Kezdek beleimádni ezekbe a big-bonsai-okba, vagy formafáknak is hívják őket. Nem a csavart, a gömb vagy a figurára vágott cuccok érdekelnek, hanem azok, amiknek több ága van és az ágak vége gömböc vagy ovális gömböc. 

Úgy döntöttem, hogy veszek vagy 5 leylandit és felnevelem őket, kitanulom ezeknek a big-bonsaioknak a nevelését. Nagyon szeretnék pár ilyet a kertembe, de ahogy néztem a kertészetekben horror árakon vannak és még nem is olyanok, mint amit elképzeltem. 

***

Macskaügyben Elzából néha nagyon elegem van, megfordult már a fejemben, hogy odaadom valahová, ahol egyedüli CicaNéni lehetne, mert borzasztó természete van. Néha szabályosan szemét. Amit a Böbével művel az rémes. Kifigyeli, hátulról lopakodik aljas módon és megijeszti, elzavarja, pedig a Böbe csak békésen fekszik a kertben. Böbe meg  nem védekezik, csak meg van lepve, nem érti mi van és elmenekül. 
Az is borzasztó, hogy mindent kihemperegnek a kertben, az ágyásom, amit fűszeresnek akartam, na annak a közepe teljesen ki van hemperegve. Elza kedvenc helye. De nagyon jól érzik magukat a virágoskertben is, bár érdekes,, hogy virágot még nem törtek le... csak el ne kiabáljam. Mert tavaly a Böbe nagy hasasokat ugrott a törpe íriszek közé is, meg a fehér liliom közé is, abból le is törte az egyiket, de idén még nem láttam, hogy kárt okoztak volna. Illetve a kapor az - ugye - kihempergődött, de majd szórok még magot az uborka közé. 

A másik, ami néha az agyamra megy, hogy olyanok ezek hárman, mintha huszan lennének. Na jó, ezek négyen, mert a Mosogató már teljesen ideszokott, már az előkertbe jár pihenni. Amerre megyek, mindenütt figyelő szempárok követnek, amit általában nem bánok, sőt szeretem, ha körülöttem vannak, de időnként idegrángást kapok ettől az állandó jelenléttől. 
Kimegyek az udvarra, akkor Elza rögtön ott van a lábamnál. Érzem, hogy valaki figyel, hát a Herkuló les a bokor alól, vagy trónol a komposztáló tetején és onnan skubizik. Felnézek és a Böbe les a lila akácról vagy a tetőről. Mindenütt ott vannak. Olyanok, mintha több példány lenne  belőlük és minden időszeletben mindenütt lenne egy-egy példányuk. Kinézek az ablakon és a Mosogató várja a kaját, vagy Herkuló fekszik ott és állhatatosan néz befelé, hogy mikor jön már a tápomat. Vagy a veranda ablakba nézek és Elza kér bebocsátást, esetleg Böbe dörömböl be este az ablakon, hogy engedjem be. Szóval ezek olyan zsákbolha és néha viszketek tőlük. 
Ennél már csak a jobb, amikor este kinézek és a róka néz velem szembe az ablakban... esküszöm néha úgy érzem, hogy kiszorítanak. 

Van pár hostám, amik nagyon szépen kezdenek kipendülni. Az első képen egy előkerti hosta van, amit a kerítés lábazata mellé ültettem, mert az árnyékot vet és azon a sávon éppen jó helye van. 
A második is a kerítéslábazatnál van kicsivel odébb, de őt majd szét kell szednem, kicsike volt, amikor ideültettem és nem látszott, hogy kétfajta. Ebből már nyugodtan tudok majd szaporítani máshová. 
A harmadikat most ültettem át tavasszal egy ideiglenes helyről az újonnan feltört részre a bokrok alá. 
Vannak még hosták, a sziklakerti bejegyzésben is tettem ki képet róluk, ott is 3 féle van. 

Van még egy szép a gázóra alatt is az előkertben, de azon még vacillálok, hogy áttelepítsem-e, egyet viszont az orgonafa alól el fogok hozni az biztos, mert az olasz kontyvirág eléggé elnyomja, nem gondoltam, hogy olyan nagy lesz. És van még egy szép kék levelű szintén az orgonafa alatt.

És két nagy telep van még a tuják alatt az Árnyaskertben, az egyik már szépen kihajtott. A másikat  meg véletlenül kiástam tavasszal, amikor még nem látszott, nem volt megjelölve. 
Csóri ez nagyon mostoha sorsú lett, mert első éve után kirágta a pocok, éppen csak kihajtott, öntözgettem, törődtem vele, aztán tavaly ősszel a teraszépítés miatt ki kellett ásni, akkor került át az új helyre, erre most tavasszal véletlenül kifordítottam a földből... most már tényleg békén lesz hagyva. (a képen a kicsi)

Ez a hétvége nem a kertészkedésé volt, pedig nő a fű mindenütt, mint a bolond. 

Tegnap elmentünk kirándulni ki az erdőbe, mondjuk mondhatnám, hogy kimentünk a házból...mert az erdő itt van pár lépésre. :)))))) Nagyon jól esett a séta, nem mentünk túl sokat, 9,4 km volt csak és kellemes szél is fújt közben. Sajnos lett egy nyomorult kullancs a nyakamban, de nem is tudom, hogy tegnap szedtem-e össze, vagy a Böbéről mászott át, mert reggelre lett és még épp, hogy be volt fúródva. 
Kirándulás után mindig minden ruhát leveszek, fürdés után átnézem magam, be is fújtam magam tetőtől talpig tegnap kullancs és szúnyog elleni spray-vel... na mindegy, mégis lett. Akár a hajamban is elbújhatott. 
Ilyenkor az a rémes, hogy utána 10 másodpercenkként érzem, hogy valami valahol mászik... fejben mászik persze, de az érzet az  megvan. Bakker, de szar! 

Szedtünk egy csomó fenyőrügyet, lándzsás utifüvet, akácvirágot és már nyílik a bodza is. Magamnak csak fenyőrügyet hoztam, de kimegyek ma is, hozok bodzát még, lándzsás utifüvet majd a saját kis telepemről szedek a kertből, bár szegény eléggé megfogyatkozott tavaly óta. Úgy tűnik, hogy ez a fű - hiába hullatja a rengeteg magját - nem versengő a gyommal és hát... tavaly eléggé hagytam, hogy benője a repkény meg kb. minden gyom. Az idén nagyobb odaadással fogom gondozni a kis ültetvényemet. 

A fenyőrügy szirup ugyanúgy készül, mint a lándzsás utifű szirup, gyakorlatilag fenyőhajtás és cukor rétegezve. Nem tudom mennyi volt a fenyőrügy, de jó 40 deka biztos volt, elővettem az üveget és alulra cukrot tettem és rétegezve beraktam a fenyőrüggyel. Most tele van, de holnapra biztos jól össze fog esni. 

A két kerámia madárkát a helyi keramikustól vettem, az egyiket fel lehet lógatni, a másikat pedig egy pálcára tűzni, van is vékony fémpálcám, arra fogom feltenni. 

Ma ismét kimentem az erdőre, valamiért nagyon húzott ezen a hétvégén a természet. Felmásztam egy közeli sziklagyepre, amiről úgy tudom, hogy védett is. Nem láttam túl sok érdekes növényt, fűfélék voltak, rengeteg kék csenkesz, ami vonzott volna, de védett területről amúgy se hoznék és tavaly neveltem magról. Egy bokor lett, de már virágzik, majd elhullatja a magját. 

A kilátásért viszont bőven megérte felmászni azon a meredek ösvényen.  És hazafelé szedtem egy csomó bodzavirágot is. :)