Ma is fagy volt, nem volt egészen -1, de a cicák táljában a víz hártyás volt itt fenn az ablakban. Már nem is vekergek, de azért tele van az összes puttonyom az időjárással és a hideggel. 

Valamelyik nap széttűzdeltem az ernyős verbénákat is, hát... ha megmaradnak, akkor rengeteg lesz, bár hely az van a kertben bőven. Ott vannak az alsó polcon jobbra. 
Majdnem fullon van a melegház. Sőt, kitettem mellé egy polcot is, amire anno vettem "ruhát" is, (kicsit látszik az alsó képen) direkt rá való. Nagyon szeretem, van ilyenem magasabb is, szintén ruhával, melegháznak is jó, de arra is, hogy amit rárakok azt nem lepi a por.

Ha kikelnek a virágok, amiket elültettem, akkor egész nyár elejéig ki fog tartani a program, hogy szétültessem őket. Az egynyáriakkal kell majd kezdenem, bár azoknak a zömét igyekszem helybe ültetni, de jópárból palántát nevelek. 
Aztán majd az évelőket is kiültetem, azokkal nem kell annyira sietni, bár legalább július végéig majd szeretném befejezni, mert a szabad földben nagyon nagyot és hirtelen szoktak nőni. Jobb, ha erősebbek mire eljön a tél. 
Így is féltem mindig a fiatal növényeket, de a legtöbb megmaradt tavalyról is. A sudárzsálya kérdéses, még várok, hátha kihajt, de nem sok reményt látok rá. Valamiért nem fejlődött rendesen ott ahol volt, már bánom, hogy nem  törődtem vele többet. Ültettem az idén is, de nem tudom jó-e még a magja, még nem kelt ki. 

Jó hír viszont, hogy kikelt (eddig) egy darab fehér füzérajak, pedig már majdnem feladtam. Március 27-én ültettem el, lehet, hogy türelmetlen vagyok? Lehet. :)  

-2 fok volt ma reggel itt fenn az ablakban, ez azt jelenti, hogy a talaj közelében ennél is hidegebb volt. 
Kimentem, deres az egész kert, a növények megfagyva. Persze később ki fognak engedni, de pl. nem tudom, hogy a kúpvirág megmarad-e. Párat már kiültettem, mert túl nagyra nőttek idebenn.
A kis melegházat fel se merem nyitni, ne áramoljon be a hideg. Kinn vannak a paradicsomok is benne. Remélem nem fáztak meg, bár nekem az a tapasztalatom, hogy a paradicsom meglepően jól bírja a hideget. Fal védelmében van a kis melegház, remélem az is védte kicsit. 
Az előrejelzés nem jelzett fagyot... ha tudtam volna letakarom a gyapjú takaróval, amit direkt a növények téli védelmére vettem. 
Ezért sem hiszek a felmelegedésben. Ahol szennyezett a levegő, ott az üvegházhatás nem érvényesül ilyen erővel. Most, ha kiderül az idő, akkora a kisugárzás, hogy rögtön lehűl a levegő. 
Ráadásul ahogy nézem húsvétra megint bedöglik az időjárás, hideg lesz és az utóbbi időben szinte elmaradhatatlan szél... utálom már a szelet. 

És akkor a növényfuttató: 

Még ősszel vettem kettőt, de egész télen a dobozban voltak és egyelőre csak az egyiket raktam össze. Nem volt nehéz, de mire rájöttem, hogy az oldalmerevítőket is ugyanoda kell becsavarozni, addigra a pálcákat már összecsavaroztam, sőt még meg is húztam, szóval szét kellett szedni és újracsavarozni. Meg figyelni kellett arra is, hogy a csavarok egyfelé álljanak (befelé) és az anyák belül legyenek és a legfelső pálcákon a bigyó, amire a teteje díszt kellett felcsavarozni, azok is mind befelé álljanak. 
A rajzon persze erről semmi, de annyi mindent összeraktam már életemben, hogy nagy nehézséget azért nem okozott. 

Az egyik Clematis fog felfutni rá. Amellett most a rózsaboltív van, de azt át fogom tenni a futórózsa mellé, mert már megkívánja. Szóval lesz egy kis rendezkedés a hétvégén a kertben. 
Egyelőre a teraszon fotóztam le, aztán ledöftem a földbe is, de nem a végleges helyén áll még. 

Oda fog kerülni a boltív helyére. 

Úgy tűnik ez a vasárnap egy darabig nem volt az én napom... alig vártam egész héten a kertészkedést, de a szombati eső és ez a marha nagy sár eléggé kiherélte a kedvemet. Meg a nem is tudom mi...  kimentem, de valamiért nem voltam ott. 

Éppen azon gondolkodtam délelőtt, hogy mennyire nem vagyok jelen, volt bennem zakatolás, hogy valami mást kéne, de nem tudtam mit. Időnként elkap ez a hülyeség, hogy lélekben nem vagyok ott, ahol éppen, de máshol se szeretnék lenni. Csak nyüsztetek ilyenkor, nem haladok és minél több tervem volt, annál inkább nem haladok. 
Leginkább az szokott lenni az oka, hogy sosincs elég időm semmire. Nem úgy ahogy én szeretném. Nagyon nehezen tudom odaadni magam a dolgoknak, mert már a következőn jár az eszem, ezt is, azt is, amazt is kéne és mindjárt vége ennek a nyomorult hétvégének is...  elfogy az idő.
Szerintem ezért nem szűnik meg a köhögésem sem, mert úgy érzem, már szó szerint fuldoklok a beszorítottságtól. Nem a kertbe, a munkába...borzasztó mennyi időt kell azzal tölteni. Jó lesz már a húsvét és utána is pár napot szabin leszek, éppen emiatt. Le kell állítanom a zakatolást, valahogy le akarok kicsit lassulni, mert az utóbbi időben már megint csak kapkodok, mindenen csak túl akarok lenni, kihúzni a listáról, mert még ezer dolog van rajta, amit majd valamikor el kell végezni. 
Pedig a kertészkedésnek éppen az lenne a lényege, hogy benne legyek, ott legyek, élvezzem önmagáért, ne csak a hátam mögött akarjak tudni mindent. 

Aztán délutánra lehiggadtam, átültettem mind a 4 lestyánt, a helyükre pedig betettem az egyik havasi törpefenyőt, azt ami csak kb. 1 méteresre nő. A másiknak még keresem a helyét. 

Kiástam és átültettem 2 helyre is némi krizantémot, remélem azt, amit szerettem volna menteni. Egy lilás színű, nagyfejű fajta, már tavaly is tettem át belőle, hogy megmaradjon. Ahol eddig volt, időnként nagyon száraz tud lenni a talaj és a mellette lévő sárga krizantém nagyon erőszakosan terjeszkedik, elnyomja. Remélem nem a sárgát raktam át... ilyenkor nem lehet  megállapítani. 

Levagdostam a kakukkfüveket, mert már nagyon el voltak fásodva, remélem megmaradnak, mert elég durván nekik estem. Lemetszettem az egyik levendulát is, még hátra van a másik és a zsályák is. 

Pihenésképpen kiszedtem végre valahára a csicsóka elszáradt szárait és elkezdtem összevagdosni mulcsnak az évelő szarkalábak köré. Kijött pár nagy csicsóka is, majd megeszem őket, nyersen szeretem.

Van egy szomszéd kerítése melletti rész, ahová évelőket telepítettem és nagyon elhanyagoltam, nem tudom miért olyan mostoha az a rész, meg a ribizlik körül is. Ott is kivágtam egy rakás csormót, (pitypang) meg muskotályzsályát. Soha többé nem hagyom azt a növényt magot hozni, borzalmasan gyomosít és annyira mélyre megy a gyökere, szinte kiszedhetetlen. Már egy 10 centis növény is rémálom, pedig imádom. 

Kevertem benzint is és beindítottam a kaszát, szépen működik. Kicsit aggódtam, mert ősszel nem ürítettem ki a tankját. Maradt benne kicsi benzin. Azt olvastam, hogy nem szabad télire benne hagyni és ki kell járatni fullra a motorból is, de tavaly nem csináltam meg. Viszont műxik, szóval örülünk! 

Nyílik már a meténg is, bár sajnos úgy látom a tarack fog győzni. Annak a résznek is neki kéne állni... 

Ők pedig a macseklányok.  Böbike úgy gondolta, hogy neki jobb a fotelomban aludni. Elza is csak egy darabig volt kinn, aztán beengedtem őt bungizni a verandára.