Tegnap megérkezett a két jujubám! Csodás két kis fát kaptam, akkorák amekkorának ígérték és nagyon szépek. 

Az egyik a Kínai datolya TÜSKE NÉLKÜLI 2. éves oltvány "Thornless" termőképes K1 (60/70cm), a másik a Kínai datolya 'Geri's giant' 2.éves oltvány termőképes K2 (70/80cm).

Nagyon izgatott vagyok, hogy mi lesz ebből, remélem jól fogják nálam érezni magukat és termést is adnak majd rövid időn belül, talán már jövőre is egy kis kóstolót. 

Ez a tüskés, remélem a tüskék ekkorák maradnak és nem nőnek majd a fával együtt. 

Rögtön kiültettem őket, nem tudom nem lesznek-e közel, kb. 3 méter van közöttük, de ez már így lesz. 

Elkezdtem kiültetni a vásárolt virághagymákat és azokat is, amiket felszedtem az idén. Nem mindet persze, mert rengeteg apró szaporulat van. Csak a szép, nagy hagymákat ültetem ki.
Most már - hogy be van ültetve sok hely évelőkkel és véglegesnek tűnik a helyük - a hézagokat töltöm ki a hagymásokkal. Így tavasszal tele lesz a kert velük, sok helyen majd ezek hajtanak és virágoznak és amikor visszahúzódnak, addigra megnőnek az évelők és elkezdenek virágozni. 
Kezd kialakulni a kertben ez a fajta fokozatosság, már ebben az évben is megfigyeltem, hogy szinte mindig van nyíló virág. 
Most is szép még a kert, de már ott vannak a még csak nagy, sötétzöld foltokat képező évelő őszirózsák és a krizantémok is. Mindenütt vannak a kertben és csodás lesz, amikor majd kinyílnak. Előbb az őszirózsák jönnek majd és a krizantémok megkoronázzák a szezont és egyben be is fejezik. 

Szóval ugyanígy készítem elő a csodás tavaszt is és még októberben jönni fog egy rakás további hagymás növény is, na meg amit majd jártomban-keltemben veszek itt meg ott. 

Még rózsa is lesz, a 'Double Perfume' tele van bimbóval. :) Csak legyen szép, hosszú, napos, meleg őszi idő. 

 A tarackoló kékgyökér is milyen nagy már... ezt is anyukámmal szedtük még a kórház parkjában és annyira őrizgettem, hogy megmaradjon. Először cserépben neveltem, aztán cserepestül besüllyesztettem a földbe és úgy ápolgattam és nagyon örültem, amikor a következő tavaszon pár szál apró hajtás megjelent rajta. És most már ekkora. :) Pedig Anyókám mit össze korholt, hogy ne hozzak haza "kórházi" virágot, de milyen jó most, hogy itt van. Emlékeket idéz, kellemes emlékeket a kórház ellenére is, mert igyekeztünk úgy felfogni, hogy ez közösen töltött idő. Kirándultunk... a reggeli vérvétel után büféztünk, kávéztunk, ettünk, Anyókám szerint ez volt a nagy habzsi-dőzsi. :)))) 
Amikor elkezdtünk odajárni, akkor megkapta a kemót, aztán már csak ellenőrzésre jártunk és olyan szépen karban volt tartva a betegsége és akkor jött ez a rohadék covid... 
Nem volt ez persze mindig kirándulás, időnként nehezemre esett, mert fáradt voltam és állandóan a szabadságommal varázsoltam, hogy jusson is, maradjon is... de most már inkább a kirándulásra emlékszem. Így szépülnek meg az ember emlékei és ez így van jól. Volt közöttünk sok ellentét is, nagyon különböztünk egymástól, de ezeket is elfújta a szél valahová, mostanra annyira jelentéktelenné váltak... és ez is így van jól. 

A hajnalkáim szeretik a hűvösebb időt, ilyenkor szebben virágoznak. 

És a fügefám is milyen nagyra nőtt az idén. Tavaly kb. 40 centis volt. 

A pillangóvirágok is a hűvösebbet szeretik, ilyenkor bontakoznak ki szépen. 

Végre több virágot nyitott már a fehér szellőrózsa is, mögötte már készülődik egy lila évelő őszirózsa. 

Ez pedig a nemrég ültetett bordó tollborzfű, azt mondják nem telel át, de majd magot próbálok szedni róla. Van egy másik tollborzfüvem is, az áttelelt, ezért ezt is kinn hagyom, majd letakarom vastagon szénával, de nem sok reményt fűzök hozzá, mert Afrika trópusi vidékéről származik és Dél-Nyugat Kínában is él, nem a mi éghajlatunkra való. 

Macskafronton a helyzet az, hogy itt kérem szépen valaki előszeretettel harapdos. 
Szerintem Elza fura lemenése a lépcsőn is már ettől lehetett, de valamelyik reggel láttam meg a hátán, hogy hiányzik a szőr és a lyukat, ami nagyon is hasonlít arra a lyukra, ami Böbe oldalán volt. 
Nem nagyon engedte közelről megnézni se, de azt láttam, hogy kicsit sárgás, tehát lehet, hogy már gennyes volt és kifakadt, vagy kifakasztotta magának, nem tudom. Mindenesetre le akartam fertőtleníteni neki, de kenegetésről szó se nagyon lehetett, ezért fogtam a CicaNéni nyakát, lenyomtam a földre és jól leöntöttem a sebet betadinnal. Hogy aztán mennyit ér majd, azt nem tudom, de majd minden nap húsvétolunk és meglocsolom az Elzut. Amúgy jól van, szerintem ezzel nem lesz olyan gond, mint a Böbinél volt.

Böbike meg éppen utálkozik, mert őt meg lecsöpögtettem bolha és kullancs elleni cseppekkel. Egyébként nagyon megjött a KisCsóka étvágya, amióta kigyógyult a harapásból. Rákapott a LIDL-es Coshida-ra, a szív alakú dobozos kajákra és azt eszi. Egész dobozzal is megeszik, pedig eddig sose volt ilyen, mindig Herkules volt a konyhamalac, ő ette meg a Böbe maradékait, persze így jól járt, mert mindig többet kapott. 

Herkules egyébként mindent eszik, csak egy-két fajta van, amit nem szeret. Pl. a Winstonból a vadasat nem szereti. Az általánosságban elmondható, hogy a marhásat egyikük sem szereti, egyik márkájú cicakajából sem. 
A két csavargó kosztos (a Mosogató és a Zoknis-MókaKépű) pedig olcsóbb kaját kap, de ők is naponta kétszer esznek. Olyanok, hogy órát lehet hozzájuk igazítani, minden reggel 6-kor és délután 5-kor megjelennek enni. A Mosogató Cica  nagyon falánk, ő követeli a kaját, alig tudom kitenni neki az edényt, mert már akkor falna, amikor még a kezemben van. 
Minden alkalommal ott harcolunk az ablakban, mert egyszerűen nem tanulja meg, hogy tulajdonképpen ő állja el a saját kajája útját. Mindig el kell taszigálni őt, de olyan ereje van, csupa izom az a macska és hatalmas is. 
Valamelyik nap megharapta a kezemet, mert erősebben toltam el onnan, de nem erősen harapott, csak megfogta a kezem. Nem is tudom, hogy azokkal a hegyes, erős agyarakkal, amik a szájában vannak, hogy tudott olyan finoman harapni, hogy nem is éreztem szinte a fogai hegyességét. 
Elza is harap szeretetből is, de még az is erősebb, mint ahogy a Mosogató megfogta a kezemet. Szóval tudja a cica, hogy engem nem szabad bántani. 

Elzát a legnehezebb etetni, ő nagyon nagy gourmet lett, alig van pár fajta, amit megeszik és azokat se mindig. Már nem aggódok rajta, majd éhes lesz és akkor eszik. Eleinte bontogattam neki, most már nem. Ha nem eszi meg ami előtte van, akkor megeszik a többiek, ő meg majd kap enni a legközelebbi étkezéssel és ha akkor sem, akkor úgy járt. 
Száraz mindig van kitéve neki, nagyon mérges tudok lenni, amikor ül két tele tányér kaja fölött és látványosan éhezik nekem. 

A kertben még mindig rengeteg paradicsom van, már nem is tudom mi legyen velük. Már nem kell több, mert ugyan berakhatnám, de minek? Nem fogyasztok annyit. Az idén rengeteg termés volt szinte mindenből, a borsó volt az egyetlen, ami nem sikerült. 

Levettem megint egy paradicsomot... 72 deka, nagyon durva, nem? 

Életemben először (hacsak be nem jönnek valami korai fagyok), lesz káposztám. Még soha nem ültettem káposztát. 
Úgy néz ki, hogy kettő biztosan befejesedik, a lilákat nem tudom, majd meglátom. 
Cékla is lesz, még ez vár majd berakásra és a birsalma és ezzel ennek az idénynek vége is lesz, de a birsalmára még várni kell. 

És okrám is van, az igaz, hogy nem ettem belőle. Mondhatni az okrát szinte csak azért ültetem, hogy legyen okra magom... de ha nem ültetnék, akkor meg akarnám enni, abban biztos vagyok. Két palántát ültettem ki, az egyiken már volt is száraz tok és ezt is hagyom, hogy megérjenek a magjai.