit is, rengeteg van, nem tudom, hogy az összeset le fogom-e vágni. 
Itt-ott gyomláltam kicsi darabokon, kiszabadítottam a fűből ezt-azt... ezek olyan Hamupipőke dolgok, amiket amúgy nem csinálnék, amikor nekifogok valami nagyobb munkának. Inkább türelemjátékok, de pár növénynek nagyon jót tesznek. Főleg az új, kisebb növényeknek, amik körül elkezdett nőni az apró gyom és kiszedem onnan. 

Közben túl lettünk a Napfordulón is... (a Ráktérítőn delelt a Nap), tudom, hogy ez a csillagászati nyár kezdete, de nekem valamiért mindig azt jelenti, hogy elindultunk az ősz felé, de ez csak egy érzés. Talán amiatt, hogy innentől kezdve rövidülnek a nappalok egészen szeptemberig, amikor a Napéjegyenlőségkor (az Egyenlítőn delel a Nap) egyforma lesz a nappalok és az éjszakák hossza (igaziból akkor kezdődik az ősz) és onnantól kezdve már az éjszakák lesznek egyre hosszabbak. 

Itt járt a bálázógép tegnap. Olyan jó látni, ahogy átalakul ez a nagy föld itt mellettem, a nyakig érő fűből szép széna lett és be is bálázódott. A szélén látszik, hogy mekkora volt a fű. 

4 óra körül fejezte be a gép a bálázást, akkor készült a kép is, 36 fok volt kinn, pedig nem is sütött a nap... nagyon fátyolos volt az ég.
5 órára jött egy hatalmas vihar, zivatar és jégeső. Nem is tudom honnan jött, vagy inkább lett, mert nem érkezett, hanem inkább kialakult itt helyben. Nem volt nagyon durva a jég, inkább csak csapkodott, de mogyorónyiak voltak, sőt dió nagyságú is esett. Akkora hangja volt a tetőn, hogy rémisztő volt. A hőmérséklet visszaesett 26 fokra. Nem volt széltombolás szerencsére. Ekkora jeget is találtam az udvaron.

Éjfél körül is volt egy nagy vihar, már aludtam, de ráébredtem akkorákat zengett az ég. Rengeteg eső lejött megint. Ide hallani a patak zúgását most is, a Mátrában biztos még  nagyobb esők voltak. Ezen a tavaszon, nyárelőn a patak hangja szinte már hozzátartozik a tájhoz. Tavaly patak se volt... ki volt száradva a medre.

Közben kivirágzott a rózsaszín Monardám is, szerintem (Monarda fistulosa).

Ezt nem tudom pontosan milyen harangvirág, de majdnem akkora, mint én vagyok. Az idén minden olyan giant. 

A bögrevirágom. Már volt róla kép, de annyira csodaszép. 

A kutyatej is bírja még most is. 

Rózsák

A körömvirágok nem tudom mivel porzódhattak össze tavaly, de most ilyen virágok vannak rajtuk, érdekesek. 

Lózsálya (Salvia verticillata 'Purple Rain'), idén nyílik először. 

És végre lesz termés az olasz kontyvirágon is (Arum italicum), volt rajta vagy 9 virág, de csak ez az egy termés fejlődött ki. Gondolom majd évről évre több lesz, az idén már hatalmas volt az egész növény. 

Elza hűsöl. 

Le kéne szedni a ribizlit... jajj, de utálom! Egyébként nem is fogy. Tavaly is csináltam belőle ribizlizselét, de nem igazán fogy. Sütibe lenne jó, de nagyon ritkán sütök.