Csodálatos, nagy esővel indított a ma reggel. Nagyon örülök neki, így megint minden meg fog lódulni a növekedésben... na persze a fű is. 

A tegnapi délután sem volt hiábavaló, felvettem az egyik geotextilt és már jó volt alatta a talaj, fű alig volt már benne és nedves is volt. Előkaptam a csodaásóvillámat és elég könnyű volt felvillázni, így újabb meghódított terület áll rendelkezésemre. Az egyik részébe gyorsan ültettem is kúpvirágokat... azt hiszem nagy hülyeség volt tavasszal palántát nevelni belőle, mert kb. mindenhol kel a kertben. Széthullatta a magját és rengeteg van belőle mindenütt, de most már ezt is tudom. Tavaly volt először kúpvirágom, nem tudtam, hogy ilyen szépen áttelelnek a magjai és ki is kelnek. 

Pár közeli a haranglábakról, sokkal többet fogok ültetni, ezek nagyon szép virágok és milyen változatosak! 

És - ugye - nagy magról ültető vagyok, mert szeretem felnevelni a növényeket. Ez a kék csenkesz is magról van, tavaly vetettem, aztán a virágiskolában növögetett és most tavasszal ültettem a végleges helyére. Már szépen virágzik. Hagyom, hogy elszórja a magjait, hadd legyen még több, szépek lesznek a kék párnácskák a kertben. 

A tollasszegfű lassan kinövi a mostani helyét, ráadásul ez is szaporodik magról is, mint a csicsóka, majd egy részét kiveszem miután elvirágzott, mert teljesen elnyomja ami a környezetében van. Ráadásul saját magát is elnyomja, van közte fehér is, majd valahogy szétműtöm őket. 

Ezek pedig a réti szegfűk a sziklakertben, imádom őket. Gyönyörű színfoltot adnak, a mélyebb piros szinte lángol a napsütésben. Ez a virág is elszórja a magját és kelt is belőle pár, már szét is vannak ültetve a kertben a virágágyások széleibe. Csoda egy virág, olyan száraz helyen van, mint a sivatag, mégis bírja. 

 7 fok van reggel... valahogy egyre hidegebbek a tavaszok. A kert se úgy halad, mert hűvösek az éjszakák, nem nőnek úgy a növények. 

A virágok viszont nyílnak, egyre több kezd kivirágozni, pl.  a tavaly magról ültetett margarétám, amiből 4 helye is tettem a kertben. Hatalmasra nőtt és ahogy látom magas fajta is, a hónaljamig ér. 

A búzavirágok is teljes pompában vannak, ezt ráadásul ültetni se kell, mert elszórja a magját. Viszont az idén nem fogom neki engedni, hamarabb el fogom darabolni mulcsnak. Tavaly megvártam, míg teljesen elszáradt és nagyon nehéz volt kiszedni is és már nyár végén irtani kellett kertből a kihajtott fiatal növényeket. Nagyon szép virág, imádom a színeit, de nagyon gyomosít.

A molyhos madárhúr pedig tavaly nagyon picike volt. Egészen hihetetlen, hogy mit produkált ez a növény tavaly ősz óta. Pár szál volt csak még szeptemberben, abban se voltam biztos, hogy egyáltalán megmarad. Most meg ekkora:

Leszűrtem tegnap reggel és meg is főztem a bodzazselét, kis üvegtálkában maradt ki egy kicsi, még a hűtőbe se tettem be, mert forró volt, de már a teteje elkezdett zselésedni. Valami eszméletlenül finom! 

A receptet itt lehet olvasni: Almás-fehérboros bodzazselé

Most száraz dunsztban pihennek, télen milyen jó lesz majd elővenni őket! 

És ha már a kezemben volt a telefonom, lefotóztam a fenyőszirupot is, ami időközben így összeesett. A cukor szépen feloldódott, ahogy a fenyőhajtásokból kioldódik a nedvesség és vele együtt a hatóanyag is. 

Tegnap szinte egész nap locsoltam, aztán estére végül megjött az eső is. Nagyon kellett, megint porzott a kert. Másutt meg nagyon meg volt keményedve a talaj. 
Tegnap elővettem az ásóvillát ismét és a tavalyi virágiskola körül és mellett felvilláztam a földet. A járatokat is, mert annyi pitypang és fehérhere volt bennük, hogy azokat muszáj volt kiszednem. Nem volt nagy élvezet, kemény és rögös a talaj, de este az esőben legalább megázott és biztos felpuhultak a rögök is. 
Felszedtem a deszkákat is, amik körbevették a virágiskolát, egyelőre csak bevágtam őket a bokrok alá, majd letisztogatom a földtől és elteszem, hátha jó lesz még valamire, vagy eltüzelni. 
Kiültettem a macskamentákat is, ezzel kialakult a macskafetrengő az udvarban, bár most nem látom, hogy érdekelné őket a menta, ami nem is baj, hadd erősödjenek meg, mielőtt felfedezik a cicák, mert aztán nagyon meg tudják nyúzni csóri növényt az örökös szagolgatással. :))))