Nem sok mindent lehetett csinálni a kertben még tegnap sem, de azért kinn voltam. Mi több, kiszabadultam! 

Hatalmas a fű, de húsvét hétfőn mégse akartam nekiállni kaszálni. Gyomlálgattam kicsit az évelőágyásokban. Most mutatja meg a mulcs, hogy mennyire hasznos és mennyire visszafogja a gyomot. Ahol nincs mulcs, ott rengeteg tyúkhúr van és piros árvacsalán, abból tépkedtem ki egy csomót, hogy legalább magot ne tudjon hozni és szétszórni. Mivel a zömét nem gyökerestől szedtem ki, így visszafektettem a füvet a talajra, szóval rendezettnek éppen nem látszik a kert, de én tudom, hogy az már ott nem élő gyom. 
A hideg ellenére már hajtanak a kokárdavirágok is, viszont a díszgyertyáknak még a nyomát se látom. Nem voltak takarva a télen, nem tudom megmaradtak-e. Valamiért nem volt meg nekem, hogy takarni kell őket. 

A díszgyertyák kapcsán jöttem rá, hogy mennyire hatással van rám a mások kertjének nézegetése. valószínűleg eszembe se jutott volna behozni ezt a növényt a kertembe, ha nem népszerűsítik ennyire. Ugyanígy vagyok az ernyős verbénával is, amit az idén szerintem irtani fogok és nem is hagyok meg belőle 2-3 darabnál többet, mert egy erőszakos növény... nem szerettem meg. 
Szóval ha a díszgyertyák nem jönnek elő, akkor se fogok nagyon szomorkodni, ha kibújnak, akkor meg maradhatnak. 

Úgy vagyok vele, hogy a kínlódós növényekhez nem igazán ragaszkodom. Olyan növényeket gyűjtök, amik erre az éghajlatra valók és nem kell külön babusgatni, illetve behordani őket. 
Így is van pár, pl. a bugatölcsérek, amiket be kellett venni télire, de pl. a nierembergia nem élte túl benn sem. Ráadásul jól pofára estem vele, mert azt hittem van még magom, de tavaly elfogyott. Így jártam. 

Viszont szépen kelnek maguktól a tavaly elhullott magokból a kaliforniai kakukkmákok, ennek nagyon örülök. 

Végre földben vannak a liliomok is, tegnap az óriások kivételével mindet kiültettem. Lett egy piros, egy másfajta piros, egy színkeverék és egy egészen sötét bordó, szinte már fekete. Tavaly is ültettem tavasszal valamilyet, de sajnos a nagy szárazságban épp csak kihajtott, virágot nem hozott, de most szépen kibújt már, remélem lesz rajta virág is. 

Kiültettem tegnap a még benn lévő álló phlox-ot is és volt még benn egy cickafark is. Földbe került a veresgyűrű som is és a sűrűlevél is. 
Átültettem pár szappanvirágot is a cserjés részre, amit még nagyképűség cserjésnek nevezni, de végül is cserjék vannak ott, csak még jócskán meg kell nőniük. 

Nem sok virág nyílt ki az utóbbi napokban, ami nem is csoda, tekintve, hogy mennyire vacak idő volt. Nem szoktam az időjárás miatt bosszankodni, de ezen most ki voltam akadva. Főleg az idő miatt. Itt lenne az embernek a sok szabadidő végre és akkor be vagyok szorulva a lakásba. Jobban elfáradtam a nagy semmittevésben, mintha egész nap kinn lettem volna a kertben. 

A nárciszok még csak most indulnak, de ez a szép kis tömött virágú úgy tűnik, hogy koraibb, mint a többi. 

Nagyon lassan indulnak a kökörcsinek is:

Az egyvirágú csillaghagyma is: 

Ezt nem tudom mi, tavaly hoztam a Deres kertből, abban se voltam biztos, hogy megmarad-e, de kihajtott és virágot is hozott, majd meg kell keresnem mi ez.

A gyümölcsök közül a cseresznye fagyott meg némileg, de voltak rajta még nem kinylít bimbók, talán lesz belőle valami. 
Az őszibarack és a szilva nem fagyott meg, remélem lesznek beporzók, akik megtermékenyítik, a közelben vannak méhkaptárak nem is egy helyen, remélem beporozzák őket a méhecskék. 

A veteménynek se sok nyoma van még, 2 centis kis hagymák mutatják, hogy hová ültettem őket, a borsó is sorol, de még nem mindenhol látszik. Ugyanígy van a spenót is. 
Borsót még fogok ültetni, bár ennyire későn... nem is emlékszem mikor került ki a földbe ilyen későn a borsó. 

Ez pedig Böbike, ő szerencsére jól érzi magát, tegnap pl. az eső után a vizes betonon heverészett, tisztára lökött. :)))

Hát... most tényleg csak ennyi... ma is esett a hó, meg az eső is és hideg is van. Francbamá'! 

Ebben a hideg időben zéró kedvem van kinn lenni a kertben, de  még az orromat kidugni sincs kedvem. Nem is megyek, csak amiért muszáj. 
A hétfő esti viharos szél levitte a fátyolfóliát a japán juharról, de szerencsére nem tudta messzire vinni, rögtön fennakadt a cseresznyefa törzsén. Vissza is tettem, mert kedd reggelre ugyan nem lett meg (szerencsére) az ígért -4 fok, hanem "csak" 0, de szerdára már megint -6 fokot jósoltak és csütörtökre is -5 fokot. 
Az utóbbi napokban össze-vissza változtatgatták az előrejelzést, az ember tényleg nem tudja mire számítson. A legtutibb kinézni az ablakon és megnézni a hőmérőt. Végül is felkészülni úgysincs mire, ekkora hideg ellen nem tudom megvédeni a gyümölcsöt, pláne nem több éjszakán át. 

Ma reggel végül -2 fok volt, de nem tarthatott sokáig, mert a macska vize nem volt befagyva. Tegnap 0 foknál fenékig be volt... nem értem. Ma reggel, ahogy telt az idő, a hőmérséklet emelkedett és -1-nél a víz elkezdett hártyásodni. Ezért gondolom, hogy valami hirtelen és csak rövid ideig tartó lehűlés lehetett az a -2, ugyanis a fákon a virágok sem fagytak el, vagy már kezdenek adaptálódni ehhez a hektikus időjáráshoz. Már csak a holnapot kéne megúszni... a reggeli előrejelzésben legújabban -6 fokot ígérnek, ne legyen igazuk, ahogy eddig se volt. 

Mindenesetre szedtem egy rakás medvehagymát (ha elfagyna kinn) és betettem a hűtőbe. 

És csináltam pár fotót a sziklakertről, mert ezek a varjúhájfélék és kövirózsák egyszerűen csodásak. Az árvácskák is vígan elvannak közöttük.
Nagyon szeretem a változatosságukat, a párnásságukat, aztán később, amikor virágoznak is szépek. Utána az igaz, hogy egy darabig nem, de őszre megint mindig összeszedik magukat és télen is szépek, szóval jó hosszan díszítik a kertet.