Böbike tegnap rám hozta a frászt. Nem voltam itthon, ő meg hajnalban kiment és amikor hazaértem nem volt itt. Pedig amikor megjövök mindig itt ugrizik a ház körül és vár rám, de most nem várt és egészen estig nem is került elő. Többször is körbementem az udvaron, kimentem az útra is és kiabáltam utána. 
Estére jött elő 3 lábon bicebócázva, egyáltalán nem tudott rálépni az egyik első lábára. Nem tudom mi történhetett vele. 
Most a fotelben fekszik, szerencsére meg tudtam nézni a lábát, mert éppen égnek állt, de semmi külsérelmi nyomot nem látok rajta, csak azt, hogy be van dagadva. Nem is nyúltam hozzá, csak szemüveget vettem, hogy lássak is valamit és elemlámpával rávilágítottam, de olyan nyenyerézést rendezett, hogy inkább hagytam őt. 
Vagy megütötte, megrántotta vagy valaki bántotta őt. Ma nem engedem ki, lábadozás lesz idebenn, de ahogy látom nem is nagyon akar kimenni. 

Elzának meg megint "farokidege" van, időnként kitör rajta ez a nyavalya. Ez valami idegbetegség a cicáknál, marhára idegesíti őt a farka és támadja. Ilyenkor hullámzik az egész teste, nem szereti ilyenkor azt sem, ha hozzáérek. Néha annyira kiborul a farkától, hogy hangosan hörög, morog, mint egy őrült, de olyan hangja van, mintha valami nagyragadozó lenne a háznál, komolyan félelmetes tud lenni. Aztán elmúlik neki, pár hét nyugi van, majd kezdődik megint. Azt vettem észre, hogy akkor jön elő, amikor kimegy és valamitől megijed, vagy a kandúrok kergetik. Utána mindig behúzódik és nem hajlandó kimenni sokszor napokig, úgy nyugszik meg. Szegénykém ő volt itt a környék kandúr macskáinak "az állandó nő", amíg be nem fogadtam és amíg nem ivartalaníttattam. Azóta nem viseli Herkuló közelségét sem, Herkuló pedig eszméletlenül csalódott. :(

... mégiscsak. :) 

Átültettem egy csomó tavalyi, magról nevelt évelőt a virágiskolából. Pl. a szappanvirágot (Saponaria officinalis), ami már jó hosszú hajtásokat eresztett. Párat ledugtam a földbe, hogy kigyökerezzen, illetve párat le is vágtam és dugványokat csináltam belőlük. 
Elköltözött (két helyre tettem belőle) a sásbokor is, a sárga kasvirág, a piros égőszerelem, napvirágok és a mezei szegfű is költözött. Még maradt pár, a napokban azokat is átrakom a végleges helyükre. 

Bevettem cserépbe egy kis sziklakerti margarétát is, tavaly kikerestem a nevét, de most nem jut eszembe. :( Elszórta a magját és abból kelt, kicsit növesztem és majd kitalálom hová kerüljön. Picike, majd valahová az ágyás szélébe fogom tenni. Mivel most a rabatt ágyásokat telepítem, így tulajdonképpen körbe tudok tenni a szélébe alacsony évelőket.

Bevettem cserépbe egy növendék lenvirágot is és egy szép tő pompás küllőrojtot, ajándékba akarom vinni őket. Nagyon megkornyadtak szegények, remélem mire viszem összeszedik magukat kicsit.

A ház melletti kicsi ágyásba varjúhájakat tettem, a legigénytelenebbeket, mert az rész nagyon száraz, még az eső se nagyon ver oda. Majd néha lottyintok nekik vizet. 

Megmetszettem a Clematist és abból is vágtam dugványnak valókat, egyelőre csak vízbe tettem őket, majd eldugványozom. Átraktam a boltívet is a futórózsához, a növénytámasztó oszlopot pedig a Clematis kapta. 
Megmetszettem az utolsó szőlőt is, fel kellett másznom a marha nagy létrára, mert a kapu fölött fut... nem tudom meghagyjam-e jövőre. Nem akarok én olyan magasan tornázni a metszésével, viszont amikor lógnak a fürtök, akkor olyan szép. 

Kiástam egy citromfüvet is az előkertből és betettem a fűszerkertbe. Csak úgy nőtt, pedig levágtam a virágait tavaly, mielőtt magot hozott volna, mert nem akarom, hogy nagyon elszaporodjon. Mikor idejöttem, rengeteget kiirtottam. Azt is ki fogom ásni, ami az előkertben van, mert van a kapun kívül is, nem kell több.

Volt még 2 csomag liliomhagymám is, azokat is kiültettem és a kecses csillagvirágot is, bár most hirtelen lövésem sincs, hogy hová tettem... hmmmm, holnap meg kell néznem. 

Gyönyörűen kinyílt már az egyik törpe íriszem és a nagy kerítésbontásban és bokorirtásban felszabadult babarózsa is, szinte fellélegzett ez a növény. Tavaly azt hittem ki fog pusztulni, vettem is ki belőle és szépen meg is maradt, így most két helyen is van babarózsám. Az új kis bokor még nem nyílt ki, de  vannak rajta bimbók. 

És kiválogattam a működőképes kerti lámpákat is, van amelyikbe kell még vennem és tölthető elemet és kitettem a legújabb szerzeményt is, kedden hoztam az OBI-ból. 

 És délutánra még arra is maradt erőm, hogy az újonnan felvillázott részen kialakítottam az ágyást és a járatot, mert már lassan be kell ültetnem, ha virágokat akarok benne látni. 

Kikelt a spenót is végre, jön a petrezselyem és a paszternák is. A máknak, a salátáknak, a feketegyökérnek még nem látom a nyomát sem. 

-1 fok van reggel... azt hiszem már elszidtam az időjárásfelelős összes felmenőjét, meg lemenőjét és oldalági rokonságát, hogy szakadna már belé a menet ebbe a hideg időbe! 

Amúgy meg minden nap jó valamire, de nem biztos, hogy kertészkedésre. Úgy tűnik hiába vettem ki a szabit, nem haladok semmire... egyszerűen nincs kedvem.  Biztos az idő is közrejátszik ebben. 

Tegnap kimentem - a deres reggel után nem túl nagy elánnal - és végül előszedtem a kaszát, mert a hülye pitypangokkal tele van a kert és virágoznak. Nem akarom, hogy elhullassa a magját, bár szélmalomharc, mert a szomszédban terítve van vele. Szóval előszedtem a kaszát, amit terveztem azt le is vágtam, aztán végszóra a damil megadta  magát. Beszorult a rohadék. 
Nomost ez a damilfej ez - hála a csodálatos mérnököknek - alsó hangon is háromkezes. Ősszel már kerestem új fejet, de nem kaptam, mert már mentünk ki a szezonból. Nosza, beültem az autóba és bementem a közeli városba, úgyis kellett vennem csapot is az esővízgyűjtőhöz. Végül mindent vettem, a damilfej jó, de ezt se lesz egyszerűbb se szétszedni, se összerakni. Azért is vettem újat, mert az egyik műanyag pöcök, ami a régi rögzítésére van, már le van törve és ez így balesetveszélyes már, nem szeretném, hogy széthulljon és az arcomba vagy a szemembe vágódjon, amikor kaszálok. 

Vettem csapot is az esővízgyűjtő amfórára, de nem tudom, hogy ez az egész alkotmány jó lesz-e, vagy majd szépen elengedi a vizet... két lyuk is van rajta, de nem meggyőzőek a tömítések. Van itthon kenderkócom, lehet, hogy majd arra kell fanyalodnom. 
Időnként úgy érzem, hogy minél drágább (és menőbbnek hitt) cuccot veszek, ezek annál ócskábbak. 

Visszakanyarodva, nem megy a kertészkedés. Nem t'om mi van. Fáradt vagyok, úgy érzem megint, hogy nem leszek ura... és nem is tudok semmi látványosat csinálni, amitől azt érezném, hogy halleluja.
Szóval nihil van és a ménemahufnágelpistihezmentemén érzése, csak a kertre vetítve. 

Közben kinyílt a kockásliliom (egy szál!) és pár új tulipán is, meg újabb nárciszok is, de ezek tök hülyék, mind lefelé bólintanak, nem lehet egy normális képet se csinálni róluk. 
A cukorsüvegfenyő viszont életjeleket mutat!